2020. december 2., szerdaMa Melinda napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 357,00 Ft | USD: 298,00 Ft | CHF: 329,00 Ft
2020.12.02. Melinda Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 357,00 Ft | USD: 298,00 Ft | CHF: 329,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Róna Péter: A devizahitel meg sem felelt a hitel fogalmának

Hirdetés

Róna Péter: A devizahitel meg sem felelt a hitel fogalmának

Jövő év elején hozhat döntést az Európai Unió Bírósága egy devizahiteles ügyben, ami majd befolyással lehet az itthoni szerződésekre is, de kezdjük az elején! Mi a véleménye a devizahitelezésről?

Alapjában véve a kérdés nagyon egyszerű: a devizahitel nem felel meg a hitel fogalmának.

Miért nem?

Az 1959-es Polgári Törvénykönyv, ami a devizahitelezés kezdetekor érvényben volt, azt írja elő az 523. cikkelyben, hogy „kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni”. Tehát az a kérdés, mi volt az a pénzösszeg, amit a pénzintézet az adós rendelkezésére bocsátott.

Hirdetés

Ez eleve forintösszeg volt.

Igen, ami rendelkezésre lett bocsátva, az egy forintösszeg volt. És mit kellett az adósnak visszafizetnie? Azt az összeget, amit a rendelkezésére bocsátottak. Tehát a bankok, a pénzintézetek csak a Ptk. által előírt tételek szerint hitelezhetnek. A Ptk. az 523. bekezdésben meghatározza, miből áll egy és mit kell tartalmaznia egy kölcsönszerződésnek. A kölcsönszerződés abból áll, hogy a pénzintézet egy meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsát, amely meghatározott pénzösszeget az adós köteles a szerződésben rögzítettek szerint visszafizetni. Benne van a kamat, az ütemezés és így tovább, tehát itt nincs helye annak, hogy valaki felvesz egy bizonyos összeget forintban, amit majd nem forintban, hanem valami más fizetőeszközben kell visszafizetni, erre nincs lehetőség. Ez a mechanizmus viszont nem létezik a kölcsön fogalmában. Ez egy magyar sajátosság, ilyet semmilyen más országban nem hoztak létre.

Honnan jöhetett az ötlet?

A devizahitelezés történetének a háttere, eredete az, hogy a Liechtenstein és Ausztria határa mentén lakó osztrákok átjártak dolgozni Liechtensteinbe, ahol a fizetésüket svájci frankban kapták. Így ezek az alkalmazottak mentek a bankjukhoz, hogy svájci frankban kapják a fizetésüket, és svájci frankban szeretnék törleszteni az adósságukat. Erre az osztrák bankok azt mondták, hogy jó, adnak svájci frank hitelt, amit majd svájci frankban kell törleszteni.

A svájci frank kamatán.

Igen. Ezt a svájci frank hitelt átváltják shillingre, és az már egy másik dolog, a szerződésük vonatkozó részeit is svájci frankban fogalmazták meg.

Ez volt az a sablon, amit a félművelt magyar bankárok és pénzügyesek felhasználtak a devizahitelezés bevezetésére.

Akkor mindenki azt hitte, hogy „hű, a magyarok már megint milyen ügyesek és okosak, hogy ezt kitalálták”, hiszen az akkori magyar kamatszint, a reálkamat 8-9 százalék körül mozgott, a kamatszintünk pedig 13-14 százalék volt. Kitaláltuk a spanyolviaszt, hogy hogyan lehet kölcsönt felvenni 3-4 százalékos kamat mellett – devizahitelben.

Kikhez köthető mindez?

Ennek az egésznek a háttere az, hogy az akkori magyar gazdaságpolitika – Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és Simor András jegybankelnökkel az élen – olyan monetáris és gazdaságpolitikát folytatott, ami párosította a rendkívül laza költségvetést egy szadista monetáris politikával, ami a forintkamatokat 13-14 százalék környékére emelte, hogy ezzel az óriási kamattal valahogy a laza fiskális politikából származó inflációs veszélyeket kordában tudja tartani. Ez volt az elmélet. Egy feltörekvő, felzárkózási pályára lépő ország esetében az alap gazdasági recept a rendkívül fegyelmezett költségvetés párosítva egy enyhén laza monetáris politikával. Ugyanis a nagyon fegyelmezett költségvetés kizárja az infláció elszabadulását, de a laza, enyhén laza monetáris politika viszont megakadályozza az ebből fakadó felértékelődést a fizetőeszközökre, amely felértékelődés aztán komoly versenyképesség-veszteséget okoz, mert nagyon erős lesz a forint – erős is lett.

Ami az exportnak már nem volt jó.

Az exportnak nem volt jó, ömlött az import, a külker-mérleg pedig a padló alá került. Erre jött a gazdaságpolitika válasza, hogy legyen akkor devizahitel, és ebből fogjuk pótolni azt a hitelképesség-veszteséget, amit az erős forint okozott.

13-14 százalékos kamat mellett hol volt olyan magyar vállalkozás, amely hitelre volt érdemes? Nem volt, mert nem tudták kitermelni. Erre találták ki a devizahitelezést.

Király Júlia – aki 2007-től 2013-ig volt a jegybank alelnöke – írhat és mondhat, amit akar, egy elszúrt, elcseszett monetáris politika belehajtotta őket ebbe ahelyett, hogy rendbe hozták volna a költségvetést, amire Gyurcsány képtelen volt, ami aztán lehetővé tette volna, hogy a monetáris politika normális mederbe térjen.

Ekkoriban szinte mindenki devizahitelben adósodott el, magánszemélyek, vállalatok, önkormányzatok. Az volt a mondás, hogy nem szabadulhat el az árfolyam annyira, legfeljebb a svájci frank elmegy 160-ról 180-ig.

A svájci frank árfolyam pontosan azt a kamatkülönbözetet tükrözte, ami a svájci frank és a forint között fennállt. Tehát a forintkamat 13-14 százalék, a svájci frank 2, akkor ennek a kamatkülönbözetnek a hatása az árfolyamra micsoda?

TRAL4863

Fotó: Trenka Attila / Index

Gyengülni fog a forint.

Majd valamikor gyengülni fog, persze. Előbb-utóbb a magyar nemzetgazdaság arra kényszerül, hogy gyengülni engedi a forintot, hagyni fogja, hogy leértékelődjön. Mert az ilyen kamatszint megfojtja a nemzetgazdaságot, és ha elengedi, akkor ott van a forint leértékelődése. És kész. Ez volt a helyzet.

Akkor a devizahitelezés innentől kezdve spekuláció az árfolyamokkal?

Az a gondolat, hogy felveszek hitelt egy bizonyos fizetőeszközben és azt egy másik fizetőeszközben fizetem vissza, az nem kölcsön.

Ez egy spekulatív tranzakció, ami az árfolyamra alapul.

Ott volt a Ptk. teljesen helyes, teljesen hagyományos meghatározása a kölcsönnek, amit a Legfelsőbb Bíróság, a Kúria, a magyar bíróságok, a magyar jogásztársadalom nem is vett figyelembe!

Ez hogyan lehetséges?

Hogyan lehetséges, ugye? Nem vette figyelembe! A Magyar Nemzeti Bank sem vette figyelembe! Az MNB-nek minden lehetősége megvolt arra, hogy megmondja a bankoknak, ezt nem lehet, mert mi, mint magyar bankfelügyelet, ezt leállítjuk, ilyen hitelt nem szabad adni, mert nem felel meg a Polgári Törvénykönyv 523. bekezdésének. Slussz! Na most a bankokon belül volt némi csatározás, Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató javára legyen mondva, hogy egy ideig ellenállt.

Az OTP kezdetben egy jó ideig nem is nyújtott devizahitelt.

Nekik ez nem tetszett. Amikor ez a devizahitelezés elkezdődött, felhívtam a Citibank akkori igazgatóságának az elnökét, Sir Winfried Bischofft – régi kollégám, én akkoriban a J. Henry Schroders banknak voltam a vezérigazgatója –, hogy „figyelj, itt folyik egy őrület, úgy hívják, hogy devizahitelezés, elmondtam neki, hogy néz ez ki, mire ő azt mondta, hogy „Jézus Mária, ezeknek elment az eszük!” Csak azért mondtam el neki, hogy talán jobb lenne, ha ebbe nem mennének bele, mert ebből baj lesz.

Hogy értette, hogy baj lesz?

Úgy, hogy nem fogják tudni visszafizetni ezeket a hiteleket. Ő is utánanézett ennek, majd a Citibank kivonult Magyarországról. Azért vonult ki, mert úgy döntött az igazgatóság, hogy

ha a magyarok ilyen marhaságra képesek, akkor sok más marhaságra is képesek lesznek.

Visszatérve a jogi oldalára a dolgoknak, miért nem hivatkoztak a magyar bíróságok, jogászok a Ptk.-ra? Miért nem mondták ki azt, hogy ezek a szerződések érvénytelenek?

Egyrészt nem kívántak ujjat húzni a magyar bankokkal. Akkoriban Magyarország pénzügyi állapota meglehetősen rozoga volt, és nem volt szükségük arra, hogy több száz milliárd forintnyi hitelállományt érvénytelenítsenek. Ez volt az egyik oldalról a motiváció, és ez befolyásolta a Kúriát. A másik oldalról nézve, a devizaadósokat képviselő ügyvédek attól tartottak, hogy ha tényleg alkalmazzák az 523. cikkelyt, akkor annak az lesz az eredménye, hogy a felvett hitelt egy összegben vissza kell fizetni. Mert az adós a pénzhez egy érvénytelen szerződéssel jutott, és ha a szerződés érvénytelen, akkor régi római jogi kifejezéssel élve restitutio in integrum (jogokba való visszahelyezés), tehát az eredeti állapotot kellett volna helyreállítani.

Az eredeti állapothoz egy összegben kellett volna visszafizetni a hitelt.

Erre nem lettek volna képesek az adósok, mert felvették a hitelt, megépítették belőle a házukat, befektettek valamibe, és nem találtak egy olyan megbízható utat, amivel ezt jogilag kezelni lehetett volna. És akkor elkezdtek, olyanokat mondani, hogy ez erőfölénnyel való visszaélés, ilyen suta elméletekkel, ami megtartja a hitelt forintban. Én ezt értem, ez valóban egy kockázat volt, amire megint az MNB beavatkozására lett volna szükség.

DSC08129

Fotó: Trenka Attila / Index

Hogyan tudott volna beavatkozni a jegybank?

Utasíthatta volna a bankokat, hogy ezt hogyan kell visszafizetni. Ugyanis ennek más volt a dinamikája. Ha a bankok azt mondják, hogy ok, ha érvénytelen szerződés, tessék visszafizetni! Viszont ha az adósok nem tudnak fizetni, akkor a bankok mit csinálnak? Emiatt ezt nem tudták megcsinálni, mert ekkorra már a devizahitel-állomány a bankok tőkéjének több mint a háromszorosa volt. Tehát

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2020/11/19/rona_peter_interju_devizahitel_monetaris_politika/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Pénzügyminisztérium: nem indokolt a jövő évi költségvetés módosítása

Több ezer milliárd forint hiányzik a 2021-es büdzséből, a törvényt módosítani kellene, de nincs erre …