Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Aligha lehetne aktuálisabb a Harmonikus Növekedésért Alapítvány – a György László által alapított gazdaságpolitikai kutatóműhely – most publikált vízügyi tanulmánya: az elmúlt napokban sorra dőltek meg a negatív vízállásrekordok a Dunán, és a Tisza folyó is történelmi mélyponton áll.
Nemzetbiztonsági kérdés lett a víz
A Hozzájárulás Magyarország vízügyi megújulási stratégiájához című anyag a Debreceni Egyetem, a győri Széchenyi István Egyetem és az Óbudai Egyetem egyes szakembereinek közreműködésével jött létre, de nem tükrözi maradéktalanul minden közreműködő álláspontját: a szerzők a véleményezők észrevételeiből azt építették be, amit tudtak.
Már a cím is jelzi, hogy a dokumentum nem kész stratégia, hanem hozzájárulás – György László egyetemi docens, egyben gazdaságstratégiai szakember megfogalmazása szerint egyfajta szakmai vitairat, amely inspirálni szeretné a döntéshozókat. A kutatók között sincs teljes egyetértés például abban, hogy a mesterséges vízszintszabályozás vagy a folyók természetes kanyargásának, a meanderezésnek a visszaállítása vezet-e eredményre.
A diagnózis ugyanakkor kimondja: a vízbiztonság mára nemzetstratégiai, nemzetbiztonsági és gazdaságstratégiai üggyé vált.
Az évtizedes meggyőződés, hogy a Kárpát-medence víznagyhatalom, a tanulmány szerint nem állja meg a helyét – már csak azért sem, mert felszíni vizeink 95 százaléka külföldről érkezik.
Az alapítvány szerint az övék az első olyan hazai anyag, amely a nagy ívű stratégiákat összeköti a konkrét projektszinttel, és egyszerre optimalizál mind az öt kulcsterületre: a lakossági vízigényre, a természeti környezetre, a mezőgazdaságra, az iparra és az energetikára, valamint a hajózásra.
Ötször drágább a semmittevés, mint a cselekvés
A tanulmány legerősebb fegyvere a számszerűsítés. A be nem avatkozás – az aszálykárok, az energiaimport-többlet és a vagyonvesztés – éves nemzetgazdasági költségét 680-1120 milliárd forintra becsülik, ami 15 év alatt a 2024-es GDP 12,5-20,6 százalékának megfelelő, azaz 10 200-16 800 milliárd forintos kumulált veszteséget jelentene.
A vízbiztonság ma már nem elszigetelt környezetvédelmi szakterület, hanem a teljes makrogazdasági stabilitásunk alapja. Amikor az aszályok miatt elszálló élelmiszerárakról, a Paks leterhelése miatt megugró villamosenergia-importról vagy a termőföldek értékvesztéséről beszélünk, mindegyik mögött a vízhiány áll
– állítja Santo Martin, a tanulmány egyik közreműködő szakértője.
14
Ezzel szemben a javasolt beruházási program éves terhe az üzemeltetéssel együtt 168-235 milliárd forint, vagyis a kár ötöde. Csak az agrárium aszálykára és terméskiesése évi 400-600 milliárdra rúghat – nem véletlen, hogy a kormány a napokban rendkívüli aszálytámogatásról döntött a tavalyi kukoricakárok miatt.
A teljes csomag 15 év alatt 14,2-23,4 százalékos kumulált GDP-hatást generálhat, a megtérülési fordulópont pedig a 10. évre, 2036 környékére tehető
– állítják a tanulmány szerzői. A 2525 milliárd forintos program két részből áll. Az egyik a korábbi kormányhatározatokban már szereplő 1512 milliárd forintos csomag – ennek gerince a Homokhátság vízpótlásának 1434 milliárdos, 5 ütemre bontott terve –, a másik az alapítvány 1013 milliárd forintos saját javaslatcsomagja.
Zsilipekkel döntenék le a legnagyobb tabut
Az alapítvány saját javaslatai közül a legolcsóbb és a szerzők szerint a legjobb ár-érték arányú a belvízcsatorna-hálózat kétirányúsítása. A mintegy 42-43 ezer kilométernyi csatornarendszer ma szinte kizárólag elvezeti a vizet; 3000-5000 vízszintszabályozó műtárgy – zsilip, fenékküszöb, tiltó – beépítésével azonban alkalmassá válna a víz visszatartására, sőt a száraz időszakokban a szétosztására is, mindezt 200 milliárd forintból.
A legnagyobb tabudöntés a Dunánál történhet – a folyami műtárgyépítés a nagymarosi vízlépcső körüli, rendszerváltáskori küzdelmek óta a hazai vízügy legérzékenyebb kérdése.
A tanulmány az adonyi és a fajszi vízszintszabályozó műtárgy megépítését javasolja nagyságrendileg 350 milliárd forintért, mert a folyó medre 1-1,5 métert süllyedt, ami a parti szűrésű ivóvízbázisokat, a kiszáradó ártéri védett területeket – köztük Gemencet –, a nemzetközi hajózást és a februárban hivatalosan is építeni kezdett Paks II. hűtését is fenyegeti.
Paksnál ráadásul kettős a kockázat: ha túl alacsony a vízállás, nem vehető ki elegendő hűtővíz, ha pedig túl meleg a folyó, a visszaengedett víz károsítaná az élővilágot. Az emiatt szükséges termeléskorlátozás és a helyette behozandó importáram a tanulmány becslése szerint évente 80–180 milliárd forintos kárt okozhat.
A szerzők szerint ezek nem energetikai monstrumok, hanem elsősorban természetvédelmi létesítmények hallépcsőkkel és mellékág-rehabilitációval, amelyek mellékesen 150-250 megawattnyi szabályozható energiatermelő kapacitást is adnának.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2026/07/27/hna-vitairat-magyarorszag-kiszaradas-zsilip-duna/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!