2023. február 1., szerdaMa Ignác napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 390,00 Ft | USD: 358,00 Ft | CHF: 391,00 Ft
2023.02.01. Ignác Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 390,00 Ft | USD: 358,00 Ft | CHF: 391,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Nem csak az abszurd kötbérek miatt van baj a magyar távhőrendszerrel

Hirdetés

Nem csak az abszurd kötbérek miatt van baj a magyar távhőrendszerrel

Jó nagy gyomrost kapott a hazai távhőrendszer, amikor az energiahivatal a korábban megszokott május helyett augusztus végére jelölte ki azt az időszakot, amelynek a gázárszintjéhez kell igazítani a szolgáltatók beszerzését. Nem kis sokkot okozott, amikor szeptember végén megjelent a rendelet arról, milyen hődíjakkal kell számolniuk a távfűtő cégeknek: a rezsivédett körön – vagyis gyakorlatilag a háztartások – kívül rekedteknek a 2021-es évhez viszonyítva 7–10-szeres árat kellett megfizetniük. A tőzsdei gázárak az augusztusi csúcs után meredek zuhanásba kezdtek, így december végén korrigálták a horrorisztikus díjakat, 2023 októberéig fixálva nagyjából 40–50 százalékkal csökkentve a hődíjakat, ám azok még mindig jóval magasabbak a korábbiaknál.

A magas árakra tekintettel aztán a kormány jelentős, 25 százalékos spórolást írt elő, ezt a szokatlanul enyhe téli időjárás is segítette eddig. Ennek azonban lett egy nem várt következménye: a többnyire önkormányzati kézben levő távhőszolgáltatóknak milliós, egyes esetekben már százmilliós kötbért kell fizetniük a túl alacsony fogyasztás miatt. Úgy tudjuk, hogy a távhőszolgáltatók szakmai szövetsége, a MATÁSZSZ most gyűjti a cégektől, hogy melyik mekkora kötbéres számlát kapott. Szakipari körökben úgy saccolnak, hogy nagyjából négymilliárd forint körül lehet az összes szolgáltatóra kirótt kötbér, amit az úgynevezett távhőkasszából kellene kipótolni. A nagy kérdés persze az lesz, hogy ezt a pénzt az önkormányzatok megkapják-e végül az államtól.

© Reviczky Zsolt

Hirdetés

A Hír TV keddi műsorában Steiner Attila, az új Energiaminisztérium energiaügyi és klímapolitikáért felelős államtitkára azt mondta, hogy a tárca gondolkodik azon, miként módosítsa a rendszert, és azt lényegében elismerte, hogy a meglehetősen abszurd helyzet kialakulásában az állami gázbeszerzésnek is szerepe van:

ez a forrásbeszerzés megtörtént egy bizonyos áron, ennek a jelenségnek ez állhat a hátterében.

Miből jön a kötbér?

Önmagában az, hogy az energiakereskedők csökkentik a felhasználókkal megkötött szerződéseikben a kockázatot, nem új. Korábban is volt erre példa: eltérő mértékben ugyan, de általában a távhőszolgáltatók úgy szerződtek a gázkereskedőkkel a lekötött mennyiségre, hogy az általános fogyasztási tartomány felett és alatt, beleszámítva az úgynevezett 15–30 százalékos toleranciasávot, napi áron kellett kiegyenlíteni a számlát.

A pluszfogyasztás utáni fizetés nem tűnik abszurdnak, ugyanakkor bármilyen furcsa, ha jóval kevesebbet használnak fel a kereskedő által lekötött gázból, az is nagy veszteséget jelent a gázt biztosító cégnek. Erre találták ki azt a rendszert, ha szerződésben lekötöttek egy mennyiséget a vevők, akkor abban az esetben is kell fizetni, ha túl keveset használnak fel a már betárazott mennyiségből.

Egy szerződésben tehát van egy fix mennyiség, de a kontraktusba azt is beleírják, hogy ettől 15–30 százalékkal el lehet térni, ám még ettől is több, vagy kevesebb fogyasztás esetén már mélyen bele kell nyúlni a zsebbe a vevőnek. Tavalyelőtt, a háború előtt is meglóduló gázárak mellett már voltak ebből gondok, ekkor mondták fel sorra a gázkereskedők egyoldalúan a már megkötött szerződéseket, és azokat úgy módosították, hogy havonta kell elszámolniuk, erről akkor írt a hvg.hu is. Akkor még „csak” ötször volt drágább a gáz az előző években megszokotthoz képest.

© Fazekas István

Most a horribilisen drága gázár mellett, ami nyilván a beszerzéskori kiugróan magas árszintet tükrözi, a havi elszámolás okozza a legnagyobb bajt a szolgáltatóknak. Ha éves elszámolás szerint egyenlítenék ki a számlát, akkor hónapok alatt lehetne úgy alakítani a fogyasztást, hogy a szolgáltatónként és gázkereskedőnként eltérő, de általában 15–30 százalékos plusz-mínusz fogyasztást megengedő tartományon belül maradjanak a felhasználók. A havi elszámolás erre nem ad lehetőséget, így a kormány 25 százalékos spórolási előírása, illetve a szokatlanul enyhe időjárás miatt sokan jóval kevesebbet fogyasztottak a leszerződött gázból, mint amennyit a 15–30 százalékos tartomány megenged, tehát nagy valószínűséggel a szolgáltatók nagyobb része akár közel felével is kevesebbet fogyasztott a szerződött mennyiségnél.

Tarka-barka támogatási rendszer

Az egész mizéria egy rossz szabályozási alapokkal bíró rendszernek is a következménye. A távhőcégek többnyire önkormányzati tulajdonban vannak, ezek maguk a szolgáltatók, de a hőt sok esetben külsős magáncégtől vásárolják. A hőtermelők pedig a legkülönbözőbb technológiával állítják elő a hőt.

Nagyon vegyes a rendszer, ráadásul erre a sokszínűségre még egy tarka-barka támogatási rendszert is kidolgozott az energiahivatal. Erre a támogatási rendszerre a rezsicsökkentés miatt van szükség, mert a távhőcégek a lakossági rezsicsökkentett árak miatt sokszor veszteséget termelnek, még akkor is így volt, amikor alacsony volt a gázár.

Ennek az oka az, hogy a legtöbb szolgáltatónál elavult rendszerek működnek. A MEKH a támogatásokat egyedileg, az általa kijelölt referencia-időszak árait figyelembe véve, egy benchmark alapján számolja ki minden évben. Ezt megkapja a szolgáltató, ez az összeg akár a költségek felét is elérheti, ezért is írtuk a cikk elején, hogy az állam magának is adott egy jó nagy gyomrost, amikor benézték az augusztusi referencia-időszakot. A támogatást a MAVIR által biztosított távhőkasszából kapják a szolgáltatók, magyarul, most az a helyzet állt elő, hogy az MVM követeli egyik oldalon a kötbért, másik oldalon pedig elvileg a MAVIR-kasszából is ők fizetik a cechet. Mindkettőt törvény szabályozza.

Képünk illusztráció.
© Reviczky Zsolt

Még bíznak az állami kompenzációban

A támogatási rendszer más visszásságaira a szakmai szövetség már többször felhívta a figyelmet. Például a fejlesztéseket nem elismert költségként, vagy legalábbis nem teljes értéken könyveli el a MEKH, tehát ennek ellentételezésére nem kapnak támogatást. Így gyakorlatilag azt a céget, amelyik korszerűbb technológiára, megújulókra vált, inkább bünteti a támogatási rendszer, mintsem jutalmazná. Nagyon leegyszerűsítve, több esetben azok kapnak nagyobb támogatási összeget, amely cégek nagy költséggel szolgáltatják a hőt.

Tehát a távhőcégek támogatási rendszere, működése is megérett már egy alaposabb átrendezésre, és csak erre rakódtak nyár óta a kormány hektikus intézkedései. Nyáron még arról volt szó a kormányzati kommunikációban, hogy a rezsicsökkentés rendszerének korrekciója alól mentesülnek a távfűtött épületek. Az augusztusi árrobbanás, és az ehhez igazodó, távhőszolgáltatókat sújtó árszabási rendelkezésekbe már beleremegtek a távfűtő cégek, de egy ideig még bíztak az állami kompenzációban.

Majd szeptember végén derült ki a MEKH támogatások közzétételével, hogy közel sem rózsás a helyzet, igaz, a lakossági fogyasztók valóban védettek maradtak minden áremeléstől, de a támogatott fogyasztók körének szűkítése megint csak nehéz helyzetbe hozta az önkormányzati fűtőcégeket. Ekkor derült ki, hogy a lakosokon kívül semmilyen más fogyasztó után nem kap kompenzációt, így a cégeknek is tovább kell hárítani a tízszeres árakat a nem lakossági fogyasztókra. Egyfelől ez újabb költségként jelentkezik az önkormányzatoknál, másfelől a városok vállalkozóinak egy része került nehéz helyzetbe.

© AFP / DPA / FERNANDO GUTIERREZ-JUAREZ

A kormány hektikus intézkedéseinek a levét isszák a távfűtött helyiségekben, többnyire lakótömbök tárolóiban, garázsaiban működő vállalkozások is. Ezeknél több esetben is faramuci helyzet alakult ki. Kiskunhalason például már októberben a távfűtést szolgáltató önkormányzati cég vezetője a helyi televízióban hívta fel az ilyen helyiségek bérlőinek figyelmét arra, hogy borsos árat fizethetnek. Itt vagy ötven vállalkozót érintett a változás, a legtöbben áttértek a klímafűtésre. Ezzel csökkent a távfűtő ügyfeleinek a száma, így a bevétele is, miközben a vállalkozóknak is csak átmeneti menekülőutat jelentett.

Gömöri Szilvia öt garázshelyiséget szoláriumként működtet, ők is klímával fűtenek a távhőár megemelkedése miatt. Ez eddig kiútnak tűnt, ám az idei évtől új áramszerződést kellett a vállalkozónak kötnie, mivel az előző, még 24 forint/kWh áron megkötött lejárt. Januártól már négyszeres áron pörög az órájuk, így a havi számla a jövő hónaptól az egymillió forintot közelítheti. Ráadásul, Szilviáék próbálkoztak azzal is, hogy bár az üzletként használt helyiségre nem telepíthető napelem, de egy másik ingatlanjukon igen, hátha ezzel az egyéni vállalkozás valahogy kompenzálhatná az árnövekedést. Erre sincs azonban lehetőség, ahogy az állami támogatásra sem, mivel a szépségszalon nem feldolgozóipari tevékenység.

Ez is mutatja, hogy a kormány a rezsivel és a távhővel kapcsolatban hozott hektikus döntései, nem csak a zömében önkormányzati távhőcégeket lehetetlenítik el. Az újonnan gründolt energiaügyi tárcának nem csak a kötbérek rendszerét kellene átgondolnia.

Forrás:
http://hvg.hu/gazdasag/20230119_Tavho_keringo#rss

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Virtuális fizetési kártyát fejlesztettek ki

Az MTI-hez eljuttatott közleményük szerint a most zárult SafetyCard – marketing felülettel kiegészített bankkártya nélküli …