Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Magyarország gáztárolói jól állnak, a téli ellátás biztosítottnak látszik, mégis maradt az új kormány szerint egy olyan kockázat, amelynek az árát végül a költségvetés, a vállalkozások és akár a családok is megfizethetik. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szerint ugyanis miközben az előző kabinet gondoskodott arról, hogy elegendő földgáz legyen az országban, a tél legkritikusabb időszakára már nem gondoskodott az árak bebiztosításáról.
A miniszter közösségi médiában közzétett bejegyzése szerint a tárolókban jelenleg annyi földgáz van, amennyi a téli fogyasztás közel 70 százalékát fedezné, a fűtési szezon kezdetére pedig ez az arány megközelítheti a 90 százalékot. Ehhez társul a hazai kitermelés és a több irányból érkező import. Vagyis – legalábbis mennyiségi szempontból – nincs ok aggodalomra. Csakhogy a földgázpiacon nem kizárólag az számít, van-e elegendő gáz. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy mennyibe kerül.
És itt kezdődik a történet. Kapitány István állítása szerint az előző kormány mindössze 2026 végéig kötötte le előre a földgáz árát. A tél leghidegebb – jellemzően legdrágább – hónapjaira már nem biztosított árakat, éppen arra az időszakra maradt fedezetlen az ország, amikor a fogyasztás a legmagasabb, a piac pedig a legkiszámíthatatlanabb lehet.
Az energiapiacon az előre rögzített ár szerinte éppen az ilyen helyzetek kockázatát hivatott mérsékelni.
A miniszter ezt a fix kamatozású hitelhez hasonlította: a kiszámíthatóságnak ára van, cserébe kisebb az esélye egy váratlanul érkező, súlyos számlának. Kapitány István elmondása szerint a kormány szakemberei ezért most egy, a teljes gázévet lefedő árlekötési stratégián dolgoznak. A kérdés azonban túlmutat azon, hogyan készül fel Magyarország a következő télre. A történet arról is szól, hogyan vásárol gázt az ország, milyen kockázatokat vállal közben, és végső soron mennyibe kerül mindez.
De nézzük a részleteket. Cikkünk elkészítéséhez több nemzetközi energetikai szakértővel is beszélgettünk. A téma erősen átpolitizált, ezért forrásaink – annak érdekében, hogy álláspontjukat kötöttségek nélkül fejthessék ki – névtelenséget kértek.
Nem az a kérdés, lesz-e gáz
A lakossági földgázpiac működésének megértéséhez egy sajátos hazai adottságból érdemes kiindulni. A rezsicsökkentés bevezetése óta a lakosságot lényegében egyetlen kereskedő, az állami MVM látja el energiával. A vállalati energiapiac ettől eltérően működik, a kereskedők magatartása és az általuk kínált termékek között azonban számos olyan párhuzam van, amely segít megérteni azt is, mi történik a lakossági oldalon.
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikor töltik fel a gáztárolókat, és mikor kezdik el nagyobb mennyiségben felhasználni az ott felhalmozott készleteket. Ezt mindenekelőtt az időjárás, azon belül is a hőmérséklet határozza meg. A gázipar hagyományosan két dátum köré szervezi ezt a ciklust: október 1. és április 1. környékén állítják át a tárolókat betárolásról kitárolásra, illetve fordítva. Ez sokáig azért működött jól, mert a naptár viszonylag pontosan követte az évszakok változását.
A globális felmelegedéssel azonban a nyári időszak vége egyre későbbre tolódott, szeptember pedig gyakran még kifejezetten meleg hónap.
Emiatt előfordulhat, hogy október elején még nincs szükség a kitárolás megkezdésére, a feltöltés pedig tovább folytatható. Az október 1-jei dátumot ezért bizonyos rugalmassággal lehet kezelni. Ennek természetesen az ellenkezője is megtörténhet. Ha a szokásosnál korábban érkezik rendkívüli hideg, gyorsan meg kell kezdeni a kitárolást. Mindenesetre október 1. továbbra is fontos tájékozódási pont, nagyjából erre az időszakra kell megfelelő készletszintet elérni.
Magyarország ebből a szempontból kedvező helyzetben van, mert jelentős gáztárolói kapacitással rendelkezik. Ezért az ellátás biztosítása nem jelent különösebb kihívást, a vezetékrendszerből érkező és a már betárolt földgáz együttesen akár egy szélsőségesebb telet is képes lehet kiszolgálni. A valódi kérdés nem az, hogy lesz-e elég gáz október 1-jére. Sokkal inkább az, hogy mennyibe kerül majd ez a gáz az MVM-nek, és végső soron milyen áron jut el a fogyasztókhoz.
Gázt venni egy dolog, az árát bebiztosítani egy másik
Most lépjünk a következő ponthoz, hiszen az előbb említettek megértéséhez érdemes megnézni, hogyan lehet földgázt vásárolni. A piacon leegyszerűsítve két alapvető terméktípussal találkozhatunk.
- Az egyik valamilyen tőzsdei indexhez kötött konstrukció: ilyenkor az index mozgása határozza meg annak a földgáznak vagy villamos energiának az árát, amely végül megjelenik az energiaszámlán.
- A másik lehetőség a fix ár. Ebben az esetben már a vásárláskor megállapodnak egy meghatározott árban, amelyet – bizonyos toleranciasáv, vagyis a megengedett plusz-mínusz fogyasztási küszöbök betartása mellett – később is ugyanazon a szinten lehet tartani.
A két konstrukció azonban nem két egymástól független világ.
A fix árakat is a tőzsdei folyamatokból számítják: az aktuális piaci ár, a jövőbeni árak várakozásait tükröző úgynevezett forward görbe, valamint a súlyozott fogyasztási átlag egyaránt szerepet játszik a kialakításukban. A fix és az indexált ár ezért végső soron ugyanahhoz a piachoz és annak jövőre vonatkozó várakozásaihoz kapcsolódik.
Itt válik különösen fontossá, hogy egy energiakereskedő milyen hosszú időre előre biztosítja az árakat. Sem a háztartások, sem az ipari vállalatok nem egy-két éves időtávban léteznek, egy család jó eséllyel nyolc év múlva is használ majd földgázt, egy vállalat pedig szintén hosszabb időre tervezi működését. Ebből következően az árkockázatok fedezésének is jóval hosszabb időhorizonton kellene működnie.
Magyarországon azonban sajátos gyakorlat alakult ki. A lakossági fogyasztáshoz kapcsolódó fedezeti pozíciókat legfeljebb az adott választási ciklus végéig építik ki. A fedezési stratégia időtávja lényegesen rövidebb annál, mint ameddig maga a fogyasztás biztosan fennmarad, És ez az igazi húsbavágó probléma.
A hosszabb távú kiszámíthatóság megteremtésére a szakértő szerint a vállalati piacon már vannak megoldások. Éppen ezért vezettek be amerikai kereskedési indexhez kapcsolódó terméket (Henry Hub), amelynek segítségével a fogyasztók hosszabb futamidejű fedezeti pozíciókat felvehetnek. Az európai indexek esetében ugyanis általában csak egy-két évre előre lehet megfelelő pontossággal fedezeti pozíciókkal fixálni az árat; az új konstrukció célja ezzel szemben az, hogy az ipari fogyasztók ennél hosszabb időre is képesek legyenek csökkenteni az árkockázatukat.
A hosszabb távú fedezetek elmaradása is hozzájárult ahhoz a rendkívül nagy rezsihiányhoz, amely az energiaár-válság idején kialakult. Most pedig ismét hasonló kockázat rajzolódik ki. Az iráni konfliktus következtében a földgáz árszintje jelenleg nagyjából kétszerese annak, ahol a konfliktus kirobbanása előtt állt. Ha erre az időszakra nincs megfelelő árkockázati fedezet, akkor az áremelkedés közvetlenül megjelenhet az ellátás költségeiben is.
A gázpiac nem igazodik a választási ciklusokhoz
Az elmúlt években alapvetően megváltozott az a piaci környezet, amelyben az ilyen döntéseket meg kell hozni. Ha egy hosszabb időszak energiaár-görbéjét nézzük, sokáig viszonylag nyugodt kép rajzolódott ki. A földgáz ára lassan, kisebb kilengések mellett mozgott. Egy ilyen piacon kevésbé kritikus kérdés volt, hogy egy kereskedő vagy egy állami szereplő milyen messzire előre fedezi az árkockázatát. A Covid, majd az energiaválság azonban megmutatta, mennyire gyorsan megváltozhat ez a helyzet.
Már nem lehet abból kiindulni, hogy a földgáz árának fedezetlenül hagyása csak korlátozott kockázatot jelent. Ha ugyanis az árak hirtelen elszállnak, miközben a már rögzített pozíciók néhány héttel vagy hónappal később kifutnak, az állam rövid idő alatt teljesen ki lehet szolgáltatva az aktuális piaci áraknak. Ha ilyen helyzetben még rövid ideig rendelkezésre állnak korábban felvett fedezeti pozíciók, utána viszont már nem, akkor a következő kormány rendkívül gyorsan szembesülhet azzal, hogy a lakossági energiaellátás költségeit már az elszállt piaci árak határozzák meg.
Éppen ezért az energiabeszerzést nem lenne szabad a választási ciklusok logikájához igazítani.
Ahogyan egy felelős vállalatvezető sem csak a következő egy-két évre gondoskodik cége működéséről, az államnak is hosszabb időtávban kellene kezelnie a lakossági energiaellátás kockázatait. Ezt megkönnyíti, hogy a háztartások földgázfogyasztása bizonyos keretek között jól becsülhető. A fogyasztás rugalmatlan, nagymértékben a hőmérséklettől függ, vagyis megfelelő modellezéssel előre jelezhető, hogy nagyságrendileg mekkora mennyiségre lesz szükség.
Erre lehetne felépíteni egy több évre előre kidolgozott fedezési politikát, amely mérsékelné annak veszélyét, hogy egy piaci sokk éppen egy fedezetlen időszakban éri az országot.
Vagyis a stratégiának kormányokon és választási ciklusokon átívelően kellene működnie. De meg lehetett volna előre kötni a következő tél árát is? Technikailag ennek a lehetősége is megvolt. Az előző kormány rögzíthette volna-e előre a januári, februári és márciusi földgázárakat. Az európai gázindexek nagyjából két évre előre kellően likvidek ahhoz, hogy ezen az időtávon pontos árképzéssel lehessen számolni.
A kereskedők segítségével a határidős jegyzések időtávja akár három-négy évre is kitolható, így hosszabb futamidőre is létrehozhatók fedezeti pozíciók. Nem az lenne a cél, hogy egyetlen pillanatban, egyetlen áron rögzítsék évekre előre a teljes lakossági gázfogyasztás költségét. Ehelyett egy három-négy évre előretekintő fedezési stratégiának különböző időpontokra és időtávokra felépített pozíciókkal kellene rendelkezni. Ez tehetné kiszámíthatóbbá […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!