Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A külpolitika egyik legkevésbé megkérdőjelezett dogmája az, hogy a világgazdaság globalizálódott. A számok valóban alátámasztják ezt a tézist. Az országok közötti kereskedelem összértéke manapság eléri a 20 ezer milliárd dollárt, az 1980-as évektől kezdve a tőkeáramlás éves növekedés üteme pedig 500 milliárd dollárról 4 ezer milliárdra emelkedett.
Ugyanakkor félrevezető lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy a termékek, szolgáltatások és a munkaerő áramlása mindig globális.
A globalizáció a klasszikus értelmezésében véve egy mítosz.
Amikor a vállalatok, ellátási láncok és egyének a nemzetközi szintre kerülnek, akkor sem tudják figyelmen kívül hagyni a földrajzi adottságokat.
A neoliberális korszak kezdete óta több közgazdász visszaszorult az ideológia kritikája miatt. Karl Polányi osztrák–magyar gazdaságtörténész már 1944-ben bírálta a klasszikus közgazdasági nézeteket, és azt állította, hogy a teljesen szabadpiac utópisztikus mítosz. A háború utáni időszak kutatói, köztük Joseph Stiglitz, Dani Rodrik, Raghuram Rajan, Simon Johnson és Daron Acemoglu is megértették, hogy a földrajzi helyzet sokat számít.
A kereskedelem ennek tökéletes példája.
Ha a távolságok egyáltalán nem számítanának, akkor egy vásárlás következtében a termék átlagos útja 8500 kilométer lenne.
Ehhez képest a határokon átnyúló tranzakciók következtében az esetek felében a szállítás kevesebb mint 4800 kilométert tesz ki.
Az a tény, hogy a földrajzi helyzet szerepet játszik a gazdasági eredmények meghatározásában, még csak most kezd megjelenni a politikai körökben, de egyre több kutatás támasztja alá. Thomas Piketty, Emmanuel Saez és Gabriel Zucman munkáitól a Raj Chetty és Thomas Philippon által írt tanulmányokig ma már egyetértés van a kutatók között abban, hogy a földrajzspecifikus tényezők, például a közegészségügy, az oktatás és az ivóvíz minősége fontos gazdasági következményekkel járnak.
De ott van például a nemzetközi makroökonómiában és kereskedelemben alaptételnek számító gravitációs modell is. Ennek lényege, hogy az országok közötti kereskedelmet a költséghatékonyságon kívül számos más tényező is befolyásolja. Ezek a következők:
- távolság,
- kulturális kapcsolatok,
- földrajzi adottságok,
- multinacionális vállalatok,
- határok.
A kereskedelem előtti korlátokat ugyanakkor regionális szabadkereskedelmi megállapodásokkal lehet kiküszöbölni. Ezért kereskedik az Egyesült Államok európai partnereinél jóval többet Kanadával vagy Mexikóval az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményen (NAFTA) keresztül, de ezért van az is, hogy Magyarország exportjának 85 százaléka az Európai Unión belülre – elsősorban Németországba – irányul.
Nem nagyon merészkedünk a kontinensünkön kívülre
A nemzetközi tőkeáramlások sokkal inkább regionálisak, mint globálisak. A határokon átnyúló részvény- és kötvénytranzakciók vásárlói sem jellemző, hogy globálisan gondolkodnának.
Az adásvételek ezen a területen szintén nem ölelnek föl óriási földrajzi távolságot, és jellemzően kontinensen belül maradnak.
A külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) általában a kereskedelemben meglévő folyamatokat követik le. A határokon átnyúló pénzügyi befektetések több mint fele az Európai Unión belül bonyolódik le, míg az ázsiai bankok és vállalatok által […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
