Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az MGYK elnökével többek között arról beszélgettünk:
- Mi állhat a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke elleni lemondatási kísérlet hátterében, és mennyiben kapcsolódik mindez fia, Hankó Balázs körül kirobbant botrányhoz?
- Hogyan éli meg apaként a fiával szembeni támadásokat, mit gondol az NKA-támogatások körüli vitákról?
- Valóban csökkentheti-e érdekérvényesítő képességét az új egészségügyi vezetéssel szemben, hogy az előző kormány egyik miniszterének édesapja?
- Milyen kapcsolatot alakított ki a mindenkori kormányokkal, és hogyan változott a gyógyszerészet helyzete az elmúlt másfél évtizedben?
- Miért alakult ki konfliktus a Magyar Orvosi Kamarával a gyógyszerészi vényírás kérdésében, és sikerült-e rendezni a vitát?
- Miért tartja veszélyesnek a gyógyszerellátás „kommercializálódását”, az online gyógyszerforgalmazás és a gyógyszerautomaták térnyerését?
- Miért kerültek gazdaságilag nehéz helyzetbe a patikák, hogyan torzítja a rendszert az elavult árrésszabályozás, és miért érzik meg mindezt egyre inkább a betegek is a gyógyszerárakon keresztül?
„Abszurd támadások”
Egy hete lavinaként söpört végig a sajtóban, miszerint a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöki posztjáról való lemondásra szólítják fel. Mi áll a háttérben, kik és miért állítanák fel a vezetői székből?
Nem először fordul elő a kamara életében, hogy engem vagy korábbi vezetőket lemondásra szólítanak fel. Egy hatéves szünettel 1998 óta vagyok tagja a kamara vezetésének, és 2000-ben is volt már olyan konfliktus, amely visszahívási eljárásig jutott. Tisztában vagyok vele, kik és milyen indíttatásból melegítették fel most a velem szemben meglévő személyes ellentétüket. Van, amelyik ezek közül évtizedes múltra nyúlik vissza.
A mostani helyzet a korábbiakhoz képest annyiban más, hogy közvetlenül az országgyűlési választás után indult el és rátett egy lapáttal a fiam, Hankó Balázs körül kialakult politikai és médiavita.
Azt azonban fontosnak tartom leszögezni, hogy a kezdeményezések nem kamarai fórumokon történtek és a média erősítette fel ezeket. A múlt szombati küldöttközgyűlésen az elnöki beszámolómat a küldöttek egy ellenszavazattal és hét tartózkodással elfogadták. Vagyis a szakmai, szakmapolitikai munkámat nem kérdőjelezték meg.
Tehát marad az MGYK élén?
Nem láttam okát annak, hogy egy markáns többséggel elfogadott elnöki beszámolót követően, a küldöttközgyűlés és az elnökség támogatásával a hátam mögött különböző támadásokra reagálva teátrálisan lemondjak, vagy bizalmi szavazást kérjek magam ellen. Főleg azután, hogy a beszámolót követő vitában nyilvánvalóvá tettem, ha elfogadják a beszámolót, ez a velem szembeni bizalmat is jelenti. Azt gondolom, ez nem nekem, hanem a Magyar Gyógyszerészi Kamarának ártott volna. Ha a küldöttek a szakmai munkámat nem kérdőjelezték meg, nem feladatom a mimózáskodás.
Ahogy említette, a támadások fő motivációja, hogy az ön fia Hankó Balázs volt kulturális és innovációs miniszter, akit az NKA-támogatások miatt támadnak. Miként szemléli a helyzetet?
Addig nem tudtam erről, amíg a médiában meg nem jelent. Amit tudok, az az, hogy kormánydöntés született a korábban fel nem használt kulturális források felhasználásáról, és ezt nyilvános pályázatokon, projekt- és nem intézményi támogatásként kell végrehajtani. Egy projekttámogatásnál nekem önmagában a név és az összeg nem mondja meg, hogy a támogatás és a mértéke indokolt-e. Ha valaki tíz koncertre pályázik, más pedig ötven ugyanolyanra, természetes, hogy az utóbbi nagyobb összeget kérhet. Mivel a kultúrát nem művelem, hanem fogyasztom, nekem a lényeg az, hogy mi volt a projekt tartalma, milyen kötelezettségeket vállalt a pályázó, és megtörtént-e a teljesítés. Ha nem, akkor vissza kell fizetni a támogatást.
Ez jogilag megállhatja a helyét, ám, ha a szívére teszi a kezét, ön is támogatta volna több tízmillió forinttal Fásy Zsüliett vagy Mága Zoltán tevékenységét?
Fásy Zsüliett munkásságát nem ismerem, Mága Zoltánt pedig világszerte ismert művésznek tudom. Én nem ennek a műfajnak vagyok a fogyasztója, más kulturális világ áll hozzám közelebb. Inkább megyek el egy Wagner operát megnézni például a MüPába. De erre is azt tudom mondani: lehet, hogy ötmillió forint is sok, és lehet, hogy százhúszmillió is kevés. Attól függ, mire pályázik az illető, mit vállal, milyen projektet valósít meg. Önmagában egy név alapján nem lehet felelősen dönteni. A végeredményt, a teljesítést és a vállalt programot is kell nézni.
Mennyire tudja szétválasztani az emberi és apai mivoltát mind az NKA-támogatások körüli botrányt, mind fia miniszterségét illetően?
Apaként ezt nem egyszerű megélni és bízom benne, hogy nem történt jogszabálysértés. Balázs édesanyjával minden nap együtt imádkozunk azért, hogy minél kisebb traumával jöjjön ki ebből. Korrekt, becsületes ember, aki mindig minden munkáját komolyan vette.
Egyébként a rendszerváltozás óta számos példa volt arra, hogy az apák miatt megbélyegezték a fiúkat. Egy gyermek ugyan megtagadhatja a szüleit, ám egy szülő sosem fordulhat el a gyermekétől. Ez morálisan vállalhatatlan és ilyet senki nem várhat el tőlünk. Örülünk az eredményeinek és osztozunk a nehézségeiben. Az elmúlt hetekben nemcsak őt, hanem minket is támadnak ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Időnként alpári módon, de nem zavar, nem először van ilyenben részem. Ugyanakkor ezek a támadások nem engem és az édesanyját minősítik, hanem azokat, akik minket igyekeznek megalázni.
A fia szintén gyógyszerész. Kért tőle minisztersége idején bármilyen segítséget, hogy járjon el olyan ügyekben, amelyek az MGYK számára fontosak?
Nem. Amíg Balázs egyetemi pályán volt, sokat tudtunk beszélni gyógyszerészi ügyekről és azt gondolom, mindkettőnknek hasznos volt. Miniszterként viszont annyira túlterhelt lett és a feladatai is más irányba vitték, hogy ezek a beszélgetések megszűntek és sokszor csak a vasárnap délelőtti miséken találkoztunk.
Két olyan témáról tudok, amelyben gyógyszerészi kérdéshez hozzászólt: az egyik a gyógyszerkiadó automaták ügye, a másik a gyógyszerészek vényírási jogosultságát lehetővé tevő rendelet szakmai pontosítása volt. De ez sem úgy történt, hogy én kértem volna az intézkedését. Ahogy tudom kormányülésen és tárcaközi egyeztetésen tett észrevételt és gyógyszerészi ismeretei alapján szólalt fel.
Tavaly márciusban több helyen megjelent, hogy támogatta és patronálta Vészabó Noémi festőművész pályáját, és közbenjárt Munkácsy-díjjal történt kitüntetéséhez. Az ügyből nagy botrány lett, a szakma tiltakozott az elismerés megítélése ellen, a jelölőbizottság valamennyi tagja lemondott. Valóban korteskedett a művésznő mellett?
Nem ismerem a szóban forgó művésznőt, életemben egyetlen mondatot sem beszéltem vele. Abszurdnak és méltatlannak tartom még a feltételezést is, hogy kamarai elnökként elmegyek a fiamhoz kilincselni egy művészeti díj ügyében egy olyan emberért, akivel életemben nem beszéltem. Nem az én kompetenciám művészeket menedzselni.
Korábban nem tisztázta ezt a helyzetet. Miért nem?
Úgy tudom, hogy volt egy hivatalos vizsgálat, ami ezeket a vádakat tisztázta. Másfelől alapvetően problémák megoldásában vagyok érdekelt és nem konfliktusok gerjesztésében. Ha minden személyes támadásra reagálok, annak újabb reakció lesz a következménye, és az ember belekerül egy spirálba, amelyből mindenki sérülten jön ki. Egyébként sem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hanem hogy mi az igazság. Kamarai vezetőként azt is néznem kell, hogy egy személyes ügyben vállalt nyilvános konfliktus nemcsak nekem árt, hanem annak a szervezetnek is, amelyet képviselek. Persze van olyan pont, amikor meg kell szólalni, de nem minden támadásra kell külön reagálni. Más kérdés – és ez nem önnek szól –, hogy egy sohasem volt ügy több mint egy év után több helyen ismét élő vádként fogalmazódik meg. Ez nem intellektuális probléma.
Hol tűzoltás, hol építkezés volt
Ugorjunk a mindenkori politikai irányítással való kapcsolatra. Említette, hogy néhány év kihagyással 1998 óta a kamarai vezetés tagja. Milyen viszonyra törekedett a mindenkori kormányzattal, és ez hogyan sikerült?
Mindig arra törekedtem, hogy a kamara a mindenkori politikai döntéshozókkal szakmai alapon tudjon egyeztetni. A köztestületnek a mindenkori közhatalom képviselőivel kell tárgyalnia, mert ők hozzák a döntéseket. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy megértessük: amit szakmailag javaslunk, az nemcsak a gyógyszerészeknek, hanem a betegeknek és a politikai döntéshozónak is jó. Nem hiszek abban, hogy hosszú távon az hoz eredményt, ha minél nagyobb cirkuszt csinálunk. Lehet, hogy egy-egy helyzetben a nyomásgyakorlás látványos, de egy ágazat szempontjából tartós eredményt akkor lehet elérni, ha a döntéshozót partnerként tudjuk meggyőzni és ő is viszonozza ezt.
Melyikből volt több: rábírni a kormányt, hogy bizonyos intézkedések ne valósuljanak meg, vagy megértetni a politikusokkal, hogy egy-egy szakmai döntés miért releváns?
Ez időszakonként változott. 2006 és 2010 között az MSZP–SZDSZ kormány idejében inkább kármentésről és kármérséklésről volt szó. Akkor nagyon radikális döntések születtek, és sok esetben az volt a feladatom, hogy ezeket finomítsuk, korrigáljuk, vagy legalább a káros következményeket mérsékeljük. Nem volt egyszerű velük tárgyalni, de amiben végül megállapodtunk, az többnyire meg is valósult.
2010 után inkább építkezési időszak következett. A liberalizált gyógyszerellátási modellből sikerült úgy visszahozni a rendszert, amelyben ismét az egészségügyi szempontok kerültek előtérbe. Ez sok konfliktussal, de szép eredményekkel járt és kijelenthettük, hogy a strukturális rendszerváltás sikerült. 2018 körül már egy szakmai rendszerváltás programját szerettük volna elindítani: adherenciafejlesztést, szakmai irányelveket, betegközpontú gyógyszerészi szolgáltatásokat. Ez Kásler Miklós minisztersége idején – Isten nyugosztalja – elakadt, részben a politikai viszonyok, részben a Covid miatt.
Az a tapasztalatom, hogy egy hosszú ideje kormányzó politikai rendszerben az első ciklusban még azok vannak pozícióban, akik valóban hitből és meggyőződésből képviselik az adott politikát. A második ciklusban már megjelennek a szerencsevadászok. A harmadik ciklusban ezek pozíciókat foglalnak, a negyedikben pedig már sok esetben átveszik az irányítást – ahogy annak tanúi is voltunk. A gyógyszerészetben is érzékelhető volt egy idő után azon piaci szereplők erősödése, akik nem köztestületi vagy szakmai alapon próbáltak hatni a döntéshozókra, hanem egészen más eszközökkel. És bizony sokszor úgy tűnt, ennek eredménye is volt.
Összességében mennyire határozza meg a személyes világnézete a kamarai munkáját?
Soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja, sőt az egyetemen – egyedüliként a 120 fős évfolyamból – még KISZ-tag sem voltam, pedig a hetvenes években ez egyáltalán nem volt megszokott. Ugyanakkor soha nem titkoltam, hogy nemzeti elkötelezettségű, konzervatív értékrendű, szociálisan érzékeny vagyok és hívő, vallásgyakorló emberként élek. Ez természetesen meghatározza azt is, hogyan tekintek a kamarára, a gyógyszerészetre vagy akár az egész társadalomra.
Az új kormánnyal is konstruktív együttműködés a cél
Az új kormányban minisztériumi szintre emelkedett az egészségügy. Mit vár az új irányítással való együttműködéstől?
Legyen érdemi szakmai párbeszéd. A gyógyszerészetnek ma több olyan ügye van, amely régóta döntésre vár: az árrésrendszer, az online gyógyszerellátás szabályozása, a vidéki gyógyszerellátás, a gyógyszerészi szolgáltatások bővítése. Ezeket nem lehet minisztériumok közötti tologatással megoldani. Az egészségügy önálló minisztériumi szintre kerülése lehetőség arra, hogy ezek a kérdések végre a helyükre kerüljenek. De ehhez az kell, hogy a döntéshozó értse: a gyógyszerészet nem kereskedelmi mellékszál, hanem az egészségügyi ellátórendszer része, amiért a felelősséget a gyógyszerész viseli.
Ismeri Hegedűs Zsolt egészségügyi minisztert? Tárgyalt-e már vele?
Személyesen még nem ismerem. Levélváltásunk már volt, időpontot kértem tőle, ő pedig azt jelezte vissza, hogy amikor feláll az új minisztérium, megkezdjük az egyeztetéseket. Én erre készülök, és abban vagyok érdekelt, hogy szakmai alapon induljon el a párbeszéd.
A lemondatására irányuló törekvések egyik indokaként szerepelt, hogy az előző kormány egyik miniszterének édesapjaként csökkenhet az érdekérvényesítő képessége az új irányítás alatt.
Ez a vélekedés nem engem minősít. Aki így vélekedik, az lényegében az új egészségügyi vezetésről azt állítja, hogy nem fog velem, mint kamarai elnökkel szakmai szempontok szerinti együttműködésre törekedni Ez az új vezetéssel szembeni méltatlan minősítés.
A kamarai érdekvédelem nem családi kapcsolatokon múlik, hanem szakmai hitelességen, felkészültségen és azon, hogy a döntéshozónak értelmes, végiggondolt javaslatokat tudunk-e letenni az asztalra és tudunk-e érdekazonosságot teremteni a döntésekben vagy az elhibázott intézkedések megakadályozásában. Én korábban is minden kormányzattal tárgyaltam, akkor is, ha világlátásbeli különbség volt közöttünk.
A kamarának nem pártpolitikai, hanem szakmapolitikai szereplőnek kell lennie. Előbbi esetén ugyanis gyakorlatilag megszűnik a kamarai függetlenség. A közhatalommal való együttműködési szándék nem azonos a szervilizmussal. Mindig azon dolgoztam, hogy ez ne így történjen. Nekem az a dolgom, hogy a gyógyszerészi hivatás és a betegellátás érdekeit képviseljem, függetlenül attól, ki vezeti az országot vagy az egészségügyet.
Patikai vényírás
Szintén vitát – de legalább „csak” szakmai vitát – váltott ki, hogy szeptembertől a <a href="//index.hu/gazdasag/2026/03/02/gyogyszer-gyogyszerkiadas-venykoteles-gyogyszer-gyogyszertar-gyogyszeresz-haziorvos-mgyk-hgysz-mok-egeszsegugy/" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!