Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az ezredfordulón szokatlan kéréssel keresték meg Hegedűs Lászlót és néhai mentorát, Máthé Tibort a Richter Gedeon kutatói. Szükségük volt egy speciális intermedierre – olyan távtartó molekulára, amely az idegrendszerre ható gyógyszerek aktív részeit megfelelő távolságban tartja, hogy azok pontosan illeszkedjenek az agyban lévő receptorokhoz.
A transz-2-(4-aminociklohexil) ecetsav-etil-észter nevű vegyület ismert volt a szakirodalomban, de előállítása komoly kihívást jelentett.
„Amikor ránéztem a leírásra, rögtön tudtam, hogy én biztos nem ezt fogom követni” – emlékezett vissza a tanszékvezető.
Az eredeti, még szovjet kutatók által leírt eljárás extrém körülményeket írt elő: 150 Celsius-fokot, 150 bar nyomást, és egy speciális Raney-nikkel katalizátort, amely ráadásul tönkreteszi a zománcozott berendezéseket. „Olyan körülmények között biztos nem fog ipari eljárás születni Magyarországon” – gondolta akkor.
A Richter természetesen megvehette volna az intermediert a piacon, de ez alaposan megdrágította volna a fejlesztést. Ehelyett szerződést kötött a BME-vel: találjanak egy egyszerűbb, olcsóbb módszert, amely legalább 95 százalékos tisztaságot biztosít.
Hegedűs tudta, mit kell tennie – a Richternél már rendelkezésre álló – aktívszén-hordozós palládiumkatalizátorral kezdett kísérletezni, lényegesen enyhébb körülmények között.
Greiner István, a gyógyszergyár kutatás-fejlesztési igazgatója az Indexnek elmondta, a cég stratégiájának része, hogy a legfontosabb termékek előállításának meghatározó lépései a saját üzemeikben valósuljanak meg.
„A társaságnak akkor is és most is több nagy egyetemmel volt és van együttműködési szerződése. Ezek szerint, ha valamilyen szakmai probléma megoldásában segítségre van szükségünk, akkor az adott tudással bíró ezen intézmények egyikéhez fordulunk. Ebben az esetben a BME megkeresése kézenfekvő volt” – mondta.
A véletlen, ami mindent megváltoztatott
Az áttörés egy váratlan eseményből fakadt. A kutatók addig minden kísérlet elején 30 fokon tartották a reakcióelegyet, majd csak utána emelték 60–70 fokra a hőmérsékletet. Egy alkalommal azonban Hegedűs László elfelejtette bekapcsolni a hűtést.
A reakcióelegy felmelegedett, elérte a 45 fokot, és nem állt le a hidrogénfelvétel
– idézte fel. Korábban a hidrogénfogyás mindig megállt egy bizonyos szintnél, de ezúttal a reakció simán végigment. A felfedezés egyszerű volt, mégis forradalmi: a módszer vízzel, mindössze 4 bar nyomáson és 45 fokon is működött. Semmi más nem kellett hozzá.
A 2001-ben átadott kutatási jelentésben jelezték a Richternek, hogy az eljárás szerintük annyi újdonságot tartalmaz, hogy akár szabadalmaztatni is lehetne.
A gyógyszergyár képviselői akkor visszafogottan reagáltak – csak akkor szabadalmaztatnak valamit, ha abból valódi termék lesz. Az eredeti projekt, amelyhez az intermediert kérték, hamarosan elakadt: az állatteszteken kiderült, hogy a vizsgált hatóanyag túlságosan mérgező.
Amikor a sikertörténet elkezdődött
Néhány évig csend volt. Hegedűs László időnként még érdeklődött a projekt sorsáról, de úgy tűnt, lekerült a napirendről ez a munka. 2007 augusztusában azonban váratlan telefon érkezett: „Fáradjon be a Richterbe egy megbeszélésre.” „Először azt sem tudtam hirtelen, miről van szó, már rég nem gondoltam a projektre” – idézte fel.
A megbeszélésen derült ki: a cég kutatói egy másik irányba indultak el, és találtak egy rendkívül ígéretes molekulát – a cariprazine-t. Az új dopaminreceptor-modulátor nemcsak a D3-receptorra hatott erősen, hanem megőrizte a D2-receptoraktivitást is.
Ez a kettős hatás magyarázta a kedvező hatékonyság-mellékhatás arányt a skizofrénia és bipoláris zavar kezelésében. A BME-n kifejlesztett hidrogénezési eljárás kulcsfontosságúvá vált az új gyógyszer szintézisében.
Olyan, mint bármelyik fogaskerék egy drága órában: apró elem, de nélküle nem működik a szerkezet
– fogalmazta meg a docens. Meglepetésére, de nagy örömére is, azt is megtudta, hogy a Richter technológusai már sikeresen méretnövelték az eljárást, és ipari körülmények között is működik a módszer.
Ekkor már 2004 óta együttműködtek az amerikai Forest céggel a klinikai fejlesztésben, és a cariprazine már túl volt a preklinikai vizsgálatokon.
Megkérdeztük Greiner Istvánt, mennyire volt kulcsszerepe a BME-n kidolgozott eljárásnak abban, hogy a cariprazine ipari gyártása gazdaságosan megvalósulhatott. A kutatás-fejlesztési igazgató árnyaltan fogalmazott: „A cariprazine így vagy úgy mindenképpen piacra került volna, olyan még nem volt, hogy egy hatékony és biztonságos gyógyszer azért ne jutott volna el a betegekhez, mert nehéz előállítani.”
Ugyanakkor kijelentette, hogy a termék önköltségére és az üzemi eljárás megvalósításának sebességére ennek a megoldásnak pozitív hatása volt.
Szabadalom, elismerés és a gyógyszer sikere
2008-ban bejelentették a szabadalmat, amelyet végül 2014-ben adtak meg európai és amerikai szinten egyaránt. Akkorra már futottak a cariprazine klinikai vizsgálatai is. 2015 szeptemberében a gyógyszer megkapta az FDA, az amerikai gyógyszerhatóság engedélyét, és megkezdődött az évtizedek óta első, teljes egészében Magyarországon kifejlesztett originális gyógyszer sikertörténete.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!