Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nem mondaná annyira extrémnek a Boris ciklon által Magyarországra hozott esőket Szabó Péter, az ELTE Meteorológia Tanszékének doktorandusz hallgatója, aki a klímaválság magyarországi hatásait vizsgáló kutatás egyik résztvevője. A mediterrán ciklon a környező országokban okozott egy-két nap alatt hatalmas esőzéseket, ami miatt sok helyen alakult ki pusztító árhullám, s ez a magyarországi folyókon is rekord-, és rekordközeli vízállásokat hoz.
“Az elmúlt 53 év során az ország felén statisztikailag is szignifikánsan növekedtek a nagy csapadékok a május-szeptemberi időszakban” – mondja a kutató, aki szerint ez idő alatt mind az ilyen események előfordulásának gyakorisága, mind a leesett csapadékmennyiség is növekvő tendenciát mutat, elsősorban az ország észak-dunántúli, és budapesti térségében. Azért beszélt 53 évről, mert 1971-et követően vannak megbízható, részletes és hozzáférhető adatok, amikkel dolgozni tudtak.
A Boris által az elmúlt napokban Magyarországra hozott csapadék ötnapos összege országos szinten 50 milliméter körül alakult, de míg az Alföldön inkább 30-40, az északnyugati térségekben ennek dupláját, 100 milliméteres értékeket is mértek. A kutató szerint ezek önmagukban nem olyan extrémek, mint a ciklon által leginkább érintett területeken mért, sokszor a 200 mm-t is meghaladó ötnapos csapadékösszeg, de az itthoni szeptemberekre korábban ez sem volt jellemző, így sorra dőltek a csapadék- és szélrekordok. Mindenesetre az általuk vizsgált HungaroMet adatokból is kiviláglik, hogy az utóbbi 20-25 évben sokkal inkább előfordult nagy csapadék az őszi időszakban, mint korábban.
Magyarországon általában a május-szeptember közötti napokon szokott nagyobb mennyiségű csapadék hullani, emlékeztet a kutató, és előfordultak a most itthon mértnél extrémebb értékek is: az évnek ebben az időszakában legutóbb 2016 júliusában vagy 2010 szeptemberében és májusában volt olyan, hogy az ország területének 3-40 százalékán hullott napi 40 milliméternyi eső, “amikor itt pörgött felettünk egy ciklon”.
Kutatásaik során azt is megállapították, hogy az 1970-80-as évekhez képest az utóbbi 20 évben a nyári időszakban kevesebb az esős nap – bár azokon a megszokottnál nagyobb mennyiségű eső esik – , a szeptember-októberi időszakban pedig több napon esik és azokon is több eső. Ennek hátterében a nyarat lezáró ciklonaktivitás erősödése állhat. A két évvel ezelőtti súlyosan aszályos nyarat is hasonló nedves időszak zárta le, “augusztus 20. után lettek erősebb frontok, a ciklonok el tudtak jutni ide is”, tavaly ezzel ellentétben “szerencsére nedvesebb, labilisabb volt a levegő nyáron”.
A mintázat változása a meteorológus szerint azzal függhet össze, hogy a nyáron mindig is lecsökkenő intenzitású nyugatias áramlások (amik a nedves levegőt és vele a csapadékot hozzák az Atlanti-óceán felől), a klímaváltozás miatt még jobban elgyengülnek, miközben blokkolják őket az anticiklonok is – ilyen volt felettünk most július-augusztus során.
A ciklonok így nem tudnak nyugatról kelet felé mozdulni, miközben a hegységek – jelen esetben az Alpok – torlasztó hatása tovább emeli a bennük felhalmozott csapadékmennyiséget ott, ahol viszont esik. “Ha egy ilyen ciklon Magyarország felett van, akkor jellemzően a Bakonyban vagy a Mátrában okoz nagyobb csapadékot, most azonban nem ezt történt, hanem Közép-Európa nyugatabbra fekvő területein hullott ki belőle a sok csapadék.”
Ezek a veszteglő ciklonok gyakrabban állhatnak egy helyben a jövőben, ami hasonló özönvízszerű esőket okozhat
– mondta Szabó Péter, aki emlékeztetett a 2021-ben Belgiumot és a Ruhr-vidéket sújtó – településeket elmosó, sok tucat halálos áldozattal járó áradásokat okozó – beragadt ciklonra, és bizony a 2013-as eddigi rekord dunai árhullám vize is egy ilyen, akkor ugyancsak az Alpok fölött veszteglő ciklonból érkezett.
Szabó Péter szerint a klímamodellek is azt mondják, hogy növekedni fog az őszi és téli csapadék, de a korábban megszokottól eltérően nem csupán hosszan tartó, áztató esőkre számíthatunk a jövőben, hanem nagyobb mennyiségekre rövidebb idő alatt. És így is marad egy jó darabig. Egyhamar nem tudjuk visszacsinálni, és hosszabb távon is hozzá kell szoknunk ezekhez a jelenségekhez. Ez még akkor is így marad, ha sikerül teljesíteni a klímacélokat, és csökkenteni a klímaváltozást okozó, légkört terhelő káros gázok kibocsátását.
A rendszer tehetetlensége olyan nagy, hogy ha most mindent kibocsátást abbahagynánk, akkor is csak 15-20 év múlva lenne érezhető hatása.
És még messze vagyunk a csökkentéstől. Bár a legnagyobb kibocsátók már érezhetően visszafogták magukat – a legnagyobb és legfejlettebb gazdasággal rendelkező globális szereplők mint az EU vagy az USA 2050-re klímasemlegességet céloznak – a feltörekvő országokban és térségekben még növekszik a kibocsátás, legyen szó akár Dél-Amerikáról, Oroszországról, Afrika országairól, és Kína is 10 évvel későbbre célozta be a klímasemlegességet. Így még nem látni, valójában mikortól fog csökkenni a káros gázok összmennyisége globálisan, és akkortól lehet majd számolnunk a 15 évet, vagyis majd olyan 2050 után lehet esély a pozitív változásokra.
A meteorológus figyelmeztet, az, hogy a klímaváltozás hatására eltolódnak a csapadékeloszlások komoly kockázatot rejt magában. A csapadék éves összege hiába nem változik, de eloszlása annál inkább: nyáron valamivel kevesebb esik, ősszel és télen pedig valamivel több. Ez, bár első pillantásra nem tűnik problémának, azzal is jár, hogy nyáron a felszín jelentős felmelegedése óriási párolgással jár, miközben hatalmas mennyiségű vizet veszít a talaj. Olyan sokat, hogy hiába esik télen extra csapadék, nem tudjuk vele pótolni a hiányzó mennyiséget. Mert például elfolyik a fagyott talajon vagy nincs, ami megtartsa. Bár a fagyos napok száma is csökken, de a téli időszakban akkor sem tudjuk annyira visszapótolni a nyáron a talajból elpárolgott vízmennyiséget, hogy elég legyen a következő csapadékhiányos nyárra. Ennek a kezelésére kellene jó stratégiát keresni – mondja Szabó Péter.
Nyitóképünkön a Duna állása Vácnál 2024. szeptember 19-én. Fotó: Kriza Márton