Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Szokatlanul erős nyilatkozatpárbaj zajlott a napokban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Magyar Bankszövetség között a kötelező tartalékrátával kapcsolatban. A bankok korábban kénytelen-kelletlen elfogadták, hogy az őszi 2-ről 5 százalékra emelést követően 2023 áprilisától 10 százalékra emeli az MNB a kötelező tartalékrátát, ám az már kiverte a biztosítékot náluk, hogy a jegybank Monetáris Tanácsa február végén úgy határozott, hogy a kötelezően a jegybankba érkező új pénzek felére – a tartalék 2,5 százalékára – nem fizet kamatot a bankoknak.
A kötelező tartalék egy monetáris politikai eszköz. Az MNB érvelése szerint a kötelező tartalékráta 5-ről 10 százalékra emelése az infláció letörését, a likviditás csökkentését szolgáló lépés, azaz nincs köze a bankrendszer biztonságához, az továbbra is stabil.
A kötelező tartalékrendszer átalakításának célja – miként arról Kolozsi Pál Péter, az MNB jegybanki eszköztár, devizatartalék és kockázatkezelési igazgatóságának vezetője az Indexen megjelent szakmai cikkében írja – a monetáris transzmisszió erősítése volt, ami kritikus fontosságú az árstabilitási (inflációs) cél elérése szempontjából. A bejelentett lépések az igazgató szerint ezt támogatják, hiszen növelik a tartósan lekötött likviditást, és mérséklik a kamatok likviditásbővítő hatását.
Likviditás- vagy kamatelvonás?
A jegybank a kötelező tartalékrendszer átalakítása kapcsán megjelent tájékoztatásában egyértelműsítette, hogy a likviditásfedezeti mutató (LCR – Liquidity Coverage Ratio) számítása szempontjából a kötelező tartalék a MNB döntése alapján teljes mértékben likvid eszköznek tekinthető. Ha pedig ez így van, abban az esetben a tartalékráta emelése likviditásszűkítő hatását nem vagy nem teljes mértékben tudja kifejteni. Így viszont sokkal inkább a tartalékrátára fizetett kamat kerül előtérbe. A jegybank számára – ezt az MNB igazgatójának anyaga is áttételesen elismeri – jelenleg a legnagyobb gondot az okozza, hogy a likviditásszűkítés, a 13 százalékos alapkamat, de még inkább a 18 százalékos szinten ragadt irányadó kamat hatalmas, havi több tíz milliárdos veszteséget okoz. A mostani döntéssel áprilistól a tartalékba került 4000 milliárd forintnyi eszközre – hangsúlyozva, hogy a jelenlegi kamatszintekkel számolunk –
az MNB 390 milliárd forintnyi kamatot fizet majd éves szinten, szemben azzal az 520 milliárd forinttal, amit a tartalékráta kamatozásának érintetlenül hagyása jelentett volna.
Ezenfelül a tartalékráta emelésének hatása – az, hogy 2000 milliárd forintnyi pénzt nem a legoptimálisabb kamatot nyújtó instrumentumban (egynapos betét) tudják elhelyezni a bankok – éves szinten további 100 milliárdos tételt jelent. Összességében éves extraprofitadónak megfelelő összeget buknak a bankok, miközben ennyivel csökken az MNB vesztesége.
Tényleg most kell tartalékot emelni?
A likviditási többlet kötelező tartalékszint-emeléssel történő elvonásának különös pikantériát ad az, hogy az amerikai Silicon Valley Bank csődje nyomán a napokban felerősödtek a turbulens folyamatok a pénzpiacokon, a bankokkal szembeni bizalom megingása nemcsak a pénzintézetek tőzsdei árazásában, de a forrásállományuk komoly változásában is tetten érhető.
A szakértők szerint a jelenlegi piaci helyzet akár kimerítheti a stresszhelyzet fogalmát, amikor – immár az Európai Központi Bank Magyarországon is átvett útmutatásai alapján – a kötelező tartalék […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
