Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Volt itt ógörög, perzsa, római, egyiptomi megszállás is. Később a keresztesháborúk idején Oroszlánszivű Richárdé lett, aki azonban nem tudta sokáig megtartani, eladta a templomos lovagoknak, majd a félresikerült üzlet után Lusignan Guidónak, aki dinasztiát (a lusignani dinasztia) és ezzel a Ciprusi Királyságot is megteremtette. Háború háborút követett, végül nem az arabok, hanem a Velencei Köztársaság vetett véget a dinasztikus uralkodásnak és lett a kereskedő városállam Ciprus ura a XV. század végén. Kurta száz évre rá a mindenfelé terjeszkedő Oszmán Birodalom jelentkezett be megszállóként.
Mivel Ciprus volt a kereszténység által „meghódított” egyik első terület, így a ciprusi ortodox egyház lett az első önálló keresztény egyház. A török ezt tiszteletben tartották és nem bántották az ortodox egyház hívőit, sőt magát az egyházat is bevonták a megszálló adminisztrációba, ugyanis politikai-közigazgatási feladatokkal bízták meg, ezáltal megkönnyítették maguk számára az adók behajtását, amelyben az egyház segédkezett. A török megszállás kétszer annyi ideig tartott, mint nálunk, vagyis körülbelül 300 évig volt a Porta fennhatósága alatt a sziget.
Ciprusnak Görögországhoz kell csatlakoznia!
A forrongó, átalakuló XIX. század a szigeten élőket sem hagyta hidegen. A század vége felé, amikor már látszott, hogy a török birodalom bizony Európa beteg embere, a ciprusi görögök egyre erőteljesebben szorgalmazták az egyesülést Görögországgal. Ez volt az enózisz (maga a szó uniót jelent), amely törökellenes, majd később britellenes mozgalommá nőtte ki magát.
1878-ban a török szultán – hosszas diplomáciai csatározás után – átengedte Ciprust a briteknek, és a sziget 1925-ben brit koronagyarmattá vált, brit közigazgatással és természetesen a mai napig megtartott jobbkormányos járművekkel. A britek egyébként akkor már látták, hogy darázsfészekbe nyúltak, mert az enóziszt támogató görög többség hol a briteken, hol a török kisebbségen verte el a port, aminek leállítása gyakran igényelt fegyveres beavatkozást is. Ennek ellenére a britek komolyan ragaszkodtak gyarmatukhoz, annak elsősorban hadászati-stratégiai jelentősége miatt, ami a világháborúk idején abszolút bebizonyosodott. Nem véletlenül van a mai napig két brit támaszpont is a szigeten.
Az 1960-as függetlenségig tartó időszak gyakorlatilag egy nagy diplomáciai kötélhúzás volt Görögország, Törökország, Nagy-Britannia, valamint a szigeten élő két etnikum részvételével.
Amikor a dolgok komolyra fordultak Cipruson
1955-től már önálló szervezete is volt a görög nacionalistáknak Cipruson, ez volt az EOKA, amely egészen 1959-ig harcolt a britekkel a függetlenség érdekében. London látta, hogy a helyzet nem tartható, ezért 1959-ben, majd 1960-ban tartottak egy-egy tárgyalássorozatot Zürichben és Londonban Törökország, Görögország, Nagy-Britannia és a két kisebbség képviselőinek részvételével. Ennek lett az eredménye, hogy végül Ciprus visszanyerte függetlenségét. Az ennek nyomán született államszerződés pedig jogot formált arra, hogy mindhárom fél katonai erőket állomásoztasson a szigeten és szükség esetén bevesse őket az alkotmányos állapotok helyreállítása érdekében.
A szerződésbe azonban az angolok belevették, hogy Ciprus nem csatlakozhat Görögországhoz, ja és igényt tartanak továbbra is a sziget mintegy tíz százalékára, ahol brit katonai bázisokat tartanának fenn. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra, hiszen maradtak a támaszpontok, és […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2023/09/23/ciprus-gorog-torok-brit-gyarmat-megosztas-makariosz-ersek/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
