Hirben.hu Hírben jók vagyunk! November 7-én Washingtonba érkezik Orbán Viktor, és bár a látogatás körül egyelőre sok a titok, kormányzati forrásaink szerint az energia lesz a legkényesebb téma a Donald Trumppal tervezett tárgyaláson. Magyarország egy finom egyensúlyozásra készül: miközben a kormány amellett érvel, hogy rövid távon nem tud leválni az orosz olajról és gázról, Budapest amerikai nukleáris együttműködéssel kínálná meg az Egyesült Államokat. A lehetséges ajánlatok között szerepelhet, hogy hazánk kész mélyíteni a partnerséget a kis moduláris reaktorok, valamint a fűtőanyag- és fűtőelem-tárolás területén – ha cserébe Washington elfogadja az orosz energiával kapcsolatos realitásokat.
Egyelőre még sok a nyitott kérdés, de az sem kizárt, hogy Budapest ezúttal inkább a veszteségek minimalizálására törekszik majd – főleg, ha nem sikerül elérni az orosz olajszankciók alóli mentességet. Ezért fontos részletezni, hogy a háttérben nem pusztán energiapiaci, hanem geopolitikai alku is formálódik: a magyar kormány az orosz források megtartása és az amerikai partnerség erősítése között próbál egyensúlyt találni.
Egy rossz tárgyalás, és 5-10 százalékkal drágulhat a benzin a kutakon
Ha végiggondoljuk, miről is szólhat a Trump–Orbán-találkozó, gyorsan kiderül: a lista hosszú, és nem épp könnyű témákkal van tele. Biztosan napirendre kerül az orosz–ukrán háború és annak várva várt lezárása, mindkét vezető politikai üzenetében kiemelt szerepet kapott a béke kérdése. Ezzel szorosan összefüggnek az energetikai kérdések – Magyarország számára az orosz olaj- és gázbeszerzési források elvágása nehéz gazdasági következményekkel járna, így ezen a fronton minden bizonnyal intenzív lobbizás várható.
És rögtön itt érdemes felhívni a figyelmet Pletser Tamásnak, az Erste olaj- és gázipari elemzőjének legfrissebb elemzésére. Arról írt, hogy a Trump–Orbán-találkozó nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is kulcspillanat lehet – különösen a Mol-csoport számára. A magyar miniszterelnök egyik legfontosabb célja az lehet, hogy rávegye Donald Trumpot: az Egyesült Államok engedélyezze a magyar vállalat mentességét az orosz olajra vonatkozó, november végén életbe lépő szankciók alól.
A magyar érvelés logikája világos: Magyarország tengerpart híján nem tud könnyen alternatív olajforrásokat elérni, az orosz kőolajról való gyors leválás pedig gyakorlatilag kiszolgáltatottá tenné az országot. A Mol számára jelenleg két reális útvonal marad a nyersolaj beszerzésére – a Barátság kőolajvezeték és az Adria-vezeték –, minden más megoldás csak elméletben létezik. Elvileg lehetne vasúton, hajón vagy közúton is olajat szállítani, de ez sem műszakilag, sem gazdaságilag nem reális. A logisztikai akadályok mellett a költségek is csillagászatiak lennének, így az sem a Mol, sem a magyar gazdaság számára nem lenne fenntartható megoldás.
Veszteségesen a Mol sem szeretne üzemelni
– tette hozzá Pletser Tamás.
Rövid távon a magyar kormány számára egyetlen reális forgatókönyv maradna, ha leállna az orosz olaj importja a Barátság vezetéken: az Adria-kőolajvezetékre való áttérés. Ez jelenleg az egyetlen alternatíva, amelyen keresztül a Mol képes lenne ellátni hazai finomítóit. Hosszabb távon ugyan felmerülhet az azeri vagy kazah olaj beszállítása Odessza kikötőjébe, majd onnan a Brody városán át futó Barátság vezeték ukrán szakaszán keresztül a magyar és szlovák határra – ez azonban csak akkor válhat valós lehetőséggé, ha Ukrajna biztonsági helyzete jelentősen javul.
Az Erste olaj- és gázipari elemzője szerint egyelőre az sem biztos, hogy az Odessza–Brody-vezeték infrastruktúrája képes lenne évi néhány millió tonna kőolaj kezelésére. És a háború sújtotta területen jelenleg a tranzitút biztonsága és műszaki állapota is komoly kérdéseket vet fel. Ugyanakkor az Adria-vezetékkel kapcsolatban is vannak aggodalmak. Egyrészt a Mol és a horvát üzemeltető, a Janaf között régóta vita folyik arról, hogy mekkora kapacitással lehet stabilan működtetni a vezetéket. „Az tény, hogy ha Sisak és a magyar határ között két pár vezeték működik a mostani egy pár helyet, az stabilabb ellátást jelent” – magyarázza Pletser.
Másrészt a két vállalat között a tranzitdíjak is vitás pontot jelentenek. A Janaf 2024-es éves jelentése alapján a szakértő úgy becsüli, hogy a Mol nagyjából 16 eurót fizet tonnánként a horvát félnek. A pontos összeg azonban nem ismert, mivel a Janaf nem közöl ügyfelenként részletes adatokat, így az sem látszik, hogy a Mol többet vagy kevesebbet fizet-e, mint a másik nagy vevő, a szerb NIS. „Ez az összeg egyébként kevesebb, mint amit a Mol az ukrán tranzitért fizet, ami 21 euró/tonna, igaz, a horvát vezeték hossza negyede a Barátság ukrán szakaszának. A két szolgáltatást nem lehet egy az egyben összehasonlítani, a Janaf kikötői kirakodási és tárolási szolgáltatást is nyújt a Mol-csoportnak” – teszi hozzá Pletser.
Az viszont biztos, hogy ha megszűnne az orosz kőolajimport a Barátságon, a Mol kiszolgáltatottsága a horvát fél felé megnőne – ezt pedig a Janaf minden bizonnyal megpróbálná kihasználni.
Talán nem véletlen, hogy a Mol most hosszú távú szerződést szeretne kötni a horvátokkal, épp akkor, amikor a Janaf másik nagy ügyfele, a szerb NIS az október 8-án életbe lépett amerikai szankciók miatt már nem veheti igénybe a horvát tranzitcég szolgáltatásait. A november 7-i Trump–Orbán-találkozón a tét valószínűleg nem az lesz, hogy maradhat-e az orosz kőolaj.
Amerika és az Európai Unió egyaránt következetesen az orosz import leépítése mellett áll, így legkésőbb 2027 […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!