Hétfőn már ötéves csúcsokat ostromolt a forint. A deviza egy év alatt 12 százalékot, közel 50 forintot erősödött az euróval szemben, míg a dollár esetében 14 százalékos, több mint 50 forintos erősödést mutatott. De nemcsak a világ vezető devizáival szemben teljesített jól, a lengyel zlotyhoz képest is látványosan felértékelődött, egyetlen év alatt több mint 11 százalékkal. A forint erősödésének okairól az elmúlt időszakban már számtalanszor írtunk. Röviden így lehetne összefoglalni:
- Magyarországon továbbra is magas az alapkamat, miközben a Magyar Nemzeti Bank óvatos és megfontolt monetáris politikát folytat.
- Emellett a Tisza Párt győzelme miatt a befektetők kifejezetten optimistává váltak. A kedvező nemzetközi befektetői hangulat, az uniós forrásokkal kapcsolatos pozitív várakozások, és az a nem titkolt célkitűzés, hogy megkezdődjön az euró bevezetésének folyamata, szintén a forint erősödését támogatják. A tervek szerint Magyarország akár már 2030-ban a közös valuta kapujában állhat.
- Összességében jelentősen csökkent Magyarország kockázati felára, ez pedig diagramokon is megjelent.
Arról is többször írtunk már, hogy milyen előnyökkel jár az erősödő forint, most azonban érdemes a történet másik oldalát is megvizsgálni. Mivel minden éremnek két oldala van, miközben az erős deviza számos pozitív hatással jár – elsősorban mérsékli az inflációt, csökkenti az importárakat –, egy olyan kicsi és nyitott gazdaság számára, mint Magyarország, komoly kockázatokat is hordozhat magában. Nem véletlen, hogy Kármán András korábbi miniszteri meghallgatásán kiemelte: örvendetesebb lenne, ha az ország jelentősen javuló kockázati megítélése nem a forint további erősödésében, hanem a kamatszint csökkenésében tükröződne.
Ez az Orbán-kormány hagyatéka, de most elfogy az árfolyam-dopping
Nem lehet korlátlanul és következmények nélkül erősíteni egy ország fizetőeszközét. Magyarország esetében az erős forint leggyakrabban emlegetett kockázata, hogy egy idő után ronthatja a hazai vállalatok, jellemzően a kkv-k versenyképességét. A túlzott felértékelődés a külföldi vásárlók szemében megdrágítja a magyar munkaerőt és a hazai termékeket, miközben az import egyre vonzóbbá válik. Egy bizonyos ponton már nemcsak a vállalatok, hanem a fogyasztók is úgy érezhetik, hogy jobban megéri külföldről beszerezni egy terméket, mint azt hazai forrásból megvásárolni. Ez a jelenség például különösen látványos lehet az online kereskedelemben.
Az erősödő forint folyamatosan olcsóbbá teszi a külföldről rendelt termékeket, ami idővel a magyar vállalkozások számára is komoly versenyhátrányt jelenthet. A kisebb vállalkozások számára pedig nehezebbé válhat az export. De a kép korántsem fekete-fehér. Az erős forintnak számos előnye van, a jelenlegi helyzet még mindig kedvezőbb lehet annál, mint amikor a piac tartósan a forint gyengülésére rendezkedett be. Ahogy arról Árokszállási Zoltánnal, az MBH Elemzési Centrum igazgatójával beszélgettünk, a hosszú időn át fennálló gyenge árfolyam könnyen elkényelmesítheti a vállalatokat.
Korábban Magyarországon a forint folyamatosan veszített az értékéből, így a cégek egy része fejlesztések és hatékonyságnövelés nélkül is versenyképes maradhatott az exportpiacokon. Ez rövid távon előnyt jelenthet, hosszabb távon azonban visszafoghatja a termelékenység javulását. A gazdaság alapvető érdeke végső soron nem az, hogy a vállalatok az árfolyam segítségével maradjanak versenyképesek, hanem az, hogy hatékonyabban működjenek. Vagyis ugyanannyi munkaórából és költségből több terméket vagy nagyobb hozzáadott értéket tudjanak előállítani.
Az árfolyam természetesen hatással van erre, de önmagában nem helyettesítheti a fejlődést. A helyzet talán egy sportoló példájával írható le a legjobban. Árokszállási Zoltán az Indexnek kiemelte: „Ha egy sportoló korábban doppingolt, könnyen érhetett el jó eredményeket komolyabb erőfeszítés nélkül. Amikor azonban megszűnik ez a kedvező környezet, és ráadásul emelkedőn kell továbbhaladni, már sokkal többet kell dolgoznia ugyanazért a teljesítményért.” Tehát azok a cégek, amelyek korábban nem fejlesztettek eleget, alacsony hatékonysággal működnek, vagy versenyhátránnyal rendelkeznek, jóval nehezebben alkalmazkodhatnak az erős forinthoz.
Az első fontos megállapítás tehát az lehet, hogy egyfelől örvendetes fejlemény, hogy Magyarország kockázati megítélése javult, ami a befektetői bizalom erősödését is tükrözi, másfelől azonban az erősödő deviza versenyképességi kihívásokat is felszínre hozhat, hiszen számos vállalat hosszú éveken át élvezte a gyenge forint nyújtotta előnyöket, amely kedvezőbbé tette az exportot, de olyan érzetet is adhatott, ami könnyebben elhitette, hogy ezek a vállalatok versenyképesek. Ebben az értelemben az árfolyam egyfajta „doppingként” működött, olyan előnyöket biztosított, amelyek részben elfedték a hatékonysági és termelékenységi problémákat.

Kármán András előtt nincs más út: csökkenteni a költségvetési hiányt
A nagyvállalatok esetében más jellegű problémák merülhetnek fel. Azok a külföldi cégek, amelyek az elmúlt években részben az alacsony magyar bérköltségek miatt hajtottak végre beruházásokat Magyarországon, az erősebb forint következtében árfolyamveszteséget szenvedhetnek el. Azonban itt ki kell emelni azt is, hogy ebben a korábbi gazdaságpolitikának is volt szerepe, – ahogy arra a Portfolió is felhívta a figyelmet – Magyarországon hosszú éveken keresztül olyan környezet alakult ki, amelyben a vállalkozások számolhattak a forint fokozatos gyengülésével. Ez sok esetben nemcsak plusz lehetőséggé vált számukra, hanem ténylegesen kalkuláltak ezzel a külföldi vállalatok. Emellett az is kérdés, hogy az árfolyam erősödése milyen hatással lesz a bérek növekedési ütemére.
Egy olyan gazdaságpolitikai környezet, amelyben a forint tartósan erősödik, miközben a bérek továbbra is évi 10–12 százalékos ütemben emelkednek, hosszabb távon nehezen lenne fenntartható. Az erősödő forint jelentősen megdrágíthatja a magyar munkaerőt, ami tovább ronthatná a versenyképességet. Különösen akkor lenne problémás egy ilyen helyzet, ha Magyarország valóban az euróövezethez való közeledés útjára lépne. Árokszállási Zoltán szerint egy olyan környezetben, ahol az inflációs cél jellemzően 2 százalék körül alakul – ahogy az euróövezetben látható –, nehezen képzelhető el, hogy a gazdaság tartósan évi 6–8 százalékos reálbér-növekedést termeljen ki.

Ha az erősödő forint valóban egyre nagyobb nyomást helyez a gazdaságra, annak elsőként a külkereskedelmi adatokban kellene megjelennie. Az elmúlt hónapok számai pedig már elkezdtek ebbe az irányba mutatni. Áprilisban a termék-külkereskedelmi mérleg többlete 104 millió eurót tett ki, ami 1045 millió eurós romlást jelentett az egy évvel korábbi szinthez képest. Közben a kivitel volumene 4,9 százalékkal csökkent, míg a behozatalé 10 százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az import és az export közötti rés egyre szélesebbre nyílik, és ez már nem egyszeri jelenség. A tendencia hónapok óta megfigyelhető, a behozatal gyorsabban bővül, miközben az export teljesítménye gyengébb képet mutat.
A külkereskedelmi folyamatokkal kapcsolatos aggodalmakat erősíti, hogy az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2026-ban a külkereskedelmi mérleg már a negatív tartományba kerül, 0,2 százalékos hiánnyal. Bár ez nagyon enyhe mínusz, mindez egy jelentős, 6,2 százalékos államháztartási hiány mellett következhet be. Ez fontos fejlemény, mert a két hiány együttes fennállása technikai értelemben ikerdeficitet jelent. Vagyis egyszerre alakul ki hiány a külső egyensúlyban és a költségvetésben, ami a gazdaság sérülékenysége szempontjából rendszerint kiemelt figyelmet kap a befektetők és az elemzők részéről.
Hangsúlyozzuk: bár a kockázatra érdemes odafigyelni, korai lenne azt állítani, hogy Magyarország rövid távon valóban ikerdeficites pályára került. A tendencia kétségtelenül abba az irányba mutat, hogy a külkereskedelmi többlet folyamatosan csökken, de ennek nem kizárólag a forint erősödése áll a hátterében. A folyamatot több tényező is magyarázza. Az emelkedő energiaárak például árfolyamtól függetlenül növelik az importszámlát, hiszen Magyarország továbbra is jelentős energiaimportőr. Emellett a korábbi kormányzati transzferek és jövedelemnövelő intézkedések a fogyasztást is élénkítették, amelynek jelentős importtartalma van.
Ezek a tényezők önmagukban is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a külkereskedelmi egyenleg romlik, még akkor is, ha az továbbra is többletet mutat. Árokszállási szerint az is fontos szempont, hogy a jelenlegi helyzet jelentősen eltér a 2022–2023-as időszaktól, amikor a magyar gazdaság átmenetileg jelentős külkereskedelmi hiánnyal szembesült.
A mostani folyamatok egyelőre inkább a külkereskedelmi többlet mérséklődéséről szólnak, nem pedig egy tartós és nagymértékű deficit kialakulásáról.
Az ikerdeficit kockázata természetesen növekedhetne, ha a forint tovább erősödne, a bérek továbbra is gyors ütemben emelkednének, miközben az infláció is magas maradna. Jelenleg azonban nincs olyan egyértelmű jel, amely arra utalna, hogy a gazdaság rövid távon súlyos egyensúlyromlás felé tartana. Ráadásul az ikerdeficit kialakulása nemcsak a külkereskedelmi folyamatoktól függ. A költségvetési hiány alakulása legalább ilyen fontos tényező.
„Ha Magyarország valóban az euróövezethez való közeledést tekinti stratégiai célnak, annak egyik elengedhetetlen feltétele a költségvetési hiány érdemi csökkentése. A fiskális egyensúly javulása pedig jellemzően a külső egyensúlyra, vagyis a folyó fizetési mérlegre is kedvező hatással van. Éppen ezért a következő hónapok egyik legfontosabb kérdése nem pusztán az lesz, hogy miként alakul a külkereskedelmi […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!