Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Orbán Viktor miniszterelnök múlt héten nevezte ki Palkovics Lászlót mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztossá, aki korábban technológiai és innovációs miniszterként is tevékenykedett. A kinevezés azt jelzi, hogy a kormány kiemelt figyelmet szentel a rohamosan fejlődő technológiának, amely gyökeresen átalakíthatja a gazdaságot és a társadalmat. Palkovics László interjúnkban többek között arról beszélt:
- A mesterséges intelligencia nemcsak lehetőség, hanem potenciális veszélyforrás is.
- Magyarország high-tech országként kiváló pozícióban van.
- Magyarország nem „összeszerelő üzem” – a hazai autóipar GDP-arányosan többet költ kutatás-fejlesztésre, mint számos környező ország.
- A nagy technológiai cégek Magyarországra hozatala kiemelt cél – a kormánybiztos arra készül, hogy egyszer kezet foghat Elon Muskkal egy AI-beruházás alapkőletételénél.
- A magyar kkv-k számára egyszerűsített, „dobozos” AI-megoldások készülnek.
- Az államigazgatásban és az oktatásban már zajlanak AI-alkalmazásfejlesztések.
- A munkaerőpiac átalakulását nem fenyegetésként, hanem lehetőségként kell kezelni – új munkakörök jelennek meg, a mérnöki tevékenység pedig nem megszűnik, hanem átalakul.
- Az állampolgárokat érintő adatfelhasználásban kizárólag az anonimizált megoldások jöhetnek szóba – a kínai típusú szociális kreditrendszer bevezetése nem szerepel a tervek között.
- Az akkumulátorgyártás jelenlegi visszaesése átmeneti piaci hullámzás – hosszú távon az ágazat stabil növekedése várható.
- A négynapos munkahét az osztrákoknál realitás, nálunk még nem.
- A kormány célja, hogy a magyar emberek készségszinten használják a mesterséges intelligenciát.
Állítja, ízig-vérig szakminiszter
Kormányközeli körökben rebesgették már, hogy Palkovics László előbb-utóbb visszatér, és kap valamilyen feladatot. Orbán Viktor miniszterelnök ezzel kapcsolatos bejelentése meg is érkezett. Mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztosként lép ismét színre. Hogyan jött a felkérés?
Visszatérésemet nem váratlan fordulat, hanem egy hosszabb folyamat előzte meg. Amikor 2022-ben lemondtam a technológiai és ipari miniszteri posztról, jeleztem a miniszterelnök felé, hogy ha bármikor szükség van rám szakpolitikai területen, akkor itt vagyok. Az egyetlen kérdés igazából az volt, mikor jön el az a pillanat, amikor megjelenik egy olyan terület, ahol hasznos lehet a tudásom, tapasztalatom. A mesterséges intelligencia (MI, AI = artificial intelligence) gyors fejlődése, valamint az ezzel járó kihívások és lehetőségek miatt a miniszterelnök úgy döntött, hogy szükség van egy külön kormányzati irányításra ezen a területen.
Nem érzi visszalépésnek, hogy nem miniszterként számítanak önre?
Ez pusztán technikai kérdés. A miniszterelnök nem szereti ciklus közben átalakítani a kormány szerkezetét, így ha egy feladat hatékonyan elvégezhető kormánybiztosi szinten is, akkor nincs szükség miniszteri pozíció létrehozására. Nem a cím vagy a pozíció fontos, hanem maga a feladat.
A negyedik Orbán-kormányban, 2018 és 2022 között innovációs és technológiai miniszter volt, majd az ötödikben technológiai és ipari miniszter. Utóbbi posztot azonban alig fél évig töltötte be, 2022 novemberében távozott. Miért?
A válságok miatt szerkezeti átalakításra volt szükség. Az energiakrízis önálló Energiaügyi Minisztérium (EM) életre hívását tette szükségessé, míg a hadiipari fejlesztések az orosz–ukrán háború hatására kerültek magasabb polcra. Ezért Magyarország is nagy erőkkel kezdett el fejleszteni ezen a területen, amely a Honvédelmi Minisztérium szárnyai alá került.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter anno úgy tolmácsolta távozásának indokát, hogy egységes portfólióként tekintett tárcájára, és az önálló EM megalakulása után nem vállalja annak vezetését.
Ez csak az egyik része. A Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) megszűnését követően a miniszterelnökkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a hadiipari fejlesztésekre koncentrálom a figyelmem. Az ezt a stratégiát koordináló N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt. vezérigazgatójaként folytattam, amely a miniszteri székből történő távozásommal párhuzamosan került át TIM-től a honvédelmi tárcához. (Tavaly nyáron kormánydöntés értelmében a védelmi iparfejlesztés stratégiai irányítása a HM-től a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került – a szerk.)
Voltak olyan hangok, miszerint távozásában erőteljesen közrejátszott, hogy minisztertársai szemet vetettek olyan területekre, melyeket az ön tárcája vitt.
Megtisztelő, ha ez így volt, mert ez arra enged következtetni, hogy kiváló területeket vittem és valószínűleg jól is csináltam. Ugyanakkor
a magyar kormány struktúráját egy ember alakítja, és az a miniszterelnök.
A kormány szerkezetének és hatásköreinek átalakítása nem egyéni ambíciókon múlik. Ha tehát a korábban általam kezelt területeket más miniszterek vitték tovább, az egy természetes kormányzati struktúraváltás része volt, nem pedig hatalmi harc vagy rivalizálás eredménye.
A közvélekedés szerint vannak olyan miniszterek, a kormányzati irányításban fontos pozíciókat, szerepeket betöltők, akik echte politikusként kerülnek egy tárca élére, míg másokat szakpolitikusként, az általuk vitt terület szakértőjeként aposztrofálnak. Mások mellett Önt is utóbbi kategóriába sorolják. Palkovics László inkább szakember, vagy politikus?
A miniszteri pozíció természeténél fogva politikai szerepkör, még akkor is, ha valaki szakmai háttérrel érkezik a kormányban. 2014-ben az iparból érkeztem a kormányba, amikor Orbán Viktor olyan szakembert keresett, aki érti a felsőoktatást, a tudományt és az ipart. Kezdetben szakpolitikai döntéseket hoztam, különösen a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés területén. Azonban 2018-tól miniszterként már azzal kellett szembesülnöm, hogy a szakmai döntéseknek politikai következményei is vannak. Ilyen volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeteinek leválasztása, valamint az egyetemi modellváltás, amelyek szakmai döntések voltak, de politikai vitákhoz és tüntetésekhez vezettek. Döntéseimben mindig szakmai szempontok vezéreltek, és nem politikai megfontolások indukálták azokat, azonban egy miniszter nem tudja elkerülni a politizálást, mivel a kormányzati döntések mindig kihatnak a társadalom egészére.
Szakmai ügyekben öné az utolsó szó? Orbán Viktor elfogadta, amit korábban miniszterként mondott, és most a mesterséges intelligencia területén is az ön meglátásai érvényesülnek?
A miniszterelnök hallgat miniszterei, biztosai véleményére, hiszen ő maga nem ismerhet minden szakpolitikai részletet. Az iparpolitikában, a tudományos kérdésekben vagy épp az energetikában a döntés előkészítését a szakminiszter végzi, a végső döntést pedig a kormány hozza meg.
Honnan indult az AI területén a munka a magyar kormányzatban, és hol tart most?
Az innovációs és technológiai tárcánál már 2020-ban elkezdtünk a mesterséges intelligenciával foglalkozni. Elkészült Magyarország mesterségesintelligencia-stratégiája, amit nem a minisztérium, hanem a Mesterséges Intelligencia Koalíció dolgozott ki háromszáznál több résztvevővel. A minisztérium csak koordinálta, facilitálta a munkát. Persze figyelembe véve, hogy a mesterséges intelligencia nagy sebességgel halad, a 2020-as állapot ma már az őskornak számít. Ezért a stratégiát a Nemzetgazdasági Minisztérium tavaly Nagy Márton vezetésével elkezdte átdolgozni. A kormánybiztosi funkció feladata lesz a minisztériumokkal együtt ezt a stratégiát átírni, újraírni, megtartva, ami jó volt, és alkalmazkodva az új környezethez.
Mesterséges intelligencia: lehetőség és veszély egyszerre
Mit jelent pontosan a mesterséges intelligencia Magyarország számára?
Két dolgot: egyrészt lehetőségeket, másrészt potenciális veszélyeket. Ha mi, mint magyar közösség elfogadjuk azt a gondolkodásmódot, hogy „kis ország vagyunk, ebben úgysem tudunk semmit tenni”, az hiba lenne, mert nem így van. Bármelyik pillanatban be lehet kapcsolódni ebbe a fejlődésbe, és be is kell kapcsolódnunk.
Ha az oktatásban nem használjuk intenzíven a mesterséges intelligenciát, vagy ha nem állnak elő olyan rendszerek Magyarországon, ahol a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok (kkv-k) esetében egy neurálisháló-alapú rendszert használunk kvázi tanácsadóként, azért nem fog senki tüntetni – de egy elrontott lehetőség lenne.
Az olyan deepfake-csalások, amelyek például arra buzdítanak, hogy hagyjunk el gyógyszereket és vásároljunk „mindenre is jó” csodaszereket, akár emberek halálát is okozhatják. Mit tud ezzel szemben tenni a kormány?
Ez a veszély nem csak a mesterséges intelligenciával fordulhat elő, a technológia rohamos fejlődése miatt sokkal hihetőbb és könnyebben létrehozható lesz. Ez tipikusan fogyasztóvédelmi kérdés, de a fogyasztóvédelemnek fel kell készülnie arra, hogy ha egy avatár vagy egy deepfake meggyőzően elmond valamit, ott már máshogy kell viszonyulnia a problémához.
Itt a jogalkotónak van komoly szerepe. Nem véletlen, hogy az EU AI Act négy kategóriába sorolta a mesterséges intelligencia veszélyességi szintjeit, és ami az első szinten van, tehát kritikus mértékben veszélyes, azt már be is tiltotta. De önmagában ez még nem oldja meg a problémát, mert ugyan a jog tartalmazza, hogy nem szabad átverni embereket, mégis megtörténik. Ki kell alakítani a technológiai hátteret, ami ezeket az ügyeket észreveszi, és rögtön be is avatkozik. Ez a jövőben fogyasztóvédelmi és rendvédelmi kérdés is lesz.
Magyarország nem összeszerelő üzem
Egy államnak nemcsak feladata, de jól felfogott érdeke is, hogy bevételt, üzletet csináljon a mesterséges intelligenciából. Készül Magyarország arra, hogy vonzóbbá váljon az FDI számára ezen a területen, ahogy például Lengyelországban látjuk a Google és Microsoft több milliárd dolláros beruházásainál?
Abszolút. Magyarország egy nyitott és high-tech ország – akár szeretjük ezt, akár nem, ez egy tény, amit az IMF mutatott ki.
A magyar ipar által előállított termékek 71 százaléka a high-tech kategóriába tartozik, ez akkora arány, mint Németországban, és ezzel vezetjük az OECD-listát.
Egy ilyen országnak elemi érdeke, hogy az ilyen típusú technológiákat megjelenítse, pontosabban olyan környezetet generáljon, ami vonzóvá teszi ezek Magyarországra hozatalát. Ez részben jelenti a megfelelő jogszabályi környezetet – például 2016-ban már lehetővé tettük az önvezető autók országúti tesztelését, ha az illető ezt előre bejelentette.
Fontos a munkaerőpiaci környezet is: legyenek olyan szakemberek, akik értenek ezekhez a technológiákhoz. Ezen a téren sem állunk rosszul. Még 2021-ben sikerült meggyőzni a Continentalt, hogy Budapesten hozza létre AI-kutatóközpontját, ahol most mintegy 400 fejlesztőmérnök dolgozik az autonóm járművek érzékelésének fejlesztésén. De ugyanez igaz a Boschra és a Knorr-Bremsére is. A technológia alkalmazásának ösztönzőrendszere is fontos. Nemcsak akkor lehet támogatásokat kapni, ha valaki munkahelyeket teremt, hanem ha technológiával hozza létre ezt a képességet. A robotokat is be lehet számítani a támogatási rendszerbe, amit működtetünk.
Mennyire állja meg a helyét az a kritika, hogy Magyarország csak az összeszerelő üzeme a nyugati vállalatoknak? Gyakran hallani, hogy nálunk többnyire az alkatrészek beszerelése folyik, alacsony hozzáadott értékkel.
Ezt főleg az ellenzéki kollégáink szokták mondani, akik egyébként – tegyük hozzá –, amikor ők kormányoztak, mindent megtettek azért, hogy pont ilyen vállalatok jöjjenek Magyarországra. A Mercedes például pont nem a mi kormányunk alatt került ide, 2008-ban született meg a döntés. Az akkori kormány emberei most mégis olyan kritikát mondanak, hogy Magyarország csak „összeszerelő üzem”.
Nincs igazuk?
Beszéljünk erről komolyabban. Az összeszerelő üzem az, amikor ott vannak az alkatrészek, és emberek vagy robotok összeszerelnek valamit. De ha valaki látott már ilyet – és én szívesen mutatok bárkinek –, akkor tudja, hogy a történet ott kezdődik, hogy valahol ezt a terméket fejleszteni kell. Mérnököknek le kell rajzolni, ki kell számolni – ez a kutatás-fejlesztés. Ha megnézzük a környező országokat – Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot, Szlovéniát, Horvátországot –, és összehasonlítjuk, mely ország autóipara mennyit költ kutatás-fejlesztésre GDP-arányosan, akkora 2021-es adatok szerint Magyarország a GDP 0,21 százalékát költötte erre. Ez magasabb, mint a cseheké, jóval nagyobb, mint a lengyeleknél, és meghaladja az osztrákokét is, akik egyébként komoly KFI- (kutatási, fejlesztési, innovációs) képességekkel rendelkeznek.
A kritikusok által „összeszerelő üzemmé degradált” folyamat eleje a termékek fejlesztése, kutatása – és ebben Magyarország a régió élvonalába tartozik.
Amikor 2014–2015 környékén elkezdtük kidolgozni a zalaegerszegi tesztpálya, a ZalaZone koncepcióját, nagyjából 3–4 ezer olyan mérnök volt az országban, aki olyan tevékenységgel foglalkozott, ami – direkt vagy indirekt módon – egy ilyen validációs környezetet igényelt. Ma ezek száma bőven 20 ezer fölött van. Csak önmagában a Boschnak van ötezer mérnöke.
Az összeszerelés csak egy eleme ennek a folyamatnak. Előtte meg kell tervezni a gyártástechnológiát, az épületet, ezt működtetni kell, optimalizálni, zöldíteni. Kellenek beszállítók, akik az alapanyagokat, félig késztermékeket legyártják. Fel kell venni az embereket, képezni kell őket. A Knorr-Bremse, ami szintén egy high-tech üzem Kecskeméten, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című könyvénél is terjedelmesebb tréningkatalógussal rendelkezik. Komplett, bonyolult rendszerekről van szó. Az autóipar ráadásul stratégiai helyzetbe került: spillover hatása van, vagyis húzza magával az elektronikai ipart is. Magyarországon nemcsak az autóipar, hanem az elektronikai szektor is kiemelt iparág. Ugyanez igaz a szerszámgépiparra és más területekre is.
Kontraproduktív az alapjövedelem
Orbán Viktor az évértékelő beszédében jelezte, hogy 2030-ra a technológiai változások új világot hoznak. Úgy fogalmazott, hogy a gyártásban „több lesz a számítógép, mint az agy”. Ez mit jelent a munkahelyek szempontjából?
Ez így van, és két dolgot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy mennyi tevékenység végezhető gépekkel. Ha ma egy Excel-táblázat helyett kockás füzetbe kellene vezetgetnünk a dolgainkat, azt senki nem kívánná. Ugyanez igaz, ha körülményes helyen kell egy csavart becsavarni, amit egy robot meg tud csinálni, és el sem fárad közben. A kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy emberek otthon ülnek és nem csinálnak semmit, vagy pedig új lehetőségek teremtődnek. Célszerű megnézni, milyen új munkakörök jelennek meg, amelyek nem gépesíthetők. A jövőkutatók érdekes, talán ma még nem is érthető szakmákat vizionálnak, mint például „avatarmenedzser”, testrésztervező vagy organikus farmer. Inkább az történik, hogy sokkal több hasznos tevékenységre jut időnk, ha azt a feladatot, amellyel egy gép is megbirkózik, nem nekünk kell elvégeznünk. Persze ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, újra kell magunkat pozicionálni a munkaerőpiacon.
Mi a helyzet a 40–50 évesekkel, akiknek a munkaköre megszűnik a technológiai fejlődés miatt? Hogyan képezzék át magukat?
Itt jönnek képbe a mesterségesintelligencia-alapú képzések, melyeket megfelelő eszközzel, rövid idő alatt el lehet végezni. Nem véletlen, hogy nemrég megjelentek az úgynevezett mikrokredit alapú képzések, és sikeresen haladunk vele. Amikor én elvégeztem az egyetemet ’89-ben, akkor 4–5 évig a vállalati képzéseket leszámítva nem kellett újat tanulnom. Most ez a változás sokkal gyorsabb, ki kell találni, hogyan tudunk ehhez alkalmazkodni.
A mérnöki tevékenység is átalakul. A ChatGPT-nek elmondom, mit szeretnék, az pedig algoritmusokat, magas szintű kódot ír, és ha kell, hardverközeli kódot is készít. De ez eddig is így volt, a kódgenerálást már régóta nem fejlesztőmérnökök végzik. Ennek ellenére a mérnökökre való igény nem csökkent, hanem nőtt. Átstrukturálódnak a feladatok.
Említette azt a félelmet, hogy az AI „otthon tartja” az embereket. Adódik a kérdés, hogy nekik miből lehet bevételük. Itt jön képbe az univerzális alapjövedelem, amiről sok vita zajlik. Ez reális lehetőség a belátható jövőben?
A hatékonyság növekedésével a munka és szabadidő aránya változhat. Az osztrákok azt mondják, hogy négy nap alatt elvégzik azt a munkát, amit korábban öt alatt. A négynapos munkahét náluk realitás, nálunk még nem – ehhez még komoly hatékonysági növekedésre van szükség. Hozzá kell tennem, hogy például a munkaerőpiacon az MI-alapú képzések kiemelkedően sokat tudnak segíteni ebben, a Gábor Dénes Egyetemen kidolgoztunk egy ilyen rendszert, elképesztő hatása van.
Az alapjövedelem viszont egészen más kérdés. Az nem arról szól, hogy hatékonyabban dolgozunk, hanem hogy nem kell dolgozni, mégis kapunk pénzt. Ez szerintem kontraproduktív lenne. Ha az arányok megváltoznak és hetente négy napot dolgozunk öt helyett, az rendben van, de az alapjövedelemmel nem értek egyet.
Melyek most a legfontosabb feladatok az asztalán kormánybiztosként?
Egyrészt az, hogy meg tudjuk jeleníteni Magyarországot az Európai Unióban, Németországban, az Egyesült Államokban, Kínában. Hogy tudjunk idehozni olyan techóriásokat, mint a Google vagy mások. Másrészt a belső pozicionálás a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!