Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Adva van egy IT-területről érkező szakember, aki – bár hivatalos végzettsége nincs, ami miatt támadják is – a hazai agrárvilág úttörő szereplője, akinek nézeteit sokan vitatják. Egyesek szerint ő az egyik legfontosabb hazai úttörő, mások szerint túl radikális, túl konfrontatív és túl sok gazdasági érdeket sért egyszerre. Az azonban nehezen vitatható, hogy az elmúlt évek aszályai és vízhiányos időszakai után egyre több gazda kezd el olyan kérdésekről beszélni, amelyekről ő már jóval korábban nyíltan vitázott: meddig lehet még kizsigerelni a termőtalajt, miért tűnik el egyre gyorsabban a víz a tájból, és fenntartható-e a jelenlegi mezőgazdasági modell, amely évről évre nagyobb költséggel próbál egyre kiszámíthatatlanabb természeti körülmények között termelni.
Kökény Attiláról van szó, aki nem klasszikus agrárszakmai életutat járt be. Helyette „autodidakta” módon lett az úgynevezett regeneratív no-till mezőgazdaság hazai úttörője és szószólója, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének életrehívója, aki több nemzetközi cég regeneratív tanácsadójaként dolgozik.
Amennyiben így folytatjuk, néhány éven belül kopár pusztulat lesz Magyarországon agrárium címén
– adta meg az alaphangot Kökény Attila, aki a tőle megszokott őszinteséggel válaszolt az Index kérdéseire.
Történelmi fordulópont előtt
„Én soha nem mentem oda senkihez pozíciót kérni vagy munkát kérni. Mindig megkerestek, mert amikor valamilyen komplex problémát kellett megoldani, előbb-utóbb nálam kötöttek ki a cégek. Komplex rendszerekben gondolkodom. A vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, a talaj és a mezőgazdaság nem különálló világok, hanem ugyanannak a rendszernek a részei. Valószínűleg azért engem választottak, mert nem hátrálok meg a konfliktusoktól. Ha valamit el kell mondani vagy végig kell vinni, akkor azt kimondom, még akkor is, ha sokaknak kellemetlen” – summázta.
Az elmúlt években multinacionális vállalatok beszállítói rendszereitől kezdve magyar termelők százaiig próbálta átadni azt a szemléletet, amely szerinte már nem egyszerűen technológiai alternatíva, hanem kényszerű alkalmazkodás a megváltozott klimatikus viszonyokhoz.
A szakember szerint a magyar agrárium ma történelmi fordulóponton áll. Úgy látja, az elmúlt évtizedek mélyszántásra, folyamatos talajbolygatásra, magas műtrágya- és növényvédőszer-használatra épülő rendszere egyre kevésbé képes választ adni a szélsőséges időjárásra.
„Talajaink pusztulnak, egyre több külső erőforrást igényel a növénytermesztés, és gazdaságilag is sok a kihívás. A jelenlegi szélsőséges időjárásminták mellett a regeneratív no-tillen kívül nem látok más termesztéstechnológiai módszert, amivel stabilan lehetne biztosítani az élelmiszer-ellátást” – fogalmazott.
Dagasztunk egy nemzeti büszkeséget, miközben a világ elment mellettünk
– tette hozzá.
A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája szerinte az alkalmazkodási hajlandóság hiánya. Úgy látja, sok gazdálkodó még mindig ugyanazokkal a módszerekkel próbál termelni, amelyek évtizedekkel ezelőtt működtek, miközben a klimatikus és gazdasági környezet teljesen megváltozott.
„Felül kell tudni bírálni minden működési gyakorlatot, mert el vagyunk maradva, csak ezt nem hiszi el a gazdatársadalom. Dagasztunk egy nemzeti büszkeséget, miközben a világ elment mellettünk. A világ már rég nem ott tart, hogy még mindig ugyanazt a technológiát használjuk, mint ötven évvel ezelőtt” – fogalmazott.
Szerinte az egész agrárstruktúra arra épült fel, hogy minél több inputanyag – műtrágya, növényvédő szer, üzemanyag és talajművelési költség – kerüljön a rendszerbe, amely becsatornázza az agrártámogatásokat a nagy agrárkereskedők felé, miközben a szélsőséges időjárás miatt a termésbiztonság folyamatosan romlik.
„A változás jelentős tanulást igényel a gazdálkodótól. Nem lehet ugyanazzal az ötvenéves technológiával tovább gyötörni a talajt, miközben egyre szélsőségesebb az időjárás és egyre gyorsabban szárad ki az ország” – mondta.
Jó a parasztnak, jó a tájnak
A regeneratív no-till mezőgazdaság lényege nem egyszerűen a talajművelés elhagyása, hanem a talaj biológiai működésének helyreállítása. „A regeneratív rendszer jó a parasztnak, jó a tájnak, jó a talajnak és jó a hétköznapi embereknek is. Egyedül három nagy cégnek nem jó, mert nekik ez 80 százalékos forgalomcsökkenést jelentene.”
A rendszer alapja a no-till, az állandó talajtakarás, a takarónövények használata és a sokszínű vetésforgó. Kökény Attila szerint a hagyományos szántásos rendszerek folyamatosan roncsolják a talaj természetes szerkezetét és vízmegtartó képességét. Különösen súlyos probléma, hogy nyáron hatalmas területek maradnak fedetlenül. A csupasz talajfelszínek extrém módon felmelegszenek (a szántóterület felső rétege akár 50-55 Celsius-fokra is, ami gyakorlatilag minden életet fertőtlenít belőle), gyorsan elveszítik nedvességüket, miközben a talaj mikrobiológiai rendszere is károsodik.
„Porrá művelik a földet” – fogalmazott. Szerinte a hagyományosan művelt talajok a rövid idő alatt lezúduló intenzív csapadékot sem tudják megfelelően befogadni, így a víz lefolyik, és magával viszi a humuszt és a tápanyagokat.
„Egy jól működő regeneratív no-till talaj gond nélkül elnyel 200 milliméter csapadékot óránként. Sok magyar föld még 10 millimétert sem tud befogadni. Ez a különbség a működő talaj és a szétvert szerkezetű föld között” – mondta.
Hárommillió hektár magyar föld erodálódik
Kökény Attila konkrét adatokat szemléltette a talajromlást A jelenlegi talajok kora a széntartalom-vizsgálatok alapján 2000–6000 év közé tehető, miközben a becsült globális talajerózió 82 százaléka ma is emberi eredetű. A GLASOD és az ISRIC adatai szerint a világ 12,4 milliárd hektárnyi szárazföldi területéből már 2 milliárd hektár pusztult le valamilyen mértékben, ebből 1,1 milliárd hektárt vízerózió, 550 millió hektárt pedig defláció érint. A vízerózió évente 22 milliárd tonna termőtalajt sodor az óceánokba, ami öt-hétmillió hektár szántóterület elvesztésének felel meg, ráadásul a hordalék zöme a szántóföldekről származik, és a dombvidéki térségekben 7-10 százalékkal csökkenti a terméshozamokat. Az eróziós károk költsége csak az Egyesült Államokban évente 30-44 milliárd dollárra tehető, míg az Európai Unióra vonatkozó legmagasabb, 1933 és 2010 közötti becslés 45,5 milliárd dolláros éves veszteséget jelzett.
Egy 2021-es kukoricaföldi mérés szerint a hagyományos szántóföldi művelés során évente 39,13 t/ha talaj erodálódott, ami 39-48-szor magasabb a direktvetéses (no-till) technológiánál mért 0,808–1,09 t/ha értéknél, és ötszöröse a konzerváló minimális talajművelés 7,74 t/ha-os adatának. Az Európai Unióban becslések szerint 12 millió hektárt érint az erózió, amely évente mintegy 1,25 milliárd euró értékű terméskiesést okoz.
Magyarországon a vízerózió körülbelül 3 millió hektárt érint, míg a defláció 1,8 millió hektáron okoz károkat, a szlovák vizsgálatok szerint pedig a 12-17 százalékos lejtésű szántók 75-77 százalékán pusztítja az erózió a termőtalajt, ami a hazai viszonyokra nézve is figyelmeztető adat lehet.
Sokak tyúkszemére rálépnek, de nincs más választás
Tisztában van vele, hogy ezek a változások komoly ellenállásba ütköznek. „Nem ismerek olyan szakmát, ahol 50-60 éves ismeretekkel lehetne navigálni a mai napig. A mezőgazdaságban viszont sokan még mindig ugyanazzal a szemlélettel dolgoznak, miközben teljesen megváltozott a klíma, a talajállapot és a gazdasági környezet. Jellemzően olyan emberekről beszélünk, akik évtizedek óta ugyanazzal a módszerrel művelik a földet, így tanulták meg, emellett hozzászoktak a támogatásra még akkor is, ha silány a termés. Őket nehéz lesz kimozdítani ebből az állapotból, biztos, hogy lesz ellenállás, fel vagyok rá készülve. A tét azonban a jövőnk” – fogalmazott.
Szerinte ugyanis a magyar agrárium egyik legsúlyosabb problémája az, hogy
az oktatás és a tudásátadás sok esetben még mindig elavult szemléletet közvetít a gazdálkodók felé, miközben a klimatikus és gazdasági környezet teljesen megváltozott.
Úgy látja, a mezőgazdaságban ma már nem elegendő generációról generációra továbbadni a korábbi rutinokat, mert a szélsőséges időjárás, a vízhiány és a talajpusztulás olyan kihívásokat hozott, amelyekhez új típusú tudásra, rendszerszemléletre és folyamatos tanulásra van szükség, vagyis a jelenlegi agrárképzési struktúra gyökeres átalakítására – amivel ismét sokak tyúkszemére lépnének.
„Ha valaki nem képes alkalmazkodni a tájhoz, a klímához és a talajhoz, akkor lehet, hogy nem ebben a szakmában van a helye. Ez keményen hangzik, de nem lehet végtelenségig olyan növényeket termeszteni olyan területeken, ahol annak már nincs realitása” – fogalmazott.
A következő évtizedek legfontosabb kérdése
Magyarország kiszáradása már nem jövőbeli veszély, hanem jelenleg is zajló folyamat, ezért a vízgazdálkodásban is kulcskérdés a szemléletváltás. Kökény Attila úgy látja, a probléma egyik legfőbb oka, hogy az ország évtizedeken keresztül a víz gyors elvezetésére építette rendszerét, miközben a megváltozott klimatikus viszonyok között éppen az ellenkezőjére lenne szükség. Ma már nem elegendő csupán öntözésfejlesztésről beszélni. Sokkal mélyebb szerkezeti átalakításra van szükség, amely a teljes táj működését érinti. Ebbe szerinte ugyanúgy beletartozik az erdőgazdálkodás, az árterek kezelése, a dombvidéki vízvisszatartás és a mezőgazdasági területek szerkezete is.
„Minden esőcsepp ott szivárogjon be, ahol leesett” – fogalmazott. A jelenlegi rendszerben a csapadék jelentős része […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!