Fizessen Franciaország 300 milliárd dollárt Malinak, kárpótlásul a gyarmatosításért! – ezt a kampányt indította el novemberben az orosz hálózat abban az afrikai országban, amelyet francia csapatok szabadítottak meg nem is oly rég az iszlamista terroristák jelenlététől.
Az al-Kaida és néhány más iszlamista szervezet a nagy területű állam jó részét elfoglalták, és már a fővárost fenyegették, amikor közbeléptek a francia csapatok. Hálából Mali kiutasította a franciákat, és beengedte az oroszokat. Akiknek a hálózatát Kurejev, az FSZB tisztje irányítja Afrikában.
„Az oroszok már a szovjet időkben is megértették, hogy hálózat nélkül nem boldogulhatnak Afrikában” – mondta az RFI-nek Ephrem Yalika, aki a Közép-afrikai Köztársaságban dolgozott az oroszoknak. A felettese Misa volt – Mihail Prudnyikov, az FSZB tisztje. Az oroszok védelmet ígérnek a helyi vezetésnek „a nyugati agresszió ellen”.
Burkina Fasóba úgy érkezett meg a Wagner-hadsereg utóda, hogy az orosz hírszerzés azzal vádolta meg Franciaországot, hogy el akarja tenni láb alól Ibrahim Traoré kapitányt, az átmeneti kormányzat fejét. A helyi vezetés ezek után kérte az oroszok védelmét. Emmanuel Macron francia elnök cáfolt, de akkor már az oroszok birtokon belül voltak.
Az orosz jelenlét fekete lyuk az információban
A Riporterek határok nélkül nemzetközi újságíró-szervezet jelentése megállapítja, hogy a Száhel-övezetben puccsal hatalomra jutott rezsimek, a Wagner-hadsereg, illetve utóda, az Africacorps kapcsolata hétpecsétes titok. Azt viszont jól látni, hogy az orosz hálózat átveszi a média irányítását a koldusszegény országokban, ahol alternatív hírforrások nemigen vannak. Az orosz hálózat tesz is arról, hogy ne is legyenek: a L’Enquêteur lap főszerkesztőjét lecsukták Nigerben, mert nem kizárólag orosz hírforrást használt, hanem olykor a párizsi lapokból is idézett. Azzal vádolták, hogy tevékenysége nemzetbiztonsági kockázatot jelent, és éppúgy inoagentnek, azaz külföldi ügynöknek nyilvánították, mint a Putyint bíráló újságírókat Oroszországban.
Az Africacorps nyomulását az orosz titkosszolgálatok támogatják, illetve irányítják: mind a katonai, mind pedig a polgári titkosszolgálatok jelen vannak Afrikában, melyet egy orosz belső dokumentum „az orosz diplomácia ékszerének” nevez.
Artyom Kurejev, az FSZB tisztje szervezte újra az orosz hálózatot Prigozsin halála után Afrikában. Ekkor adta a Wagner-hadseregnek Putyin az Africacorps nevet – utalás Rommel marsallra, aki a Führer parancsára próbálta meg elfoglalni Észak-Afrikát, de Montgomery brit tábornok legyőzte őt El Alameinnél.
A The Insider szerint Artyom Kurejev az ötödik ügyosztály tisztje az FSZB-nél. „Az oroszok megszállják az afrikai országokat, és mindenütt ugyanazt a taktikát alkalmazzák: tüntetéseket szerveznek a kormány ellen, majd puccsal hatalomra juttatnak nekik kedvező erőket” – meséli múltjáról a Wagner-hadsereg egykori helyi munkatársa, Ephrem Yalike. Ő arról is mesélt, hogy az orosz kulturális központok az afrikai fővárosokban valóságos kémközpontok. A kulturális központok helyi vezetői rendszeresen jelentést tesznek Artyom Kurejevnek, az FSZB tisztjének.
Primakov unokája a nagy karmester: Borisz Jelcin idejében miniszterelnök volt Primakov, aki a titkosszolgálatot is vezette egy ideig, még Putyin előtt. Unokája újságíró, aki igen közel áll az orosz elnökhöz. A Primakov unoka irányítja a Rossotrudnyicsesztvo nevű állami céget, amely felügyeli az oroszok nyomulását a médiában Afrikában.
Csád az új célpont
A 17 milliós Csádban az orosz tanácsadók szervezték meg Mahamat Idriss Déby választási kampányát: a hálózat két ismert tagját azonosította az RFI. Déby elnök járt Moszkvában Putyin elnöknél, és Budapesten találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel. Déby elnök azonban nem akarja, hogy az oroszok túlságosan is nagy szerepet játsszanak Csádban: a két orosz tanácsadót, akik tavasszal az elnöki irodából irányították a választási kampányt, szeptemberben már nem engedték be az országba. Gyanítják ugyanis, hogy ezek a „szociológus tanácsadók” az orosz titkosszolgálat tisztjei.
Mint emlékezetes, nemcsak az oroszok, de a magyarok is próbálkoznak Csádban:
Az oroszok új célpontja Egyenlítői-Guinea, ahol az Obiang család évtizedek óta uralkodik úgy, hogy zsebre teszi a kis ország viszonylag nagy olajjövedelmét. Az amerikai Exxon elhagyta a terepet, ezért a leleményes elnök orosz partnerek után nézett: Obiang elnök a Gazprom és a Lukoil vezetőivel tárgyalt szeptember végén Moszkvában.
Obiang 1979 óta irányítja Egyenlítői-Guineát, a fia az alelnök. Az ifjabb Obiang vagyonát Franciaországban bírói ítélettel elkobozták, mondván: állami pénzből vette a luxusingatlanokat és autókat. Az államkassza egyenlő az Obiang família magánpénztárával. Nem is oly rég Szijjártó Péter is járt e kies országban, ahol az elnök családjáé minden. Putyin felajánlotta Obiang elnöknek, hogy orosz tisztek képzik ki a testőrséget, és azóta orosz katonai tanácsadók vendégeskednek Egyenlítői-Guineában, ahol a saját népétől védelmezik Afrika egyik legkorruptabb elnökét.
Teodoro Obiang megköszönte Putyinnak a 200 orosz katona érkezését, és közölte: kész megrendezni az Afrika–Oroszország-csúcstalálkozót 2026-ban. Gyorsan hozzátette: Egyenlítői-Guinea nem ismeri el a hágai nemzetközi bíróságot, amely Putyin elnököt elítélte háborús bűnökért, vagyis nem fenyegeti letartóztatás Egyenlítői-Guineában minden oroszok elnökét.