Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Radványi László az interjúban kitért arra is, hogy
- a demográfiai kihívásokkal összefüggő munkaerőhiány miért tartós probléma;
- mi kell ahhoz, hogy egy gazdasági szereplő a legváratlanabb helyzetekben is talpon maradjon;
- hogyan tehető mérlegre a magyar vállalatok nemzetközi versenyképessége;
- milyen irányba kellene mozdulnia az oktatásnak a digitalizáció korában;
- illetve mi a valódi tétje az ESG-szempontokkal érkező fenntarthatósági szemléletváltásnak.
Megatrendek körül forgó világ
Milyen jelentős változásokat lát a hazai és nemzetközi gazdaságban, amelyek hatással lehetnek az ügyfeleik életére, de egyúttal a saját tevékenységükre, a könyvvizsgálatra, az adó- és üzleti tanácsadásra is?
Globális struktúrában vizsgáljuk a körülöttünk lévő világot, hogy azok milyen hatással vannak a gazdasági élet szereplőire, a munkavállalóktól a vállalatokon át egészen a kormányzatokig. Az általunk azonosított megatrendek közé tartozik
- a klímaváltozás,
- a technológia,
- a demográfia,
- a vélemények polarizációja,
- és a szociális instabilitás.
A klímaváltozás kihívásokat, de új lehetőségeket is hozott magával: a fenntarthatósági szempontok előretörése ESG beszámolási kötelezettséggel jár, egyúttal szemléletváltásra is sarkall, hiszen a tőke a zöld befektetéseket keresi. A technológiai trendek közül mindent átsző a mesterséges intelligencia (AI), ami gyorsabban vált a mindennapok részévé, mint azt bárki gondolta, de az is kristálytisztán látszik, hogy az AI a gazdag országok játszótere, hiszen a benne rejlő lehetőségek kiaknázásához mindenekelőtt jelentős adatvagyonra és feldolgozási kapacitásra van szükség. A kérdés a bizalom és a hitelesség, a részben vagy egészben AI által elvégzett tevékenységek validálása, amihez mindenképpen szükség van egy átlátható keretrendszerre. Ez sem oldja meg ugyanakkor a demográfiai okokra visszavezethető munkaerőhiányt.
Régi nóta az agyelszívás, de egy ideje a filippínó vendégmunkásokra sem csodálkozunk már rá…
A PwC Magyarországi Vezérigazgató Felmérése alapján is a cégvezetők legalább négy-öt éve tartanak attól, hogy eljön a nap, amikor már nem lesz, aki dolgozik. Nem talált erre fenntartható megoldást Magyarország, de Nyugat-Európa sem. Sőt, elmehetünk egészen Észak-Amerikáig: nem pár ezer, hanem több millió fehérgalléros munkahely vándorol Indiába vagy más ázsiai országba, amely az angolszász kultúrájú oktatás és a nagy munkabírású dolgozók mellett a relatíve kényelmes munkáltatói jogok és adóterhek miatt a világ legnagyobb szolgáltató cégeinek is vonzó alternatívát kínál.
És nem csak a diplomás munkaerőt érintő piaci kihívások okoznak társadalmi feszültségeket…
Érzékeny téma a vélemények polarizációja, hiszen a kisebb közösségektől az össztársadalmi ügyekig azt látjuk, hogy erodálódik a vitakultúra, helyette szélsőséges álláspontok, szekértáborok alakulnak, így a konszenzus elérésének lehetősége folyamatosan csökken, nemcsak a politikában vagy a gazdaságban, hanem a mindennapokban is. A szociális instabilitás megatrendjével pedig arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az egyéntől kezdve a legnagyobb gazdasági szereplőkig többé kevésbé mindenki bizalmi deficitet él meg az intézményi rendszerekkel szemben, és a legtöbben kételkednek abban, hogy képesek kezelni a modern kor kihívásait.
Átgondolni az új kihívások kezelését
Ez a nagykép, de mennyiben segítenek közelebb kerülni az igazsághoz a megatrendek, ha például a harmadik negyedéves GDP-adattal újra technikai recesszióba kerülő magyar gazdaság vagy az ennek hatására 410 forint közeli euró kerül az asztalra?
Még ha messziről is indítottunk, egy negyedéves GDP-adat vagy a forintárfolyam alakulása mindezzel összefügg. Egy deviza ereje megmutatja, hogy mekkora bizalom van a befektetők részéről az adott ország, annak gazdasági stabilitása iránt. Túl a koronavírus-járványon, az orosz–ukrán háború szomszédságában különösen fontos átgondolni, merre tart a világ, és az új kihívások kezeléséhez milyen gazdasági prioritásokra van szükség. Az olcsó ázsiai munkaerő és az ipari, valamint szolgáltató szektorban zajló automatizálás korában nem kerülhet háttérbe a humán tőke fejlesztése: a repetitív munka idővel eltűnik, éppen ezért az oktatást, a képzést olyan irányba kell tudni transzformálni, hogy az emberek magasabb hozzáadott értékű termelésre legyenek képesek. Ehhez kell egyfajta nyitottság: elsajátítani új készségeket, olyan eszközökön dolgozni holnaptól, amelyeket tegnap még nem ismertünk, és készen állni a versenyre a legjobbakkal, nemcsak itthon, hanem szerte a világban. Aki ebből a versenyből kimarad, az rövid időn belül behozhatatlan hátrányba kerül.
Kihívásból bőven van elég, a digitalizáció valósággal átrohan rajtunk, de a geopolitikai konfliktusok és azok közvetett hatásai is nehezítik az előrelátást, a tervezést. Ezen a nehezített pályán milyen tanácsot lehet adni a stabilitás fenntartására és a növekedési lehetőségek kiaknázására?
Nincs se olyan tanácsadó, se vállalatvezető, akinek jósgömb lenne a zsebében. Senki sem láthatta előre pontosan, hogy világjárvány tör ki, orosz offenzíva vagy gázai konfliktus jön. Az mégis közös bennük, hogy mindenkire hatással voltak, vannak, mindenkinek cselekednie kellett. A reakcióképesség a kulcs, ami akkor is segít kezelni a helyzetet, amikor olyannyira váratlan esemény hatásait kell kivédeni, hogy különböző szcenáriókat nincs idő elemezni. Fontos kiemelni – és egyben hinnünk is benne –, hogy a gazdasági döntéshozóknak igenis hatásuk van arra, hogy milyen irányba megy a világ. A jövőt nem elszenvednünk kell, hanem formálnunk. A legapróbb lépéseknek is hatása van, így például akár annak, ha az ügyfeleinknek nem egy üveg bort adunk az év végén, hanem ültetünk inkább közösen egy fát. Önmagában ezzel a klímavédelmi harcot még nem nyerjük meg, de általa a szemléletváltás egy nagyobb lépés lehet.
Egy palack bor helyett tehát faültetés inkább, megjegyzem, de ha egy cégvezető a szőnyeg szélén áll, ez nem menti meg. Mi az, ami még jó, ha van a tarsolyunkban?
A piaci szereplők közül az lesz rugalmas és ellenálló, egy szóval reziliens, akinek naprakész tudása és modern technológiája van, az egyik önmagában nem elég a másik nélkül. A magyar cégeket e tekintetben az exportképesség teszi mérlegre, sajnos ha csak a legnagyobb magyar tulajdonú vállalatot nézem, akkor is jóval szerényebb a külpiaci teljesítmény, mint például a csehek esetében. Ahogy a befektetési portfóliónkat diverzifikáljuk, úgy a nemzetközi […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!