A konfliktus különösen érzékeny pillanatban robbant ki: a magyar mezőgazdaságot egyszerre sújtja az aszály, a vízhiány, a piaci válság és a csökkenő felvásárlási árak okozta túlélési harc. A levél tartalmát – melyhez az Index elsőként jutott hozzá – változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Elnök Asszony!
A 2013-ban – egyeztetés, és az érintettek egyetértése nélkül – létrehozott Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamarának (NAK) a törvény erejénél fogva kötelezően tagjává válik minden agrárgazdasági – vagy ahhoz akár áttételesen is kapcsolódó – tevékenységet folytató gazdasági szereplő.
A NAK – a köztestületektől elvárt függetlenségét feladva – megalakulásától kezdve, nyíltan és egyértelműen politikai elköteleződést vállalt, így annak a törvényben rögzített kötelezettségének sem tett eleget, hogy tagjai érdekét megjelenítse, képviselje. A Kamara nemhogy nem képviselte tagjait, de sok esetben kifejezetten a tagi érdekekkel ellentétesen lépett fel. Összességében a Kamara nem köztestületként, hanem politikai szervezetként működik, ami kizárólagosan a magát több, mint 30 éve politikai szövetségi rendszerben meghatározó Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége (MAGOSZ) elnökségének befolyása alatt áll.
A problémát jól példázza a Kamara egykori elnökének a MAGOSZ tisztújító rendezvényén tett megállapítása, mely szerint: „a Kamara beteljesítője annak a missziónak, amelynek ideológiai és szakmai célrendszerét a MAGOSZ magának folyamatosan megfogalmazta az elmúlt évtizedekben.”

Elfogadhatatlan, hogy bárki – különösképp a szervezet elnöke – egy ideológiai misszió eszközeként tekintsen a kötelező tagság mellett szerveződő köztestületre!
A kötelező tagság mellé jelentős tagdíjfizetési kötelezettség is társul. A gyakran milliós összegeket jelentő tagdíjat – ami adók módjára bejhajtandó(!) – akkor is meg kell fizetni, ha a tag nem veszi igénybe a szervezet szolgáltatásait, ha olyan kamarai intézkedésekkel szembesül, melyek hátrányosan érintik, esetleg, ha felelősségi körén kívül eső okok miatt – jellemzően méretéből adódóan – egyenesen kizárják egyes szolgáltatások igénybe vevői közül.
A magyar mezőgazdaság évek óta súlyos válsághelyzetekkel küzd: az energiaválság nyomán kialakult árrobbanással, a piaci összeomlások következményeivel, a járványokkal, az aszállyal, a vízhiánnyal, a csökkenő felvásárlási árakkal. Ezek az elemi és gazdasági tényezők számos gazdálkodót ellehetetlenítenek, vagy kritikus, csőd közeli helyzetbe sodornak.
A gazdálkodók évek óta – támogatások nélkül – gyakorlatilag nem realizálnak jövedelmet a termelésen, a NAK mégis évente közel 20 milliárd forint tagdíjat szed be, és a költségvetési forrásokkal együtt 30 milliárd forintot(!) meghaladó összeget fordít tevékenysége finanszírozására. Ez érdemben meghaladja az ágazatban képződő eredmény 10 százalékát.
Nem véletlen, hogy az előzmények ismeretében a termelők döntő többsége egyértelműen elutasítja a Kamarát, illetve a kötelező tagság intézményét, és – sok esetben – a tagdíjfizetés megtagadását tervezi.
Mindezek alapján, hazánk egyedüli független, átfogó mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetének nevében arra kérem, hogy határozott intézkedéseivel segítse a termelői elvárások érvényre jutását, és a szervezeti rendszer ésszerűsítésének folyamatát.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!