Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Jalisco Nueva Generación kartell vezetőjének február 21-i likvidálása után kitört zavargások elől menekülő magyar házaspár a mexikói–guatemalai határtól vágott neki a Texasba vezető útnak, amelynek végén a biztonság várt rájuk.
A helyiek jóslata beigazolódott, a káosz első hulláma a kartellvezér meggyilkolását követő napokban alábbhagyott, a feszültség azonban továbbra is a levegőben vibrált.
Az előző részben a házaspár február 28-án, szombaton elindult a kétezer kilométeres útra, az ellenőrzőpontokon darabjaira szedték az autójukat, majd leállt a kocsi benzinpumpája, amit gumikalapáccsal javított meg András a vak sötétben. Végül egy kis szálloda szűk szobájában sikerült nyugovóra térniük. Innen folytatták útjukat.
Fogalmuk sem volt, mi várja őket
A texasi határig még 1400–1500 kilométert kellett megtenniük, a haladás pedig kínosan lassú volt: a mexikói településeken húsz-huszonöt méterenként fekvőrendőrök akasztják meg a forgalmat, így egyetlen kisváros átszelésére rámehet akár fél óra is. Nem véletlen, hogy arrafelé egymást érik a gumiszervizek.
Nyolcszáz kilométer és egy hosszúra nyúló nap után értek be Matehuala városába. András elmondása szerint furcsa kettősséget tapasztaltak: az épületek a megszokott mexikói módra kissé lepukkantak, az utcák szűkösek és leginkább csak gyalog járhatók, az emberek viszont már amerikai módra öltözködnek.
Egy rövid esti séta után kaszinószállodában húzták meg magukat, majd másnap hajnalban folytatták az utat – ekkor még fogalmuk sem volt, mi vár rájuk a határig.
A gitár, ami megmentette őket
A Nuevo León államon átvezető szakaszt mind a Guardia Nacional, mind az amerikai nagykövetség vörös zónának minősítette. Az ajánlásnak megfelelően kizárólag fizetős utakat használtak, amelyeken nappal biztonságos a közlekedés. Ennyivel azonban nem úszták meg.
A fizetős szakaszról letérve olyan ellenőrzőpontba futottak, ahol a Jalisco Nueva Generación kartellre jellemző öltözéket viselő fegyveresek állították meg őket.
Az utasítások ismerősen csengtek: félreállni, kiszállni, az autóhoz hozzá sem nyúlni, amíg átkutatják. András kiemelte, hogy ilyenkor a legjobb stratégia az azonnali engedelmesség, a tisztelettudó, ugyanakkor barátságos viselkedés.
„Aki ellenkezik, azt figyelmeztetés nélkül lelőhetik”
– észlelte András az életveszélyt. Ezúttal is szerencséjük volt. Még Texasban vettek egy kis gitárt, amelynek előlapján amerikai zászló díszeleg.
Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a hangszer megszólal: az egyik komor tekintetű fegyveres klasszikus mexikói dallamokat kezdett pengetni rajta.
A feszültség pillanatok alatt szertefoszlott, és egy tízperces rögtönzött koncertet követően kézfogással, jókívánságokkal engedték őket tovább.
Feszítővas és majomcsempészek
Tizenöt-húsz kilométerrel arrébb már nem jártak ilyen szerencsével. Az SSPC, vagyis a mexikói biztonsági minisztérium tetőtől talpig felfegyverzett emberei állították meg őket. Itt nem segített a gitár – külön kihallgatás, teljes dokumentumellenőrzés, motozás és az autó belsejének feszítővassal történő szétbontása következett.
András szerint az efféle alapos vizsgálatnak számtalan oka lehet, de az egyik legbizarrabb történet, amiről hallottak, nyolc kölyökmajom csempészésének kísérlete volt.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!