Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Pásztor Szabolcs szerint ahhoz, hogy megértsük a kormány családtámogatási politikáját, érdemes egy rövid időutazást tennünk. 1992-ben Gary Becker kapta a közgazdasági Nobel-díjat, aki olyan területekre alkalmazta a közgazdasági elméleteket és megközelítéseket, amelyekkel korábban csak a szociológia, a demográfia és a kriminológia foglalkozott.
Becker abból indult ki, hogy az egyének racionálisan cselekszenek, és arra törekednek, hogy maximalizálják az előnyüket vagy a gazdagságukat. Korábban, az 1950-es és 1960-as években több területen is alkalmazta modelljeit. Ilyenek voltak az emberek kompetenciáiba (vagy humán tőkéjébe) történő beruházások, a háztartások és családok viselkedése, a bűnözés és büntetés, valamint a munkaerő- és egyéb piacokon tapasztalható diszkriminációk.
Amikor az 1960-as években bevezette a humán tőke fogalmát, többek között arra gondolt, hogy mérhetővé válik, az egyén mennyit fordít saját képzésére annak érdekében, hogy értékesebb munkaerő legyen.
Becker szerint a gyermeknevelés emberitőke-beruházás, a lakosság pedig aggregált emberi tőke.
A közgazdász mindig is azzal érvelt, hogy az egyének abba fektetnek erőforrásokat, ami számukra profitábilis, és döntéseiket racionális gazdasági törvények mentén lehet megérteni.
A fejlett országokban luxusnak tekintik a gyermeknevelést
Pásztor szerint Becker közgazdasági Nobel-díja és munkássága sokak szemében hatalmas előrelépésnek bizonyult. Mások viszont szinte azonnal a fejükhöz kaptak, és talán azóta sem értik a mindent számszerűsíteni kívánó koncepció létjogosultságát.
Sőt inkább abban hisznek, hogy a világot ugyan fel lehet mérni, de ettől még nem lehet megérteni.
Éppen emiatt alakulhatott ki az a dichotómia, hogy míg a fejlett világban a gyermek költségként – például oktatási, egészségügyi kiadások – jelenik meg, addig a fejlődő világban a gyermekeket mint erőforrásokat említik, mivel például támogatják az idős szüleiket, és besegítenek otthon
– világított rá Pásztor Szabolcs, aki szerint a nyugati világban sokak számára a gyermeknevelés „luxusfogyasztás”, amit nyilvánvalóan az tud finanszírozni, aki megteheti, és egyébként gyermekekre vágyik. A luxusfogyasztásnak vannak egyéb alternatívái is, így a szülők dönthetnek, hogy melyiket választják. Mindezzel addig nincs is probléma, amíg nem kedvezőtlenek a demográfiai folyamatok.
Abban az esetben, ha kevés gyermek születik, és ennek már negatív hatása van a nemzetgazdaságra, akkor a szülők számára érdemes lehet – Becker szavaival élve – profitábilis befektetéssé tenni a gyermekvállalást, vagy legalábbis a kiadásokat csökkenteni
– fogalmazott Pásztor. Megjegyezte, hogy ebben az esetben az adott ország az egyik típusú luxusfogyasztást népszerűsíti az üzleti világ által jól körvonalazható és reklámozott luxusfogyasztási lehetőségekkel szemben.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!