2020. szeptember 20., vasárnapMa Friderika napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 360,00 Ft | USD: 304,00 Ft | CHF: 335,00 Ft
2020.09.20. Friderika Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 360,00 Ft | USD: 304,00 Ft | CHF: 335,00 Ft
Kezdőlap / Külföld / A faji egyenlőtlenségek kérdése döntheti el az amerikai elnök személyét

A faji egyenlőtlenségek kérdése döntheti el az amerikai elnök személyét

Öt évvel ezelőtt sokak számára elképzelhetetlen volt, hogy Donald Trump fogja betölteni az elnöki tisztséget az Egyesült Államokban. Pedig indulásának bejelentésekor már belengette, hogy a déli határ mentén történő illegális bevándorlással szemben keményebben fog fellépni, és ha rajta múlik, Mexikó által fizetett határfal fog állni a két ország között. A fal mindeddig nem készült el, de legalább Trump korábbi elnöki tanácsadója, Steve Bannon jó pénzt kaszált azzal, hogy cinkostársaival mintegy 200 ezer embertől csalt ki adományt a fal megépítésére.

Az amerikai elnök mindazonáltal a világot is megbolygatta, mintegy bizonyítva, hogy igenis Amerika az Első (America First), amely a 2016-os kampányának egyik mottója volt.

Hivatali tevékenységének első napjaiban el is rendelte az „muszlim tilalomént” elhíresült beutazási tilalmat több, muszlim többségű országgal szemben. Iránnal felmondta az atomalkut. Ezt követően a világ második legnagyobb gazdasága, Kína ellen kereskedelmi háborút indított, amelynek keretében korlátozta a Huawei terjeszkedését mind a telefonpiac, mind az 5G kiépítésének területén. Washington azóta is kóstolgatja Kínát a Tajvani-szorosban, mint aki finoman emlékeztetni kívánja a világot, hogy ki az úr a házban.

Making America Great Again

Az Obama-elnökséggel szemben a Trump-kormányzat külpolitikája határozottságot, nem megalkuvást, és azt sugallja, hogy csak akkor lesz elégedett, ha meg is kapja azt, amit akar. Amerika az Első ugyebár, azaz G.I. Joekként átcsörtetünk mindenen, és elérjük, amit akarunk. Nekünk még mindig több, ráadásul jobb fegyverünk van, mint nektek. Akinek pedig ez nem tetszik, azt megbüntetjük, mondjuk kivonunk katonákat Németországból vagy éppen elveszünk forrásokat a palesztinoktól. A párbeszéd nem is igazán az erőssége a kormányzatnak, hiába akarja a Kim Dzsong Unnal tartott találkozóval ezt másként beállítani.

Donald Trump amerikai elnök (j) és Kim Dzsong Un elsőszámú észak-koreai vezető a két Koreát elválasztó panmindzsoni demilitarizált övezet dél-koreai oldalán levő Szabadság Házában 2019. június 30-án.

Donald Trump amerikai elnök (j) és Kim Dzsong Un elsőszámú észak-koreai vezető a két Koreát elválasztó panmindzsoni demilitarizált övezet dél-koreai oldalán levő Szabadság Házában 2019. június 30-án.

Fotó: MTI

Számos elemző veszélyesnek, de legalábbis vakmerőnek találja Trump tevékenységét a külpolitikában, ami viszont másképpen jön le egy megrögzött republikánus szavazónak, hiszen Amerika megmutatja ki a főnök, elfoglalja méltó helyét mint a világ vezetője. Ergo

Megint Naggyá Tették Amerikát. 

Az pedig, hogy bizonyos döntések, mint például az amerikai katonák kivonása konfliktusövezetekből milyen hatással járnak, túlzottan senkit sem érdekel. Mert az messze van, mi meg nem ott vagyunk.

A „kínai vírus” pusztítása

Az amerikai elnök elbagatellizálta a koronavírus-járvány jelentette veszélyt, későn lépett a korlátozásokkal, ami azzal járt, hogy több százezer amerikai meghalt, a gazdaság lelassult és mélyrepülésbe kezdett miközben milliók vesztették el a munkájukat. Mi több, azzal, hogy nyilvánosan hangot adott kételyeinek az általa csak „kínai vírusnak” emlegetett kórral szemben, azt érte el, hogy megerősítette sok támogatója kételyét is. Nem véletlenül tüntettek nem egyszer a maszk hordása ellen, a személyi szabadságjogok elleni támadásként értékelve a biztonsági intézkedést.

A munkanélküliség, a gazdaság gyengülése és az ebből fakadó létbizonytalanság azonban elegendő kéne legyen ahhoz, hogy a járvány negatív hatásait megélt szavazó elgondolkodjon, kire tegye le a voksát a novemberi elnökválasztáson. Kivéve, ha ráfogjuk Kínára az egészet, mert – az elnök álláspontjával élve – ott szabadították rá a világra a vírust.

A radikális baloldal mumusa

A rendőri intézkedés közben életét vesztő George Floyd esetéig az amerikaiknak volt bőven mitől félniük, hiszen ott a járvány és az azzal járó, fent említett szövődményig.

Az afroamerikai Floyd nyakán azonban májusban több mint 7 percig térdelt a nyakán egy intézkedő, fehér rendőr, Derek Chauvin személyében. A mai napig vitatható, hogy Floyd a nyakszorítás következtében halt meg, de az esetről készült felvétel járványszerűen bejárta a médiát, és a felkorbácsolt érzelmek hatására újraéledt a Black Lives Matter mozgalom. Az afroamerikaiaknak igazságot követelő BLM tüntetései azonban számos helyen erőszakossá fajultak, zavargásokba csaptak át, megspékelve azokat fosztogatással és gyújtogatásokkal, mondhatni, befeketítve a mozgalom célját.

Több amerikai város is lángba borul a tüntetések elfajulása miatt, ami természetesen feje tetejére állította a közrendet. 

Képzeljünk el egy vidéki amerikai szavazót, aki mindössze köszönőviszonyban van afroamerikaiakkal, és a tévében azt látja, hogy főként feketék gyújtogatnak, boltokat rabolnak ki, káoszt és zűrzavart hagyva nyomdokaikban.

A rendőri erőszak áldozatává vált afroamerikai George Floyd temetése alkalmából rendezett megemlékezés résztvevői a San Franciscó-i városháza előtt 2020. június 9-én

A rendőri erőszak áldozatává vált afroamerikai George Floyd temetése alkalmából rendezett megemlékezés résztvevői a San Franciscó-i városháza előtt 2020. június 9-én

Fotó: John G. Mabanglo / MTI / EPA

Színesbőrű anarchista csőcselék – gondolhatja, miközben fegyverét markolássza. Pedig nem a BLM eredeti célját és módszereit, tehát a hangos, de békés tiltakozást alkalmazó mozgalmat látja, hanem annak agresszív, ilyen-olyan okból rongálni, de legalábbis a rongálást nem ellenző tagjait. Aki már volt tüntetésen, az tudhatja, hogy kb. 3 típusú résztvevő szokott lenni: a békés, csöndes; a hangos, kiabálós; és a balhézós, balhéra hajlamos fajta. A BLM-nek őrjöngő tagjai nem is mintha egy egységes, kifinomult, baloldali ideológiát képviselnének, inkább a rendőrellenességben és a rasszizmus minden vélt és valós formájának és jelképének azonnali eltörlésében lelnek hasonlóságra egymásban.

Van az a narratíva, hogy a zavargások a koronavírus miatti bezártság és – a feketéket potenciálisan jobban sújtó – létbizonytalanság nyomán felgyülemlett düh következménye, de hát május vége óta már eltelt annyi idő, hogy az ember kitombolja magát.

Felmerül a kérdés, hogy a fegyvert ragadó fehérek, ki-ki milíciákba szerveződve vajon mennyire mosták össze a zavargásokat a BLM-tüntetésekkel. Vajon amikor megtudja, hogy egy tömeg fog végigvonulni az utcájában és fegyvert ragad, mennyi szimpátiát érez a BLM céljaival, vagy csak főként feketékből álló fosztogató hordát lát bennük, akikkel szemben csak fegyverrel lehet védekezni.

Mindazonáltal annak a párnak, akik fegyverrel ment ki a tüntetők elébe, mikor beléptek a St. Lous-i házuk magánterületükre, sikerült.

Mark and Patricia McCloskey fel is szólaltak a múlt heti republikánus konvención, azaz elnökjelölt-állítón, ahol Trump el is fogadta a felkérést. A házaspár figyelmeztetett arra, hogy Joe Biden amerikai demokrata elnökjelölt választási győzelme esetében senki sem lenne biztonságban az országban az anarchista, marxista liberális csőcseléktől, de Trump garantálni fogja minden amerikai jogát arra, hogy megvédje magát, otthonát és szeretteit.

LAW and ORDER

Nem könnyű feladat egy cikkben összefoglalni több száz év amerikai történelmet, illetve azt, hogy mi vezetett ahhoz, hogy 2020-ban az igazságügyi rendszer még mindig egyenlőtlenül kezeli az afroamerikaiakat.

Annyi viszont biztos, hogy a Trump-kampány az újraéledő társadalmi válság kapcsán egy régi rigmust vett elő a republikánus polcról, amelyet a Biden-elnökséggel járó apokaliptikus víziókkal fűszerezett meg. Mike Pence alelnök rá is erősített beszédében a republikánus konvención, leszögezve: novemberben a voksolók arról döntenek, az Egyesült Államok a szabadság, a lehetőség, – tükörfordításban – a „törvény és rend” országa maradjon, vagy a „szocializmus és a hanyatlás” országává váljon.

Nem csak Pence, de más felszólalók – az elnök korábbi Biden elleni figyelmeztetéseit ismételve – is azzal riogattak, hogy a demokraták mindent elpusztítanak, mindent, ami Amerika. A gazdaság tönkre megy, felemelik az adókat, elveszik a fegyvertartási jogot, megsemmisítik a vallást, s mindennek tetejében felszámolják a rendőrséget, védtelenül hagyva az amerikai állampolgárokat. Ifjabb Donald Trump barátnője például felszólalásának első percében leszögezte: Trump elnök a jogrend elnöke, Biden és alelnökjelöltje marxisták, akik önző módon vissza akarják telepíteni Kínába az amerikai munkahelyeket. 

Ez a mondanivaló nyilván hat a republikánus párt fő szavazóbázisára: a főként fehér, konzervatív, vidéki, vallásos, a fegyvertartás jogában, a rendfenntartó erők támogatásában és a magántulajdon szentségében, az alacsony adók ígéretében és az állam hatáskörének korlátozásában mélyen hívő választópolgárokra.

Ez viszont nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy az úgynevezett billegő államokat, az elnökjelölt személye iránt nem feltétlenül elkötelezett lakosságot meggyőzze. A városokat lángba borító zavargások azonban megriaszthatják őket, különösen ha a faji egyenlőtlenségek ürügyén dühöngő tömegekre rá lehet húzni szélsőbaloldali jelzőket. S ekkor vissza lehet nyúlni az említett régi rigmushoz, a law and order, azaz a jogrend hangsúlyozásához.

Érdekes dolog, hogy Ronald Reagan és idősebb George W. Bush republikánus elnökök ugyancsak a jogrend fenntartását, tehát magyarán a „rendet kell tenni, rendnek kell lenni” retorikáját használták kampányaikban. Érdekes módon a rendőrség széles körű militarizációja is a két volt elnök regnálása idején indult be, illetve nőtt meg az amerikai börtönök népessége is. A börtönök népességének többségét pedig a fekete kisebbség tagjai teszik ki.

Megvédeni Amerikát Amerikától

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2020/09/02/a_faji_egyenlotlensegek_donthetik_el_az_amerikai_elnok_szemelyet/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Szijjártó szerint szégyen lenne, ha nem Trump kapná a Nobel-békedíjat

Szijjártó szerint szégyen lenne, ha nem Trump kapná a Nobel-békedíjat

Interjút adott Szijjártó Péter a One America Network csatornának – derül ki a külgazdasági és …