Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mark Carney kanadai vezető tartotta az időkeretet, 16 perces beszédébe gyakorlatilag belefért minden, amit el kellett mondani arról, ami a XXI. század első évtizedeiben felforgatta a régi világot és átalakította értékeit. Nem véletlenül ugrott talpra a beszéd végén egyöntetűen a fórum ötezer fős nagytermének hallgatósága, és perceken át zúgott a vastaps Mark Carney-nak.
A kanadai politikus, aki közismerten Európa nagy barátja, hiszen hármas állampolgár, mert bár Kanadában született, ír felmenőkkel rendelkezik (nagyszülei voltak írek), és az 1980-as években megszerezte az ír állampolgárságot is, és amikor 2013 és 2020 között a Bank of England, vagyis a brit jegybank élén állt, 2018-ban megkapta a brit állampolgárságot is. Pénzügyi körökben az hozta meg számára az ismertséget és elismertséget, ahogyan a gazdasági világválság idején kormányozta a kanadai jegybankot 2008 és 2013 között.
A 2025-ös kanadai parlamenti választások kampányában, ahol a Liberális Párt színeiben indult, majd győzött is, visszaadta brit és ír útlevelét, mondván, innentől csak Kanadával szeretne törődni. A kormányrudat pedig elődjétől, Justin Trudeau-tól vette át.
Történelmi beszéd Davosban
Carney azzal kezdte beszédét, hogy fordulóponthoz érkezett a világ, mert már az eddigi világrend felbomlásáról kell beszélnünk. Nagyon keményen hangzott, amit mondott, de igaz.
Legyünk őszinték, egy szakadás kellős közepén vagyunk, nem pedig átmenetben. Az Amerika által vezetett szabályalapú nemzetközi rend mostanra véget ért, és nem is jön vissza.
Egyben figyelmeztette hallgatóságát: „A nosztalgia nem stratégia. Ma már azt látjuk, hogy a nagyhatalmak versengésének korszakában élünk, amikor a szabályokon alapuló rend hanyatlik és az erősek azt teszik, amit csak akarnak, a gyengéknek pedig bármit el kell szenvedniük. Ez utóbbiak a túlélés érdekében alkalmazkodni próbálnak és remélik, hogy az engedelmesség biztonságot hoz a számukra. Hát, nem hoz!” – hangsúlyozta a kanadai kormányfő.
Václav Haveltől ma is csak tanulhatunk
Érdekes volt hallani egy nyugati politikustól, pláne az Atlanti-óceán túloldaláról, hogy éppen az egykori csehszlovák másként gondolkodó, Václav Havel egyik 1978-ban íródott esszéjét vette elő példaként és idézte fel, amelyben a későbbi államfő arról értekezett, hogy miként tudott olyan sokáig fennmaradni a kommunista rendszer. Egy zöldségárus példáját hozta fel, aki minden reggel kitette üzlete ablakába a táblát, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” szöveggel, amiben már senki nem hitt az akkori Csehszlovákiában. Viszont kitette minden reggel, mert úgy gondolta, abból baj nem lehet, ha alkalmazkodik a szabályokhoz. És mivel minden boltos ugyanígy tett, a rendszer fennmaradt.
Havel erre azt mondta, ez maga a „hazugságban élés”. A rendszer ereje tehát nem önnön igazságából fakadt, hanem abból, hogy mindenki hajlandó volt úgy tenni, mintha igaz lenne. Carney szerint ez a hozzáállás igaz az elmúlt évtizedek világára, de ma már ideje, hogy az államok és vállalatok is sutba dobják ezeket az illúziókat. Kanada példáját hozta fel, amely a szabályokon alapuló nemzetközi rendnek nevezett rendszerben prosperált.
„Csatlakoztunk intézményekhez, dicsértük az elveket és profitáltunk kiszámíthatóságából. Ezen rendszernek a védelme alatt értékalapú külpolitikát folytathattunk. Tudtuk ugyan, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rendbe vetett hit részben hamis. Hogy a legerősebbek – ha nekik az kedvez – eltekintenek a szabályoktól. Az amerikai hegemónia viszont biztosította a feltételeket:
nyitott tengeri útvonalakat, stabil pénzügyi rendszert, kollektív biztonságot és támogatást a viták rendezéséhez.
Na, ez a hamis alku nem működik ma már! Nem lehet annak „hazugságában élni” ma már, hogy az integráció kölcsönös előnyökkel jár, miközben az integráció az alárendeltség forrása lett. A közepes hatalmak által favorizált multilaterális intézmények – mint a WTO, az ENSZ, a COP, vagyis a kollektív problémamegoldás architektúrája – jelentősen meggyengültek. Ezért sok országnak nagyobb stratégiai autonómiát kell kialakítania: az energia, az élelmiszer, a kritikus ásványi anyagok, a pénzügyek és az ellátási láncok terén.
Carney szerint az is az igazság része, ha a nagyhatalmak még a szabályok és értékek látszatát is feladják hatalmuk és érdekeik akadálytalan érvényesítése érdekében, akkor a „tranzakcionalizmus” előnyeit sokkal nehezebb lesz újra elérni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!