Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Számos lakhatási körülményt, otthonhoz jutást segítő intézkedést is tartalmaz a kormány 21 pontból álló új gazdaságpolitikai akcióterve. Ahogy arra az Index az elmúlt közel két évben már több alkalommal felhívta a figyelmet: a magas ingatlanárak és bérleti díjak, illetve az ezzel párosuló alacsony kereseti lehetőségek lakhatási válságban öltenek testet Magyarországon. Néhány hónapja már a kormány is felismerte a jelenséget és rászánta magát, hogy megpróbálja azt kezelni.
A lakhatást könnyíteni szándékozó lépéseket nem soroljuk fel újra, számos alkalommal megtettük már korábbi írásainkban, többek között itt, vagy épp itt.
Ebben az írásban egy olyan elemet veszünk górcső alá iparági szereplők segítségével, ami eddig kevesebb figyelmet kapott, igaz – és ezt fontos leszögezni –, a részletek egyelőre nem ismertek.
20–30 milliárdos alapok
Amit tudunk a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből, hogy a tárcát vezető Nagy Márton tárgyalásokat folytatott a jelentősebb ingatlanpiaci szereplőkkel a lakhatást segítő kormányzati intézkedésekről. Ezen a találkozón felvetődött egy olyan állami program lehetősége, aminek keretében
hazai ingatlanalapokon keresztül – egyenként – akár 20–30 milliárd forintnyi forráshoz jutnának az ingatlanpiaci szereplők, abból a célból, hogy Magyarországon megfizethető árú lakásokat, bérlakásokat, valamint kollégiumot fejlesszenek.
Az Index korábbi információi szerint ez több mint 100 milliárd forintos nagyságrend, és nagyjából 3–4 ingatlanalapot jelenthet. Forrásunk megjegyezte: az ingatlanalapok ráadásul nem az új gazdaságpolitikai akcióterv, hanem a Nemzeti Lakásstratégia része, amely évente 25–30 ezer új lakás felépüléséről rendelkezik.
Nagy Márton megígérte: a kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy állami hátterű tőkealapokon keresztül hogyan tudná támogatni a javaslatot. Emellett felvetődött, hogy a bérlakások és kollégiumok esetén a bérbeadáshoz kapcsolódó 27 százalékos áfa 5 százalékra mérséklődjön, amennyiben azt vállalkozás adja bérbe magánszemély számára. A kormány kiemelten számít a szektor szereplőinek aktivitására az új- és bérlakásépítések, valamint a kollégiumi férőhelyek bővítése vonatkozásában.
Építőipari forrásunk emlékeztet; az iparág tűkön ülve várja, hogy beinduljanak az említett beruházások (is). Kapacitás bőven van – ahogy arról az építőipari vállalatok szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke is beszélt nemrég az Indexnek. Rámutat: a kormány eddigi kommunikációjának fókuszában a kereslet élénkítése volt, ám ezzel egyidejűleg a kínálati oldal stimulálása is kulcsfontosságú. Kiváló nemzetközi példák állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány, illetve az építőipari és ingatlanpiaci szereplők közötti kooperáció miként élénkítheti a kínálatot finanszírozási oldalról is. „A lakásalapok tekintetében a piaci szereplők oly módon történő ösztönzése, hogy »adok 1 forintot, ha 1-et te is mellé raksz«, működőképes lehet, csakúgy mint a lakosság esetében.” A kínálati oldal számára is széles lehetőségeket kellene biztosítani annak érdekében, minél gyorsabban és hatékonyabban kerüljenek a piacra bérlakások.
Kérdés, kinek jön ki a matek?
Forrásaink szerint a lakásalapok „végtermékei” a piaci árnál alacsonyabb bérleti díj mellett kiadásra kínált lakások lennének, de szintén a piaci árnál alacsonyabb szint mellett történő értékesítés sem kizárt cél. Az azonban nem tisztázott, hogy mindez milyen tulajdonosi struktúra mellett valósulna meg: állami, vagy a projektbe bevont ingatlanfejlesztő, -kivitelező cégek tulajdonlása, esetleg valamilyen hibrid megoldás mellett.
Ugyanakkor nagy kérdés, mely fejlesztőknek „jön ki a matek”, és melyeknek nem. Merthogy – jegyzik meg forrásaink –
a Nemzetgazdasági Minisztérium 1 millió forintos négyzetméterárban határozta meg a megfizethető fővárosi lakhatás mértékét,
ami már a kivitelező profitszintjét is tartalmazza.
Vagyis az NGM által szabott megfizethető lakhatási szint azt jelenti, hogy az ingatlanfejlesztőknek haszon reményében ez alá kell vinniük az egy négyzetméterre jutó beruházási, építési költségeket, ami a piaci körülményeket figyelembe véve nem, vagy csak nagyon kevés fejlesztő számára kivitelezhető, a különböző piaci szereplők ugyanis eltérő költségszinten dolgoznak – generálkivitelezők előnyben. Amennyiben a jelenlegi átlagos 1,5 millió forintos újlakás-négyzetméterárakból indulunk ki, láthatjuk, hogy az újonnan épült ingatlanok igencsak drágák, a megtérüléshez pedig a bérleti díjat is magasabbra kell belőni egy-egy ilyen ingatlan esetén, amennyiben eladás helyett kiadás a cél.
Amennyiben az 1 millió forintos NGM szerinti négyzetméterárból indulunk ki, és feltételezünk egy lakásonkénti nem túl nagy, 30–50 négyzetméteres átlagos területet, akkor azt kapjuk, hogy a 20–30 milliárd forintos lakásalapkeretből nagyjából 600–1000 új lakással számolhatunk. Ha a fent említett 3–4 alappal számolunk, 1800–4000 lakással kalkulálhatunk, ami jelentősen elmarad a Nemzeti Lakásstratégiában szereplő évi 25–30 ezer új lakás felépülésétől.
Forrásunk úgy fogalmazott: 100 milliárd forint az a „minimumkeret”, amely már érdemben stimulálhatja a kínálatot, ezáltal némiképp hozzájárulhat a megfizethető <a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!