Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Nem a háború kezdetétől datálható az árak elszállása, az inflációs folyamatok szorosan összekapcsolódnak a koronavírus-járvány utáni helyreállás folyamatával, hiszen egy drámai erejű külső sokk után alakult ki kivételes helyzet a világgazdaságban 2019 végétől-2020 elejétől – világított rá Halmai Péter Széchenyi-díjas akadémikus, egyetemi tanár a Magyar Közgazdasági Társaság kerekasztal-beszélgetésén, amelynek résztvevői arra is próbáltak választ adni, milyen intézkedések szükségesek az infláció hegycsúcsról való lehozásához.
A többhullámú Covid-krízis velejárója volt az ellátási láncok akadozása, a kínálati oldal meggyengülése. Ezt követően, 2021 elejétől egy nagyon gyors keresleti helyreállás ment végbe. „Gyakorlatilag a kereslet-kínálat egyensúlyának eltolódása eredményeként rendkívüli ütemű inflációs dinamika jelent meg 2021 elejétől, vagyis nem a háború kezdetétől datálható az árak elszállása” – szögezte le a professzor.
Erőteljes drágulás ment végbe a nyersanyagok, az energia, valamint a mezőgazdasági termények területén, illetve a szállítási költségek is az egekbe szöktek.
Ezt az állapotot sokkolta tovább a tavaly februárban kirobbanó orosz–ukrán háború, kiváltképp az energia területén.
Az energiapiac a drasztikus áremelkedések után jelenleg a konszolidáció útján araszol. „A földgázárak jóval a háború előtti szinten vannak, viszont még így is háromszor annyit kell fizetni egy köbméter gázért, mint 2019-ben. Az olaj tekintetében a Brent hordónkénti ára 80 dollár alatt van jelenleg, az orosz olaj ehhez képest jelentős leértékelődéssel operál” – mutatott rá Halmai Péter.
Elvesztett bizalom
Danyi Pál ártörténész, árazási szakértő úgy látja: a Magyarországgal szembeni bizalomhiány jelentősen hozzájárul az Európa-bajnok magyar inflációhoz. „Bizonytalan tényező, hogy mikor ér véget a szomszédban zajló háború, tisztázatlan, hogy magyar számlán landolnak-e az uniós fejlesztési pénzek, illetve hogy a magyar miniszterelnök mennyire lesz a brüsszeli intézkedések gátja. Ezek mind bizonytalansággal töltik el a pénzpiacokat” – mondta.
Danyi Pál szerint nem elképzelhetetlen 26-27 százalékos általános inflációs szint március-áprilisban, az éves viszonylatban érezhető konszolidáció pedig szeptembertől jöhet, a 2023-as infláció optimista szemüvegen keresztül vizsgálva is 18-20 százalék körül alakulhat.
Bár az infláció másként érte az egyes nemzetgazdaságokat, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató vezérigazgatója a majdnem homogén regionális inflációs pályákra hívta fel a figyelmet. Palócz Éva rámutatott: mind a balti országok, mind a közép-kelet-európai, mind pedig a dél- és nyugat-európai országok inflációs rátája hasonló utat járt be.
A kelet-közép-európai országok reagáltak a legrosszabbul az inflációra, Magyarország pedig még ebből a sorból is kilóg. Általánosságban az energia-, valamint az élelmiszerárak húzzák az inflációt, a magyar fogyasztói árak emelkedése azonban minden egyes területet külön vizsgálva is a legmagasabb szintet üti meg kontinentális viszonylatban
– mondta.
Az elmúlt évtizedek mindennapjait historikus értelemben is rendkívül alacsony inflációs környezetben éltük. Nagy János a munkaerőpiacot nevezte meg mint a fejlett országok inflációs rátái közötti eltérés fő motorját. „A fejlettebb országok demográfiai összetétele más, erőteljesen érinti őket az elöregedő társadalom jelensége, illetve a bevonható munkaerő szűkössége” – mutatott rá az Erste Bank makroelemzője.
Versenyképtelen hazai élelmiszeripar
A jegybank vizsgálja, hogy miért ennyire magas a magyarországi infláció – mondta Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági elemzésért és előrejelzésért felelős igazgatója, aki óvatosságra intett a más országokkal való összevetéssel, mivel az egyes gazdaságok fejlettségi szintje eltérő jegyeket hordoz magában. „A közép-kelet-európai régió országaihoz viszonyított inflációs többletünk 75 százaléka két termékkörhöz, az élelmiszerekhez, valamint az üzemanyagokhoz kapcsolódik” – fogalmazott.
Az MNB igazgatója az élelmiszeripar kapcsán strukturális, versenyképességi, termelékenységi problémára világított rá, elsősorban az agráriumban.
Ezek olyan belső erőkarok, amik felerősítik a külső impulzusok által fűtött hazai inflációt. Tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy Lengyelországból élelmiszert importálni olcsóbb, mint itthon előállítani, vagy hogy megéri Romániából csirkehúst behozni
– hangsúlyozta.
A tavalyi év első felében a magyarországi inflációs pálya kevésbé tért el régiós viszonylatban – ekkor 70-80 százalékban a külső tényezők domináltak a fogyasztói árindexben. Az említett belső tényezők az év második részében erősödtek fel – tette hozzá Balatoni András.
Miért egyedül a magyar infláció futott fel a hegytetőre?
A szakértők arra is igyekeztek válasszal szolgálni, hogy miért a magyar infláció ül a Csomolungmán. „A gazdaság különböző területén alkalmazott hatósági árak (üzemanyagár- és élelmiszerárstop, kamatstop) hozzájárulnak az árak elszállásához” – mondta Nagy János, rámutatva arra a tavaly decemberi, Balatoni András által jegyzett MNB-jelentésre, amely arra a következtetés jutott, hogy az élelmiszerár-sapkák „visszafelé sültek el”, kivezetésük időpontját pedig továbbra is homály fedi.
Halmai Péter a prociklikus gazdaságpolitikát emelte ki. „2015 után növekvő nagyságú, pozitív előjelű GDP-rés alakult ki, amit figyelmen kívül hagyott a gazdaságpolitika. Ez 2018–2019-ben már megközelítette a 4 százalékot, ami az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
