Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nagyjából 7,5-8 százalékkal kisebb termelési volumen és 30 százalékkal kisebb rendelésállomány. A mélyépítések volumene 45 százalékkal, az új szerződéseké 37 százalékkal alacsonyabb. Húsz százalékkal kevesebb lakás épült, továbbá 35 százalékkal kisebb a jogerős építési engedéllyel, bejelentéssel rendelkező létesítmények száma. A készházépítés területén – amely bár egyre nagyobb szeletet hasít ki az építőipari tortából – szintén nagyon rosszak a számok, sorolta az Indexnek Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) elnöke az építőipar idei első félévének számait az előző év azonos időszakának viszonylatában.
Tavaly 20 600 új lakóingatlan létesült, az ÉVOSZ idei évre szóló becslésében 16-17 ezer új építésre számít. A viszonylag magas szám annak tudható be, hogy idén adnak át másfél-két éve kezdődő projekteket – jelezte Koji László, hozzátéve: új építés szempontjából 2024 sokkal nehezebb évnek ígérkezik.
Múlt pénteken napvilágot láttak a júliusi KSH-adatok. Az idei hetedik hónapban éves, illetve havi bázison is nőtt az építőipari termelés, a szerződésállomány volumene azonban arra enged következtetni, hogy az ágazat mindössze némi levegőért jött fel a felszínre.
Konganak a vészharangok
A felsoroltakból világosan látszik: nincsenek könnyű helyzetben az építőipari vállalatok. „A korábbiakhoz képest jelenleg ötször annyit kell evezni, hogy a csónak legalább egy helyben maradjon, és ne hátrafelé sodródjon” – szimbolizálta az aktuális állapotot Koji László, aki szerint időszerű kongatni az iparági vészharangokat.
146 ezer építőipari vállalkozás van Magyarországon, beleértve az egyéni vállalkozókat is. Értelemszerűen minél kisebb egy vállalkozás, annál kevesebb tartalékkal rendelkezik, közülük kevesen élnek túl egy, a jelenleg tapasztalható mértékű megrendeléscsökkenést – mutatott rá az elnök.
Az elmúlt esztendőkben évről évre 15 százalékkal kellett növelni a teljesítményt, míg most több mint 10 százalékkal csökken, amit a cégek egy ponton túl csak elbocsátásokkal képesek kigazdálkodni, tekintve, hogy az építőiparon belül az összes költség 50 százaléka élőmunkához köthető. Az elmúlt évek során feszített tempóban bővített kapacitások most üresen konganak. A kedvezőtlen helyzetet erősíti, hogy az államival egy időben a magánszférában is zsugorodik a kereslet.
Koji László szerint még nem látszik a fény az alagút végén, mert az iparág még nem érte el annak mélyét.
A fény megleléséhez a finanszírozási háttér rendeződésére van szükség. Ehhez elsősorban az infláció, valamint a finanszírozáshoz szükséges hitelkamatok – 5-6 százalék körülre történő – csökkenésére van szükség
– mutatott rá.
Emellett az építőanyagok ára is jelentősen emelkedett az elmúlt közel másfél évben.
Természetes az állami függés?
Az ÉVOSZ elnöke rámutatott, hogy az építőiparon belül az állam a legnagyobb megrendelő, ezért érintette rendkívül érzékenyen az iparágat Lázár János építésügyi miniszter azon döntése, miszerint a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel az állami beruházások jelentős részét két évvel elhalasztották.
Így jelenleg az egyetlen biztos beruházást a külföldi befektetők projektjeiben való részvétel jelenti. „A vészharangokat azonban itt is kongatni kell, mivel párhuzamos építőipari zónák kezdenek kialakulni. Sok esetben ugyanis a külföldi beruházó a kivitelezőt is hozza magával, különösen igaz ez a kínai, dél-koreai, vagy épp török érdekeltségű projektek esetében, ez pedig a hazai erőforrások kihagyásához vezet az építési termék, a kivitelezői kapacitás, valamint a munkaerő terén egyaránt.
Mindez jelentős hátrányba hozza a nem exportorientált, ezért a hazai piactól függő magyar vállalatokat, „ez pedig nem elfogadható számunkra”. Koji László szerint a külföldi projektek számára juttatott állami támogatásokat magyar erőforrások igénybevételéhez kellene kötni.
De vajon természetes jelenség-e, hogy egy iparág ennyire függ az államtól, és nem róható-e fel versenyképességi kritikaként a vállalatok számára a piacról való megélni tudás hiánya? Koji László az Index ezen kérdésére úgy válaszolt: nem magyar sajátosság, hogy az összes megrendelés 55-60 százalék állami, önkormányzati szférából érkezik.
Az Európai Unióban, ha északról dél felé haladunk, akkor azt látjuk, hogy a skandináv országok esetében ez az arány körülbelül 30 százalék, Németországban, Ausztriában 35-40, a közép-kelet-európai régió volt szocialista országaiban 50-60, míg Görögországban 80 százalék. Az állami szerepvállalás nagy mértéke nem új keletű az építőiparban
– jelezte.
„Nincsenek jó híreim”
Az építésgazdaság egésze jövőre még az ideinél is nehezebb évre számíthat.
Túl kell élni a jelenlegi szélcsendes időszakot, túl kell élni 2024 végéig, mert azok a feladatok, amik most elmaradnak 2025–2026-től elindulnak, az építőiparnak pedig képesnek kell teljesíteni az elé kerülő feladatokat. Optimisták vagyunk a tekintetben, hogy az elmúlt 3-4 évben sok cégnek képződött akkora mértékű tartaléka, amivel átvészeli a mostani időszakot, és készen fog állni az újra beinduló megrendelések teljesítésére
– mutatott rá az elnök, hozzátéve: a viszontagságos időszak ellenére idén és jövőre is – folyó áron – körülbelül 6500 milliárd forintnyi építés zajlik le.
Kiemelte: vannak olyan vállalatok amelyeknek fél évre, és olyanok is, akiknek egy évre elegendő tartalékuk van, ám a legsikeresebb nagyvállalkozók sem rendelkeznek két és fél évnél hosszabb időre elegendő megtakarítással. Ennyi ideig tudnak talpon maradni nulla árbevétel mellett, ám költségcsökkenés – például leépítés – nélkül.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
