2020. május 26., keddMa Orbán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 350,00 Ft | USD: 321,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
2020.05.26. Orbán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 350,00 Ft | USD: 321,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Szintet lépett a pénzügyi elnyomás – kimúlt a kötvénypiac

Hirdetés

Szintet lépett a pénzügyi elnyomás – kimúlt a kötvénypiac

Sírfeliratnak szánom az alábbi néhány bekezdést, ebben a műfajban kicsit hosszú lesz, de valójában nagyon is röviden foglalom össze, hogy türelemmel viselt, hosszú betegség után a kötvénypiac, mint olyan, örökre itt hagyott minket. Régóta meglévő, krónikus bajai mellett szervezete nem tudott megbirkózni a koronavírussal.

Hirdetés

Természetesen ezután is fognak adni-venni a világban mindenféle kötvényeket, mi az, hogy, a jelenlegi turbulenciában aztán tényleg lehet találni nagyon jó hozam/kockázat profillal rendelkező termékeket és árakat. Mindenki úgy fog csinálni a jövőben is, mintha mi sem történt volna, ami befektetői szempontból helyes is, de a „megveszem a hosszú kötvényt és tartom lejáratig” stratégiának jó eséllyel bealkonyul, ha eléggé el nem ítélhető módon pozitív reálhozamokban gondolkodunk. A kötvényekkel ezután (végképp) kereskedni kell a reálhozamért, ameddig még lehet.

Mert lesz ám olyan, amikor majd igazából már nem lehet.

Aminek valójában vége van ebben az alapvető befektetési eszközosztályban, az nem más, mint a piaci logika, a piaci koordinációs mechanizmus. A kötvények végleg a monetáris politika megvalósításának eszközévé váltak. A kötvénypiac, amíg szuszogott, a hitelpiac egyik csatornája volt, a hitelviszonyok értékpapírosításán keresztül a bankrendszeren kívül is lehetővé tette a forrást bevonni szándékozó vállalatoknak, államoknak, sok helyen önkormányzatoknak, hogy hitelt vegyenek fel, nagyon jól kiszámítható törlesztési feltételekkel. Aki kötvényen keresztül vesz fel hitelt, annak nem kell attól tartania, hogy a bankja nehéz időkben a feltételek megváltoztatására kényszerül, a kötvényt pontosan úgy kell törleszteni, bármi történik, bármi potyog az égből, ahogy rá van írva.

A befektetők számára pedig olyan lehetőséget adott, amellyel – legalábbis kellő körültekintéssel, – a részvényekénél lényegesen kisebb kockázat mellett is esélyük lehetett a pénzük reálértékének megőrzésére, akár egyszer megvásárolva és lejáratig tartva. Na, ezt tessék most elfelejteni, legalábbis főszabály szerint, mert kivételek mindig lesznek, és érdemes is lesz velük foglalkozni. A kötvényben rögzített követelés nem évül el, egy vállalat esetleges csődje esetén a részvényesek semmit sem kapnak mindaddig, amíg a kötvényesek nincsenek kifizetve. Természetesen a kötvényesek is mehetnek a levesbe, de ha például ez szándékosan, csődbüntett keretében valósul meg, akkor ez komoly előkészületeket igényel az igen tisztelt elkövetőktől, például a legkevésbé sem ajánlható számukra, hogy angol vagy amerikai jog alatt kibocsátott kötvények tulajdonosait akarják meglopni, mert az bizony nagyon nehéz.

Az államadósságok finanszírozásának, refinanszírozásának is régóta szinte kizárólagos színtere lett a kötvénypiac, és ahogy az államok adósodtak el, olyan volumeneket bocsátottak ki, hogy idővel szükségképpen az államkötvények hozama lett a kockázatmentesnek tekintett, azaz a vissza nem fizetés kockázatától mentes viszonyítási alap, minden más hozam viszonyítási alapja.

Egy állam ugyebár, valamilyen pénznek (nevezzük most fabatkának) a kibocsátója, nyilván nem fog csődöt jelenteni a saját fabatkájában denominált kötvényeire, ha egyszer ő gyártja a fabatkát. Az persze más kérdés, hogy a fabatka árfolyama hogyan alakul más pénzekhez, elsősorban a világpénzként működő amerikai dollárhoz képest, mint ahogy az is egy másik, ezzel szorosan összefüggő kérdés, hogy mekkora infláció lesz a kötvény futamideje alatt, azaz a mindenféle fabatkák, köztük az amerikai dollár mennyit veszítenek értékükből a reáleszközökkel, illetve az árukkal és a szolgáltatásokkal szembeni cserearányuk tekintetében.

Nem volt ez mindig ilyen nyilvánvaló. Kőbe vésődtek szabályok, normák, hitelvek, hogy az állam – a jegybank – nem gyárthat fabatkát annak érdekében, hogy megmentse a csődtől az államháztartásokat, ellenkezőleg, a mindenféle államok mindenkori kormányai jól vigyázzanak, szólt az Írás, nehogy túlzottan eladósodjanak, mert jaj lesz akkor nékik. A megtakarítók kételkedni kezdenek majd vala az ő törlesztési képességeikben, és bizony mondom, csak egyre emelkedő felárakkal, egyre magasabb hozamokon tudnak majd hitelhez jutni, hamar belefutva abba, hogy az adósságuk mérete, illetve annak refinanszírozási költségei, továbbá a jövőbeli adószedési képességeik szentháromságának önmagukat kell feláldozniuk – vagy hívni kell az IMF-et.

Sosem volt ez nehéz választás: hívták az IMF-et. De mi a helyzet akkor, ha a világ legnagyobb gazdaságairól van szó? Hiszen amikor a kicsik hívták az IMF-et, akkor valójában a legnagyobbak klubját tárcsázták, egy központi segélyvonalon, ahol a diszpécser rögtön tudta, mi a teendő, küldte a mentőhelikoptert, a közvetlen életveszély elhárítása után pedig kezdődött a rehabilitáció, rengeteg fájdalmas tornagyakorlattal, általában a tartós gyógyulás minden reménye nélkül.

Ha a legnagyobb gazdaságokban válik kétségessé az államadósság fenntarthatósága, akkor nincs kit hívni, akkor nincs más hátra, a jegybankok kormányzói feltűrik az ingujjukat, és elkezdenek három műszakban fabatkát gyártani.

Az igazán nagy gazdaságok közül a Bretton Woods utáni világban ez Japánban történt meg először. A 1990-es évek elején egy fantasztikus méretű eszközár-buborék kipukkanása után a vállalati szektor olyan mértékű és olyan tartós hitelleépítésbe kezdett, hogy a gazdasági aktivitás teljes összeomlásának egyetlen alternatívája az volt, hogy az állam minden határon túl eladósodik, és költ.

Az aggregált kereslet megtámasztása érdekében tartósan berendezkedett a magánszektor kieső keresletének ellensúlyozására, miközben a szénné égett bankok lassú újratőkésítésében is nagy teher nehezedett rá. Akkora volumenekről volt szó, amelyek elképzelhetetlenné tették a műtétet a fabatka (ott […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2020/03/28/szintet_lepett_a_penzugyi_elnyomas_-_kimult_a_kotvenypiac/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Péntektől lehet jelentkezni a kkv-hatékonyságot növelő pályázatra

A gazdaságvédelmi akcióterv keretében péntektől lehet beadni a jelentkezést a high-tech és zöld magyar, a …