Nem sokkal azután, hogy 2016-ban Michael Howard, a toryk korábbi vezetője Nagy-Britannia kilépését sürgette az Európai Unióból, David Cameron konzervatív miniszterelnök kijelentette, hogy a végleges döntést az Egyesült Királyság szavazóinak kell meghozniuk.
A Walesben beszédet mondott kormányfő felidézte, hogy a szigetország „a világ legnagyobb egységes, 500 millió embert törmörítő szabadkereskedelmi piacának a része”, így vámok, adók és egyéb korlátozások nélkül kereskedik termékeivel és szolgáltatásaival.
„Nem hiszem, hogy ezt kockáztatnunk kellene” – mondta Cameron, aki szerint egy, az Európai Unión belüli „nagyobb” Britannia és a kilépést övező sötétség közül kell választani.
„Mindkét világból a legjobbat fogjuk kapni, ha maradunk” – hangoztatta a kormányfő.
Ekkoriban, 2016-ban még a maradáspárti parlamenti képviselők voltak enyhe többségben a konzervatív, és fölényes többségben a Munkáspárt soraiban.
A Cameron-kabinet 24 minisztere volt maradás, 4 pedig a kilépés híve.
Azóta négy miniszterelnök váltotta egymást a Downing Streeten.
A maradáspártiak látszólagos többsége
A közvélemény álláspontja folyamatosan változott: 2012-ben például a megkérdezettek 56 százaléka ellenezte az uniós tagságot, és csupán 30 százaléka támogatta.
A legátfogóbb, húszezer ember bevonásával készült 2014-es közvéleménykutatás eredménye szerint a válaszadók 41-41 százaléka volt maradás-, illetve kilépéspárti, 18 százalék pedig tanácstalan.
A 2016. június 23-án megtartott referendum urnazárása után a YouGov közzétette az előzetes becsléseit. Az ötezer ember megkérdezése alapján készült exit poll alapján a maradáspártiak szoros, 52:48 arányú többségben voltak a kilépéspártiakkal szemben.
Az arány a hivatalos adatok szerint is ennyi volt, csak éppen fordított előjelű.
A britek 51,89 százaléka a kilépésre, 48,11 százaléka pedig a maradásra szavazott. A maradáspártiak gyakorlatilag csak London térségében, Skóciában és Észak-Írországban voltak többségben.
A brexit-pártiak győzelme után David Cameron bejelentette lemondását, a Konzervatív Párt élén pedig Theresa May követte, aki már korábban kizárta a népszavazás megismétlését.
A referendum kimenetele alapján az Egyesült Királyság közép-európai idő szerint 2020. február 1-jén nulla órakor kilépett az Európai Unióból.
A brexit következményei
A brexit 6 százalékkal csökkentette a brit GDP-t – idézte a minap az Economist az Európai Reformok Központja nevű agytröszt munkatársának számításait, amelyeket a szaklap plauzibilisnek, hihetőnek nevez.
Az EU-ból történő kilépés következtében 11 százalékkal csökkentek a beruházások – állapította meg a kutató, John Springford ugyanezzel a módszertannal.
Nagy-Britannia áruforgalma 2022 második negyedévére 7 százalékkal csökkent, szintén a brexit következményeként.
Az általános üzenet a tekintélyes gazdasági szaklap szerint egyértelmű: a brexit rontott az amúgy is rossz brit helyzeten. A kilépés a megélhetési költségeket is felhajtotta.
A valószínűsíthetően az EU-ból érkezett élelmiszertermékek elemzése alapján egy másik agytröszt arra a következtetésre jutott, hogy a brexit 2020-ban és 2021-ben évente mintegy 3 százalékkal növelte az átlagos élelmiszerárakat Nagy-Britanniában.
A Centre for Economic Performance kutatócsoportja szerint az eredmény még lesújtóbb lenne, ha a brit kormány az ígért importellenőrzés egészét hajtotta volna végre a részleges helyett.
A brexit értelemszerűen az uniós alapelvet, az emberek szabad mozgását is befolyásolta.
Az EU állampolgárai – akik korábban tetszésük szerint dolgozhattak vagy tanulhattak az Egyesült Királyságban – ma csak vízum birtokában tehetik ugyanezt.
Tavaly a bevándorlók alig egyötöde érkezett az unióból, holott 2015-ben még a bevándorlók felét alkották.
Sokan megbánták
A közvéleménykutatások szerint abban az évben a megkérdezettek 35 százaléka szerint a bevándorlás pozitív hatással volt az Egyesült Királyságra. Tavaly az arányuk 46 százalékra nőtt.
A britek egyébként – előreláthatóan novembertől – majd csak hét eurós beutazási engedéllyel léphetnek az EU területére, 62 más, ún. schengeni vízumra nem köteles ország állampolgáraival együtt.
Közvetlenül a referendum után, 2016 augusztusában azoknak a felnőtteknek az aránya, akik szerint Nagy-Britannia helyesen tette, hogy az EU elhagyására szavazott, 52 százalék volt, szinte ugyanannyi, mint a két hónappal korábbi népszavazáson.
Mára az arányuk 43 százalékra zsugorodott.
Skócia közben újabb népszavazást fontolgat függetlenségéről. A skót vezetés kilátásba helyezte, hogy a monarchiából való távozása után a felvételét kérné az Európai Unióba.
A brexit utáni idők csak úgy falták a kormányfőket
A David Cameront 2016 júliusában váltó Theresa May egyértelműen kiállt a brit brexit minél határozottabb végrehajtása mellett. Azonban az unióval a részletekről folyó tárgyalások egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan azt szerette volna. Ennek az lett az eredménye, hogy háromszor is megpróbálta elfogadtatni a parlamenttel a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszerét rögzítő megállapodást, de kísérletei nem jártak sikerrel.
2019 júniusi távozása a kormányzó […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!