Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A kormányzat által jelzett adóellenőrzési szigorítások és a NAV egyre fejlettebb, adatvezérelt kockázatelemzési rendszerei alapján reális lehetőségként merül fel a vagyonosodási vizsgálatok visszatérése – áll az EY közleményében.
A téma nem légből kapott: a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón Magyar Péter miniszterelnök jelentette be, hogy politikusoknál és politikai felső vezetőknél húsz évre visszamenőleg indulhatnak ilyen vizsgálatok – ezt még tavaly nyáron ígérte meg a Tisza Párt elnökeként. A nagy kérdés az, hogy a jogalkotó szélesebb körben, a magánszemélyek teljes körére is visszaállítja-e a 2016 előtti szabályokat.
Miért retteg tőle mindenki, akit egyszer megkerestek?
Először arról kérdeztük Bajusz Dánielt, az EY adóellenőrzésekkel és adóperekkel foglalkozó csapatának vezető szakértőjét, hogy pontosan mit jelent a vagyonosodási vizsgálat, és miben más, mint egy szokásos NAV-ellenőrzés.
A szakértő az Indexnek elmondta: ez nem önálló ellenőrzési típus, hanem a bevallás utólagos vizsgálatának speciális formája, amelynél a NAV nem egy konkrét adónemet vagy ügyletet néz, hanem azt, hogy a magánszemély vagyongyarapodása, kiadásai és életvitele összhangban állnak-e a bevallott, adózott jövedelmeivel.
A kiindulópont tehát maga az életvitel: egy nagy értékű ingatlan, egy luxusautó, egy jelentős befektetés vagy a tartósan magas fogyasztási szint.
Ha ezek nem tűnnek fedezhetőnek a bevallott jövedelmekből, az adóhatóság becslést alkalmazhat – vagyis nem pontosan kiszámítja, hanem valószínűsíti az eltitkolt adóalapot.
A módszer ereje abban rejlik, hogy az eljárásban részben megfordul a bizonyítás logikája. Míg egy klasszikus ellenőrzésnél a NAV bizonyítja, hogy egy bevallás hibás, vagy egy számla fiktív, itt – ha a hatóság kimutatta az aránytalanságot – az érintettnek kell hitelt érdemlően igazolnia a forrásait.
Ezt hívja a szakma fordított vagy kimentő bizonyításnak, ami szembemegy azzal az általános jogelvvel, hogy a hatóságnak kell mindent teljeskörűen bizonyítania.
Ráadásul a vagyonszerzés időpontjánál sokszor fontosabb, hogy a vagyon mikor jelent meg az adózó költéseiben: a kronologikus vagyonmérleg miatt a feltételezett illegális jövedelem gyakorlatilag nem évül el, mert a NAV az elköltésének időszakát vizsgálja.
Papírok 20 évre visszamenőleg, és nem akármilyenek
Lapunk arra is rákérdezett, hogy egy átlagembernek mit és mennyi időre visszamenőleg kellene bizonyítania. Bajusz Dániel szerint jellemzően az elévülési időn belüli, azaz az 5 + 1 éves időszakot vizsgálja a hatóság, a források eredete azonban ennél jóval korábbra nyúlhat vissza.
A korábbi vizsgálati hullámoknál nem volt ritka, hogy az adózóknak 10–20 évvel korábbi eseményekre kellett bizonyítékot előkeresniük.
Az elévülési időn belül a szabad bizonyítás elve érvényesül, tehát bármilyen korhű, hiteles bizonyíték elfogadható. Az elévülésen túli időszakból viszont a törvény csak meghatározott eszközöket ismer el: ingatlan-adásvételi szerződéseket, hagyatéki iratokat, jogerős bírósági és hatósági határozatokat, bankszámlakivonatokat, korábbi adóbevallásokat, közjegyzői okiratokat.
Egy utólag tett nyilatkozat egy állítólagos kölcsönről vagy egy nehezen ellenőrizhető magánokirat a bírói gyakorlat szerint gyakran kevés.
Ez a bírói gyakorlat pedig kifejezetten kiforrott: a 2016 előtti másfél évtized vizsgálati dömpingje során a bíróságok számos részletkérdésben adtak iránymutatást, a szerencsejáték-nyereményre vagy tagikölcsön-visszafizetésre való hivatkozástól a hagyatéki eljárásig – többnyire az adóhatóság pozícióját erősítve.
Kire vadászna a NAV, és mit lát már most a mesterséges intelligencia?
Arra a kérdésünkre, hogy kiknek kell igazán odafigyelniük, a szakértő úgy válaszolt:
nem az „átlagember” lenne a fő célpont, hanem az adatvezérelt kockázatelemzés által kiválasztott, magas kockázatú esetek.
Egy korábban kiadott közleményben Séra Gergely, az EY adóperes csoportjának és közvetett adózási szolgáltatásainak vezetője így fogalmazott: „Egy esetleges új rendszerben a figyelem középpontjába kerülhetnek a nagy értékű ingatlanszerzések, a luxusfogyasztás, a külföldi vagyonelemek, a kriptoeszközök, az összetett tulajdonosi struktúrák, valamint azok az esetek, amikor a magánszemély életvitele láthatóan nincs összhangban a bevallott jövedelmével.”
Bajusz Dániel az Indexnek hozzátette:
nem feltétlenül a vagyon nagysága a döntő, hanem az aránytalanság – az is kockázat, ha valaki tartósan minimálbér környéki jövedelmet vall be, miközben látványosan gyarapszik.
A hatóság ma összehasonlíthatatlanul több adattal dolgozik, mint a klasszikus vizsgálatok korában: az online számlaadatok, a nemzetközi automatikus információcsere pénzügyi adatai, a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!