Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mások mellett a gazdaságfejlesztési miniszter lapunknak beszélt arról, hogy
- mit üzent a sorok között évértékelőjében a miniszterelnök,
- a Vodafone felvásárlása után mi várható a Budapest Airport ügyében,
- melyek a kormány tervei a kiskereskedelemben és az élelmiszeriparban,
- miért lett ekkora az infláció, mi jelentheti a kiutat,
- mi a kormány és mi a jegybank felelőssége,
- milyen a viszonya Matolcsy Györggyel és Varga Mihállyal,
- hol tart és miért fontos a Baross Gábor Hitelprogram,
- meddig maradnak velünk az ársapkák és az extraprofitadók,
- lesz-e magyar euró, s ha igen, mikor,
- miért fontosak az országnak a nagyberuházások
- és utolérjük-e Ausztriát.
Bőven volt már idő megemészteni a miniszterelnöki évértékelőt. Mit üzent a bő ötvenperces beszéd a gazdaságfejlesztési miniszternek?
A rendszerváltást követően valóban a 2022-es év volt a legnehezebb, hiszen a háború, és az arra válaszul kivetett hibás és káros szankciók miatt napról napra kellett védekezni a negatív gazdasági hatásokkal szemben. Ezek után 2023-nak az azonnali tűzszünetről, a békéhez vezető út megtalálásáról és az infláció letöréséről kell szólnia. Talán egyre jobb lesz a helyzet, de veszélyekkel teli esztendőt írunk. A béke gazdasági szempontból is stabilitást hordoz magában, és minél később születik meg, annál nehezebb feladat lesz egészséges mederbe terelni a gazdaság világát, így az inflációt is.
Stratégiai ágazatok sakktáblája
Korda György Reptér című slágeréből idézve – „lobog a szélben a szélzsák” –, a kormányfő kvázi kiadta a parancsot a Vodafone után a Budapest Airport megvásárlására. Mikorra valósulhat meg a terv, és persze mennyiért?
A reptér nemzetstratégiai kérdés, ezért óriási hiba, de talán bűn is, hogy a Gyurcsány-kormány külföldi kézbe játszotta át. Ezt helyre kell hozni, ki kell javítani. Azt a feladatot kaptam, hogy én tárgyaljak a repülőtér megvásárlásáról. Elkezdődtek az egyeztetések, amelyek jelenleg is zajlanak, de ezzel kapcsolatban többet egyelőre nem oszthatok meg. Legfeljebb annyit árulhatok el, hogy a Vodafone-ügyletnél a Budapest Airport nagyobb falat.
Akkor nem is feszegetjük az „ezermilliárdos pénztárcát”. Volt azért már példa jó néhány stratégiai vásárlásra a bankszektortól a távközlésig, a kiskereskedelemben viszont nem történt meg az áttörés, mint ahogy a most porondon lévő élelmiszeriparban is bőven van tennivaló. Sokan legalább annyira fájlalják az élelmiszerek gyakran silány minőségét, mint a 45 százalékos drágulását. Mi a feladat?
Minden magyar állampolgár megérdemli, hogy jó minőségű, megfizethető árú hazai termékekhez jusson hozzá. Ennek garanciáját, alapvető feltételét a magyar élelmiszeripar fejlesztésében látom. Persze voltak és jelenleg is vannak próbálkozások a kiskereskedelemben is – gondoljunk csak az Auchanra –, de nem titok, hogy a célunk a teljes vertikális integráció elérése, azaz a piac megszervezése a termeléstől egészen a kereskedelemig.
Magyarország és a szektor számára is a legelőnyösebb az lenne, ha ez a folyamat végig magyar kézben lenne. Ez azért is hangsúlyos, mert a belföldi igények kielégítése mellett az is cél, hogy érdemben növeljük a feldolgozott élelmiszer kivitelét.
Most alapvetően nem a Pick szalámiról beszélek, amelyet mindenki ismer, a Hell Energy italokról vagy a Master Goodról, amely még a McDonald’s-nak is szállítja a csirkehúst, hanem arra kell összpontosítanunk már a közeljövőben, hogy minden termékszegmensben legyen legalább egy-két vagy akár több exportképes vállalkozás. Új exportpiacokra kell betörni, folyamatosan pozíciókat szerezni, fejleszteni a termelői kapacitásokat és a megfelelő tőkeerő elérése után kifektetni. Ezeket a törekvéseinket jelentősen támogatják mind a nemzeti, mind az uniós források, azonban az nem vitás, hogy sebességváltásra van szükség. Ezért is emeltük meg maximális, 80 százalékos szintre az uniós agrárpolitikához kapcsolódó nemzeti kiegészítést, a mezőgazdaság mellett az élelmiszeripar esetében is. Emellett célzott beruházás-finanszírozási csomagokat dolgozunk ki az élelmiszeripar részére.
Az inflációs válság gyökerei
Vessünk egy pillantást a big picture-re: sokan próbálják kedvező színben látni a GDP-adatot, miközben negyedéves alapon a 0,4 százalékos október-decemberi visszaesés az ötödik legrosszabb eredmény az EU-ban. Ha a technikai recesszió önmagában nem is, ez azért meglepő fejlemény. Ennek alapján hány százalékkal bővülhet a gazdaság idén, és mire számít jövőre?
A pontosság kedvéért ne felejtsük el, hogy az energiaárak tavaly augusztusban nagyon magas szinten tetőztek, és ez tükröződik vissza 2022 utolsó negyedévének adataiban. Ezzel együtt az elmúlt év összességében kiválónak mondható, hiszen végeredményben a magyar gazdaság teljesítménye 4,6 százalékkal nőtt, amelyhez az ipari kibocsátás jelentős emelkedéssel járult hozzá. Ezzel az eredménnyel a rendszerváltás óta a hatodik legnagyobb növekedést értük el, és az EU-ban is az első harmadban vagyunk. Az is igaz persze, hogy mindeközben a magas infláció miatt a fogyasztás visszaesett. Ugyanakkor a növekedésünk fundamentális alapjai nem kérdőjeleződtek meg, soha ennyien nem dolgoztak az országban, rekord alacsony a regisztrált álláskeresők száma, beruházási és exportcsúcsot is döntöttünk, ebben tehát semmilyen botlás nem történt. Sőt a gazdaság szövetének erősségét jelzi, hogy tavaly rekordösszegű, 7 milliárd eurónyi külföldi tőke (FDI) áramlott az országba, amely idén elérheti 10 milliárd eurót is. A kínálati zavarok oldódásával és a kormány hatékony válságkezelési politikája következtében reális a 1,5 százalékos idei, valamint a 4 százalékos jövő évi GDP-növekedés.
Ebben mekkora szerepe lehet a frissen meghirdetett Baross Gábor programnak?
A Baross Gábor Hitelprogram (BGH) az egyik legfontosabb lépés afelé, hogy idén elérjük a 1,5 százalékos GDP-növekedést, és fennmaradjon a teljes foglalkoztatottság. Hitelezés nélkül nincs növekedés. A program 700 milliárd forintos kerete a február 1-jei indulás után egy hónappal, mára szinte teljesen kimerült. A forgóeszközhöz kapcsolódó hiteligények benyújtását ezért fel kellett függeszteni a hét elején, a beruházási hitelek esetén pedig nagyon kevés szabad keret maradt. Öt nap alatt elbíráljuk a hiteligényeket és kiadjuk a refinanszírozási ígérvényt.
A bankoknak a forgóeszközhitelek esetén 30 nap, a beruházási hitelek esetén 90 nap áll rendelkezésre a szerződéskötésre. Több mint 1000 vállalat jelentkezett a programra 13 bankon keresztül.
Eközben kidolgoztuk, és a kormány már elfogadta a Baross Gábor Tőkeprogram részleteit (BGT) is. A 600 milliárd forintos programnak három lába lesz: ingatlan- és értékpapír-alapokba való bevásárlás, a jelenlegi állami alapokra történő ráemelés és végül új alapok indítása. A részletekről a következő napokban adunk tájékoztatást.
Menjünk vissza a kályhához! Anno a Magyar Nemzeti Bank alelnökeként (2015–2020) ugyancsak az inflációval kelt és feküdt, ám a mostani időszak több szempontból is komplikáltabb. Hogyan jutottak idáig a fogyasztói árak?
A mostani inflációs válság gyökerei a szankciókban, azt megelőzően a koronavírus-járványban és az azt követő kilábalásban keresendők. A pandémia kedvezőtlen hatásait a nemzetközi gazdaságpolitika monetáris és fiskális ösztönzőkkel törekedett ellensúlyozni, amelyek keresleti oldalról fűtötték a gazdaságot. Jelentős mennyiségű pénz került a piacra, a visszapattanást követően pedig a keresleti oldal is bővülésnek indult. Az orosz–ukrán háború és az ahhoz kapcsolódó európai szankciók miatt azonban az infláció természete egész Európában megváltozott, ez pedig, halkan megjegyezve, más hozzáállást igényel a monetáris politikától. Nézzük csak meg az Európai Központi Bank viselkedését! Az infláció természetére visszatérve, az első oldal a közgazdasági tankönyvekben, ha egy válság esetén – jelen esetben az energiaárak miatt – valakinek elromlik a külkereskedelmi egyenlege, akkor az egyébként automatikus stabilizátor szerepet betöltő árfolyam gyengülni kezd. Nem azért, mert valaki leértékelte, hanem mert ez természetes folyamat.
2021-ben Magyarország energiaimportja elérte a GDP 4 százalékát, ami 2022-ben 10 százalék fölé emelkedett, ez jelentős külkereskedelemi hiányt és emiatt természetszerűen forint-árfolyamgyengülést okozott.
Az energiaárak emelkedése okozta az árfolyam leértékelődését, ez endogén folyamat, tehát egymástól nem független. A közvetett és közvetlen hatásokat, az energiaár- és forint árfolyamhatást is figyelembe véve, a hazai szankciós infláció hozzávetőleg 50-60 százaléka köthető az energiaárak emelkedéséhez. Az alapprobléma megszüntetésére két utat látok: az egyik a minél előbbi béke, a másik lehetőség, hogy a piac hozzászokik és alkalmazkodik, ami az energiaárak csökkenéshez is vezet. Mivel a béke sajnálatos módon nem következett be, így az utóbbi történik meg, az energiaárak csökkenése miatt stabilizálódik a forint árfolyama is. Emiatt, valamint a hatékony gazdaságpolitikai lépések miatt az év végére egy számjegyű lehet az infláció.
Tehát a kamatemelési ciklus nem volt megfelelően végrehajtva?
Ha az energiaárak nem estek volna vissza, bármekkora is az alapkamat, feltehetően az árfolyam nem stabilizálódik. Az energia ugyanis a kulcs, a gyökere a problémának. A jegybanki kamatpolitika is fontos tényező, de nem döntő ebben a kérdésben. A szankciós infláció ellen más felfogással, unortodox eszközökkel kell küzdeni. A kormány nem tehetett mást, minthogy az ársapkákon keresztül és egyéb beavatkozással védi a lakosságot. Sokan átsiklanak afelett, hogy a már 2013-tól érvényben lévő intézkedés, a rezsicsökkentés is lényegében ársapka, amely most veszélybe került, de sikerült az átlagfogyasztásig megvédeni.
A kormány által bevezetett hatósági áraknak ugyan vannak negatív, piactorzító hatásai, de az tagadhatatlan, hogy az inflációval szemben védelmet nyújtanak.
Érdemes fejlemény, hogy Franciaország is követi a magyar példát. Az energia után az élelemiszerre, majd az üzemanyagra vezettek be a közelmúltban ársapkát.
Pozícióharcok és a magyar euró
Ha már a jegybank, Matolcsy György elnök tavaly decemberben elég nagy port kavart egy bizottsági meghallgatáson, ahol a magyar gazdaságot kritizálta éles hangon. Ezt megelőzően is voltak hasonló megnyilvánulásai, váratlan lépései, talán éppen oda üt, ahol a legjobban fáj. Mit gondol erről?
Az MNB független, így az intézmény és annak vezetője a saját döntéseiért maga vállalja a felelősséget, legyen az bármilyen kicsengésű. Látni kell, hogy a jegybank nagyon nehéz helyzetben van, hiszen az alapvető célját, az árstabilitást, valamint az ennek megfelelő 3 százalékos inflációs célját egyelőre nem tudja elérni. Ugyanakkor akármilyen nehéz is a dolga, fontos szem előtt tartani a piaci kamatvárakozásokat. Úgy tűnik, ez most a jegybankot kevésbé érdekli. Tavaly szeptemberben, amikor minden előzetes jelzés nélkül leállt az MNB a kamatemeléssel, vagy most január végén, amikor a piac már kamatcsökkentést várt, és fennmaradt a 18 százalékos irányadó kamat, egyértelmű meglepetéseket szerzett.
A várakozásmenedzsment, a piaci meglepetések elkerülése nagyon fontos, hozzájárul az árfolyam stabilitásához. Végül csak reménykedem abban, hogy az MNB mihamarabb elkezdi a kamatok csökkentését, és nem a túlzott óvatosság győz.
A 18 százalékos nominális kamat és a mai 5-7 százalékos reálkamatok rendkívül megterhelők a gazdaság számára. Az enyhítésnek azonban egyelőre sajnos nincs jele, sőt a monetáris kondíciók szigorítása történik, emelkedik a tartalékráta és 10 év után újra bevezették az MNB-kötvényt, amely likviditást szív ki a hitelpiacról és az állampapírpiacról.
Óriási volatilitása van a forintnak, az elmúlt hónapokban járt 430 felett, de 380 alatt is az euróval szemben. Horvátország viszont már az uniós fizetőeszközt használja. Az ottani tapasztalatok oldhatják esetleg az eurószkeptikus magyar álláspontot, vagy semmi pénzért nem engednénk el az önálló monetáris politika fegyverét?
Válasszuk külön ezt a kérdést! A dollár–forint vagy euró–forint volatilitása jelentősen megemelkedett az elmúlt időszakban, de az euró–dollár árfolyamának változékonysága is nagymértékben megugrott, a volatilitás mindkét esetben mintegy kétszeresére nőtt. Ha a globális valuták esetében ilyen ugrást figyelhettünk meg, akkor miért várjuk el, hogy a hazai devizában ez ne legyen. Csak megjegyzem, hogy az euró–dollár árfolyam ingadozása szintén az energiaárakhoz kapcsolódik, ugyanis Amerikában nincs, Európában viszont van energiakrízis. Tehát ez a fokú volatilitás az energiakrízis miatt van velünk. Az euró bevezetéséről az tudom mondani, hogy ezt hosszú távon kell vizsgálni. Tagadhatatlan, a válságkezelésben valóban lenne pozitív hatása, de a magyar kormány nem emiatt ódzkodik tőle, hanem mert az önálló monetáris és felügyeleti politika segítheti a gazdaság felzárkóztatását.
Aki szerint be kellene lépni az euróövezetbe, az alapvetően arra gondol, hogy így könnyebb lenne kezelni a válságokat.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
