Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A vagyonadó kérdése újra a nemzetközi és egyben a magyarországi adópolitikai diskurzus középpontjába került. A vagyoni egyenlőtlenségek növekedése, valamint a költségvetési problémák erősödése világszerte arra ösztönzik a kormányokat, hogy új bevételi forrásokat keressenek. A vagyonadóval kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok rendkívül vegyesek. Vannak országok – ugyan kis számban – amelyek sikeresen működtetik, míg máshol éppen az elvándorlás vagy az adminisztrációs költségek miatt szüntették meg.
Magyar Csaba, az Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke és a Crystal Worldwide Ügyvédi Iroda vezetője az Indexnek most arról beszélt, hogy a vagyonadó az adórendszerek egyik legvitatottabb, ugyanakkor leginkább félreértett eleme. Már az elején célszerű kiemelni, hogy nincs rá egységes nemzetközi definíció. A vagyonadó országról országra változhat. A lényegét tekintve olyan rendszeres, jellemzően éves adóteher, amelyet nem egy konkrét jövedelemre vagy tranzakcióra, hanem az adóalany teljes nettó vagyonára vetnek ki.
A nettó vagyon fogalma ebben az összefüggésben az összes vagyonelem (például ingatlanok, pénzügyi eszközök, céges részesedések, műtárgyak) és a fennálló tartozások különbségét jelenti. A vagyonadó tehát nem azt vizsgálja, hogy az adózó mennyit keresett az adott évben, hanem azt, hogy mekkora vagyonnal rendelkezik. „Az elméleti indokolás szerint a nagyobb vagyon nemcsak nagyobb fizetőképességet jelent, hanem társadalmi és politikai értelemben is többletpozíciót biztosít, amely indokolhatja az arányosabb közteherviselést” – tette hozzá Magyar Csaba.
Rendkívüli adóból zsákutca: a vagyonadó történelmi tanulságai
A vagyonadók történelme azt mutatja, hogy inkább rendkívüli helyzetekben rukkoltak elő vele. Főként gazdasági recessziók idején, amikor az államnak gyors bevételre volt szüksége a költségvetési nyomás csökkentéséhez vagy a társadalmi feszültségek mérsékléséhez. A 20. században több európai ország kísérletezett vagyonadóval. A 1960–90-es években viszonylag sok OECD-tagállam alkalmazott ilyen adót. 1990-ben még tucatnyi országban volt nettó vagyonadó, de ez mára megváltozott.
Amikor Magyar Csabával erről beszélgettünk kiemelte, hogy a svéd példa különösen érdekes. A skandináv ország 1911-től, tehát a 20. század nagy részében alkalmazta vagyonadót, amelynek határai és mértéke viszonylag magas volt, de végül 2007-ben megszüntették. A korabeli svéd pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy talán „a következő Björn Borg” így majd nem költözik inkább Monacóba a vagyonadó miatt.
Franciaországban a szolidaritási vagyonadót 1981-ben vezették be, mint politikai ígéretet a nagy vagyonnal rendelkezők magasabb szintű hozzájárulásának biztosítására. A jogszabály többször módosult, végül 2017-ben eltörölték és helyette a vagyonadót csak ingatlanokra korlátozódó verzióra alakították át, részben a vagyonosok elvándorlása és adminisztratív nehézségek miatt.
Hasonló tendencia volt megfigyelhető Németországban is. Itt a vagyonadót alkotmányossági aggályok és adminisztratív nehézségek miatt 1997-ben eltörölték, miután a bíróság kimondta, hogy a különböző eszközök eltérő kezelése és értékelése igazságtalan diszkriminációhoz vezet. Tavaly év végén újra bedobták a német köztudatba, hogy itt az ideje, hogy vagyonadóval igazítsák ki az állami költségvetést. Ugyanakkor Friedrich Merz kancellár később határozottan cáfolta a híresztelést és elzárkózott mindenféle adóemeléstől.
Magyarországon legutóbb az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvény igyekezett a vagyonadó funkcióját betölteni, amelyet 2010-ben alkotmányellenesnek találtak.
Ez az adónem lakóingatlanra, vízi járműre, légi járműre és nagy teljesítményű személygépkocsira terjedt ki. A döntés szerint nem alkotmányellenes a vagyonadó intézménye és annak önadózással történő megállapítása, ugyanakkor egyes részei sértették a jogbiztonság elvét. „A testület egyhangú határozatban nehezményezte, hogy nem volt egyértelmű, milyen értéket kell adóalapnak tekinteni, és több adóalany esetén hogyan kell közöttük megosztani az adófizetési kötelezettséget. Azt is kiemelték, hogy a lakóingatlanok adójának alapjául szolgáló érték bizonytalan, amely akár 30-40%-os ingadozást is mutathat” – hívta fel erre a figyelmet Magyar Csaba.
Eltűnő vagyonadók, visszatérő viták
A 21. század első évtizedeiben a nettó vagyonadók népszerűsége általánosan csökkent. Az OECD országok többsége vagy eltörölte, vagy jelentősen visszafogta. Az igazán gazdagok gyakran találtak jogi kiskapukat vagy áthelyezték vagyonukat más országokba. 2026-ban csak három európai országban találkozhatunk nettó vagyonadóval: Norvégiában, Spanyolországban és Svájcban. Franciaország, Olaszország, Belgium és Hollandia is alkalmaz vagyonadót bizonyos eszközökre, de nem az egyén nettó vagyonára.
Ám az Okleveles Adószakértők Egyesületének alelnöke szerint az elmúlt években ismét élénk vita kezdődött a vagyonadók szerepéről a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésében. A globális pénzügyi válság és a növekvő vagyonkoncentráció hatására több közgazdász és politikus javasolta a vagyonadó felújítását, nem egyszer radikálisabb formában. Ilyen például a G20-hoz kapcsolódó viták keretében 2024-ben felmerült 2 százalékos minimum globális vagyonadó javaslata, amelynek Gabriel Zucman, francia közgazdász professzor az egyik legismertebb képviselője.
A legalább 1 milliárd dollár vagyonnal rendelkező szupergazdagok adóztatásának módszere természetesen csak akkor tud működni, ha a nagyhatalmak mind egyetértenek a vagyonos magánszemélyekre alkalmazandó globális minimumadóról. A jelenlegi világpolitikai folyamatokat elnézve azonban úgy tűnik, hogy ennél sokkal jelentősebb kérdésekben sem sikerül az államoknak egy nevezőre jutniuk.
Tavaly az Európai Parlamentben még azt is elvetették, hogy egyáltalán napirendre tűzzék a témával kapcsolatos vitát.
Magyar Csaba itt arról is beszélt lapunknak, hogy a vagyonadó egyik sajátossága, hogy rendkívül érzékeny az értékelési kérdésekre. Míg egy munkabér vagy kamatjövedelem pontosan számszerűsíthető, addig egy családi vállalkozás, egy műalkotás vagy akár egy ingatlan piaci értéke gyakran becslésen alapul. Ez az értékelési bizonytalanság a vagyonadó egyik legnagyobb gyakorlati kihívása, és egyben a legfőbb kritikák forrása is. Az adóhatóság és az adózó közötti vagyonadóval kapcsolatos viták jelentős része ugyanis nem az adóról, hanem az adóalap helyes meghatározásáról szól.
Így menekül a vagyon az adó elől
Az adószakértő szerint további jellegzetesség, hogy a vagyonadó nem kapcsolódik az adóalany likviditásához. Előfordulhat, hogy valaki jelentős vagyonnal rendelkezik – például ingatlanban vagy üzletrészekben –, ugyanakkor az adott évben alacsony készpénzjövedelmet realizál. Ilyen esetekben a vagyonadó finanszírozása kényszerértékesítést vagy hitelfelvételt tehet szükségessé. Ez a probléma különösen hangsúlyosan jelenik meg cégtulajdonosok esetében, akik nem kiveszik, hanem […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2026/01/26/vagyonado-adoadobevallas-vagyonnyilatkozat-vagyonosodas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!