2023. február 8., szerdaMa Aranka napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 389,00 Ft | USD: 362,00 Ft | CHF: 394,00 Ft
2023.02.08. Aranka Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 389,00 Ft | USD: 362,00 Ft | CHF: 394,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Orbán Viktor eddig kegyelmi állapotban kormányzott

Hirdetés

Orbán Viktor eddig kegyelmi állapotban kormányzott

Pogátsa Zoltán és Zsiday Viktor közgazdászok az Indexnek mások mellett beszéltek arról is,

  • milyen kihívásokkal kell szembenéznie a magyar gazdaságnak, és ezek miben gyökereznek,
  • mit jelent a mindennapokban, hogy „Magyarország egy one man show”,
  • melyek a helyes és hibás lépései az Orbán-kormánynak,
  • van-e tudatosság a forintgyengülés mögött,
  • jó vagy rossz irány-e az utóbbi években látott adópolitika.

A magyar kormány a háború kirobbanása óta mind katonailag, mind pedig gazdaságilag azt kommunikálja, hogy ebből „ki kell maradnunk”. Orbán Viktor miniszterelnök többször is úgy fogalmazott, „kivételnek kell lennünk”. Hogyan látják, Magyarország rendelkezik olyan gazdasági erővel, hogy egy válságból ki tudjon maradni? Illetve milyen mély ez a válság?

Pogátsa Zoltán: Ha a gazdasági válság alatt a bruttó hazai termék zuhanását és a nagyfokú munkanélküliség kialakulását értjük, akkor ez még nem történt meg, ez legfeljebb az idei év zenéje lehet. Ezzel szemben az inflációt tekintve a legkedvezőtlenebb nálunk a helyzet uniós összehasonlításban. Ha csak az élelmiszerárak emelkedését nézzük, akkor elszálltunk az uniós országokhoz képest, külön ligában játszunk.

Zsiday Viktor: Az emberek számára az a releváns, hogy a jövedelmük mire elegendő, tehát a vásárlóértéke. Véleményem szerint 2022 szeptembere óta Magyarországon recesszió van, a negyedik negyedévben jelentős reálbér-csökkenés történt, amely az embereknek egyfajta válságot jelent. A nemzetközi folyamatokba való beágyazottságunkat tekintve pedig ugyanazt az utat jártuk be, mint a közép-európai régió, a gazdasági folyamatok nagyon hasonlóak voltak. Az elmúlt tíz évben mindenhol emelkedett a reálbér, ezt alacsony munkanélküliség kísérte, amely a gazdaságok túlfűtöttségéhez vezetett, ez közös ezekben az országokban. Nálunk azonban mindez még egy úgynevezett magasnyomású gazdaságpolitikával párosult, amelyet Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter támogatott még a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnökeként. Emiatt minden ország túlfűtötten, de mi jellemzőn ezeknél is túlfűtöttebben érkeztünk meg a mostani gazdasági helyzetbe.

Hirdetés

P.Z.: Azzal egyetértek, hogy Magyarország benne volt a visegrádi fősodorban – olykor az alján voltunk, néha a mezőny elején, de sosem az élen. Ugyanakkor megengedőbb lennék a magasnyomású gazdaságpolitikával. Hiszen, amit nem veszel figyelembe, hogy akkor volt egy 4-5 nagyon jó éve az országnak. Több évig tartott a reálbéremelkedés, sikerült lejjebb vinni a kamatlábakat, közben defláció volt, és nem gyengült nagyon a forint. Matolcsy György jegybankelnöknek kétségtelenül ez az egyik eredménye volt. Sőt, itt volt egy olyan ablak is, 2016-2017-ben, amikor bevezethettük volna az eurót, mert megfeleltek a mutatóink. Megnéztem, ezenkívül sosem adódott ilyen lehetőség a 2004-es belépésünk óta. Nem tartom rossznak ezt az időszakot, de azt gondolom, hogy a mostani infláció ennek a hozadékait el is vitte. Szerintem a fogyasztói árak emelkedése két tényező miatt ekkora mértékű: egyrészt az energiapolitika, amit a kormány alkalmazott – fosszilis kitettség, amely orosz kitettséggel párosul –, másrészt a hatalmasra ugró energiaimport-költséghez képest alacsony devizatartalék miatt érkeztünk meg negatívan a mostani időszakba. Emiatt zuhant a forint, és ez indokolja a magyar többletinfláció nagy részét.

Tehát csak e két tényező kombinációja miatt érintette a magyar gazdaságot annyira kedvezőtlenül, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök háborút indított?

P.Z.: Igen, abszolút, ha ezt a két faktort összerakjuk, és megnézzük, látható, hogy ez a probléma két alapvető forrása. A többiek a régióban próbáltak az energiahordozók terén diverzifikálni, és nagyobb is volt a devizatartalékuk, amivel képesek voltak megvédeni a cseh koronát, a lengyel zlotyt.

Zs.V.: Ez jó beszélgetés lesz, mert nagyon sok mindennel nem értek egyet. Nem csak nálunk, hanem az egész régióban pár éve mindenhol a nullát karcolták a kamatok, de ez valójában csak a szerencsés világgazdasági helyzetből fakadt. A jelenlegi szituációban komolyan közrejátszik a magyar gazdaságirányítás, amely 2013 óta folyamatosan forintleértékelő gazdaságpolitikát folytatott, ez azonban nem jelent meg egy ideig az importált inflációban a párhuzamosan zajló adó- és járulékcsökkentések miatt: az importőrök be tudták egy ideig nyelni a forint gyengülését. Most azonban nincs tér a közterhek mérséklésére, így az importált inflációban a kitettségünk miatt egy az egyben megjelenik a forintleértékelődés.

A PROBLÉMA IGAZI GYÖKERE SZERINTEM INKÁBB A FORINT TUDATOS LEÉRTÉKELÉSE, A MAGASNYOMÁSÚ GAZDASÁGPOLITIKÁVAL KARÖLTVE.

P.Z.: Viktor, világszinten legutóbb az 1970-es éveket jellemezte magas kamatkörnyezet, azóta mindenhol tartósan alacsony volt. Ehhez képest a magyar kamatok a rendszerváltás környékén harminc százalékon álltak. Ha megnézed a magyar trendet, akkor azt látod, hogy ez szépen lassan elindult lefelé – természetesen vannak kisebb visszaugrások, például Gyurcsány kaotikus kormányzásakor –, de utána is tartósan beragadt a kamat 6 százalék körüli szinten. Fontos volt, hogy Matolcsynak sikerült onnan 1 százalék körüli szintre levinnie. Abban teljesen igazat adok neked, hogy volt egy kegyelmi állapot, a nemzetközi gazdasági helyzet adott volt, de megcsinálták. Piaci alapon ilyen magas kamatokkal nem lehetett versenyképes vállalati hitelezést folytatni. Azon csodálkozom, hogy a rendszerváltás és Matolcsy között a magyar politikusok hogyan gondolhatták, hogy ekkora kamathátránnyal ez az ország versenyképes lesz. A Növekedési Hitelprogram alacsony kamata úgy kellett a magyar kis- és középvállalatoknak, mint egy falat kenyér. A forint gyengítése viszont nem tudatos politika volt, hanem passzívan engedték azt, hogy ellensúlyozza a forintbérek emelkedését az exportőröknél. Az viszont már dráma, hogy engedték a 350 forintos euróárfolyam után is gyengülni. Ettől kezdve óriási lett az inflációs nyomás.

Pogátsa Zoltán

Pogátsa Zoltán

Fotó: Nagy Tamás / Index

Zs.V.: Ez egyértelmű, Zoli, de valójában rövid távon csak a kamatpolitika határozza meg az árfolyamot, és ennek alacsonyan tartása tudatos döntés volt. Ezért értékelődött le a forint.

P.Z.: De Viktor, a forint gyengülése 2008-ban kezdődött, amikor még Matolcsy a közelben sem volt.

Zs.V.: A 2008 előtti események külön lapra tartoznak, nagyon sok gazdaságpolitikai hiba volt, ami utána teljes gazdasági káoszhoz vezetett. Most azonban teljesen egyértelmű az elmúlt évek forintleértékelődésének az oka, ami a jegybanki kamatpolitika volt. Magyarország a gazdasági válság után 2020-ig óriási hátszélben volt: egyszerre jöttek az uniós támogatások, nulla volt a világban szinte mindenhol a kamat, és volt egy stabil világgazdasági növekedés – ez rendkívül ritka szerencsés együttállás.

P.Z.: Ebben igazad van. Ezt hívom kegyelmi állapotnak. Szerencséjük volt. Gyurcsány 2004-2005 környékén jön a képbe, és mondjuk 2007-ig neki is kedvező nemzetközi kontextusa volt. Ha ekkor nem csinált volna hatalmas extra államadósságot, akkor egészen máshogy érkeztünk volna meg abba a 2008-as válságba is.

A mostani személyek

Ahogy elkezdődött ez a beszélgetés, szinte azonnal felmerült Matolcsy György és Nagy Márton neve is. Mennyire egészséges, hogy egy gazdaság 4-5 személytől függ?

Zs.V.: Ebben nem látok kivetnivalót, máshol is így van. Ha kiáll a pénzügyminiszter vagy a jegybankelnök és mond valamit, annak komoly hatása van a gazdaságra. Nagyon erős emberek vannak egy egészséges gazdaságban is. Nem látok abban problémát, hogy Varga Mihály lassan 12 éve pénzügyminiszter, abban se, ha valaki hosszú ideig jegybankelnök. Egyedül az a kérdés, milyen döntéseket hoz.

P.Z.: Többnek érzem személyes konfliktusnál. Az Orbán-Nagy-Matolcsy-Varga négyes különbségei ennél jóval mélyebbek. Nézzük meg Matolcsy Györgyöt: hozzá az ázsiai fejlesztőállam eszményét kötjük, egy aktivista, tudásalapú, hazai vállalatokat fejlesztő, állami iparpolitikát vizionál – illetve miniszterként ezt láthattuk, most valószínűleg halálra unja magát, mert a monetáris politika sosem érdekelte. Varga Mihályt kivehetjük a képből, nincs mély filozófiája, megbízható őre a költségvetésnek, Orbán Viktor ennek megfelelően is kezeli. Ám, ami igazán fontos, hogy a miniszterelnök kétféleképpen reagál minden gazdasági kihívásra: centralizációval és adócsökkentéssel – ez a két ösztönös lépése van. Utóbbi pedig egy Thatcher-i neoliberális gazdasági filozófia.

NAGY MÁRTON FILOZÓFIÁJA JOBBAN ILLIK ORBÁN VIKTOR GONDOLATAIHOZ.

Ő egy piacpárti neoliberális, jól képzett közgazdász, ám ha Orbán azt mondja, beavatkozunk, kész erre – megcsinálják az ársapkákat. Feltehetően ezzel belül nem ért egyet, de hajlandó ezt megtenni. Ebből a szempontból Orbán Viktor és Nagy Márton ösztönreakciói sokkal jobban egybevágnak, mint a Matolcsy György és Orbán Viktor párosé.

Zs.V.: Most […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2023/01/20/gazdasagpolitika-vita-pogatsa-zoltan-zsiday-viktor/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Bajban az ingatlanpiac, nem állnak sorban a „vacakokért”

Bajban az ingatlanpiac, nem állnak sorban a „vacakokért”

Baj van az ingatlanpiacon „Észszerű gondolkodás ereszthet gyökeret az ingatlanpiacon 2023-ban” – az Index 2022-es …