Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Keddi Facebook-bejegyzésében válaszolt György László egyetemi docens, a Harmonikus Növekedésért Alapítvány vezetője arra a véleménycikkre, amelyet Bárdos Deák Péter, a Duna védelmére alakult civil szervezet, a Duna Charta elnöke hétfőn közölt az Indexen.
A vitát a közgazdász múlt heti javaslata indította el: az alapítvány anyaga szerint a Duna tartósan alacsony vízszintje és a Paksi Atomerőmű hűtővízellátási kockázatai miatt érdemes megvizsgálni egy Fajsz térségében építhető vízszintszabályozó műtárgy (vízlépcső) lehetőségét is – erről az Index részletesen beszámolt. A folyami műtárgyépítés a nagymarosi vízlépcső körüli, rendszerváltáskori küzdelmek óta a hazai vízügy legérzékenyebb kérdése, sokak szerint egy tabu, amely most újra felszínre tört.
György László: Én ilyet nem javasoltam
A docens szerint a vita azonban csak akkor lehet termékeny, ha arról beszélünk, amit a másik fél valóban állított.
Bejegyzésében leszögezte: nem egy kész, 7,5 méteres esésű, energiatermelő vízlépcső azonnali megépítését javasolta, és azt sem állította, hogy már ismerjük az optimális műszaki megoldást.
Az alapítvány anyaga megfogalmazása szerint egy „vízgazdálkodási vitaindító”. Azt állítja, hogy a Duna tartós kisvízszintjei, a meder süllyedése, a mellékágak és árterek kiszáradása, valamint Paks vízellátási kockázatai miatt
nem halogatható tovább a lehetséges beavatkozások összehasonlító vizsgálata.
A docens szerint ezek között helye lehet a fajszi műtárgy különböző változatainak is – akár egy alacsonyabb esésű, teljesen nyitható létesítménynek, amely elsősorban nem energiatermelési, hanem vízszint-szabályozási célt szolgálna. Hozzátette: ennek hatásait ugyanúgy részletesen modellezni kell, mint minden más változatét.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a vízszint, a vízhozam és a vízhőmérséklet három különböző kérdés. Tisztázta, hogy egy duzzasztómű nem teremt új vizet, tehát nem növeli tartósan a Dunán érkező vízhozamot.
Megemelheti és stabilizálhatja azonban a vízszintet, növelheti a vízmélységet, és biztosíthatja, hogy a vízkivételi rendszerek szélsőséges kisvíz idején is elérjék a folyó vizét
– fűzte hozzá. Ez pedig szerinte Paks szempontjából lényeges lehet – az erőmű blokkjait az elmúlt napokban éppen a Duna rekordalacsony vízállása miatt kellett sorra leállítani.
A vizet a tájban kell megtartani
A docens leszögezte: egy folyami műtárgy főmedri tározótere önmagában valóban nem alkalmas arra, hogy egy jelentős dunai árhullám vizét hosszú időre eltárolja. Csakhogy szerinte nem is ez lenne az elsődleges feladata.
„(A műtárgy) kisvíz idején segíthetné a kívánt vízszint fenntartását. Magas vízállásnál teljesen megnyitható lenne, hogy ne akadályozza az árhullám levonulását. Megfelelő vízállás esetén pedig lehetőséget teremthetne arra, hogy a vizet szabályozottan mellékágakba, árterekre, vizes élőhelyekre és külső tározóterekre vezessük.
A vizet tehát nem elsősorban a főmederben, hanem a tájban kell megtartani
– fogalmazott, hozzátéve, hogy ehhez megfelelő vízszintekre, zsilipekre és vízkormányzási infrastruktúrára is szükség lehet.
„A mérnöki és a természetalapú megoldások nem egymás ellentétei”.
Érvelését nemzetközi példákkal támasztotta alá: a Világbank integrált víztározási keretrendszere sem állítja szembe a kétféle megközelítést, hanem a természetes, épített és hibrid rendszerek helyi szükségletekhez igazodó kombinációját javasolja, és ugyanezt az irányt képviseli az Európai Unió vízreziliencia-stratégiája is.
A meder süllyedésével kapcsolatos kritikákra is reagált. Mint írta, a Duna magyarországi medersüllyedése nem vezethető vissza egyetlen tényezőre: szerepet játszik benne a felvízi – vagyis a folyásirány szerint feljebb fekvő – vízlépcsők hordalék-visszatartása, a folyószabályozás, a partok rögzítése, valamint a korábbi kotrás és kavicskitermelés is.
Éppen ezért szerinte teljes magyarországi hordalékmérlegre és többtényezős vizsgálatra van szükség, egy új műtárgy tervezésekor pedig a hordalékgazdálkodás és az ökológiai átjárhatóság nem mellékes kiegészítés, hanem alapfeltétel.
Minden megoldást azonos mércével mérne
Kitért a Paks körül felmerült alternatív megoldásokra is. Álláspontja szerint a hidegvízcsatorna mélyítése, a vízkivételi rendszer átalakítása, a hűtőtornyok vagy a hibrid hűtés – vagyis a folyóvizes és a levegős hűtés kombinációja – mind vizsgálandó lehetőség.
A csatorna mélyítése kezelheti Paks helyi vízkivételi problémáját, de nem oldja meg a Duna medersüllyedését, a mellékágak kiszáradását, a talajvízszintek csökkenését vagy más vízkivételek sérülékenységét
– érvelt. A hűtőtornyok […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2026/08/04/duna-apadas-paks-energia-gyorgy-laszlo-vizvita-tabu/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!