Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Öt bank elég lenne Magyarországon – dobta be a gondolatot kedden a közösségi médiában Nagy Márton. A nemzetgazdasági miniszter szerint a bankrendszer konszolidációja „tovább nem halogatható”, a hazai pénzügyi szektor pedig még mindig túl drága és túlságosan széttagolt. A miniszteri poszthoz egy beszédes ábra is társult. A grafikon alapján a 2008-as pénzügyi válság óta már lezajlott egy komoly tisztulási folyamat a hazai bankszektorban.
A számok szerint 2008 és 2025 között a hitelintézetek száma 47-ről 27-re csökkent, vagyis közel a felére esett vissza a szereplők száma. Ez jelentős konszolidációt jelez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a válság utáni években több kisebb szereplő tűnt el a piacról, illetve olvadt be nagyobb bankokba. A hitelintézeti fióktelepek száma viszont jóval kisebb mértékben változott, 10-ről 9-re csökkent ebben az időszakban.
A felvetése önmagában nem új keletű. Nagy Márton már 2019-ben, még az MNB alelnökeként is hasonló álláspontot képviselt, de most más a politikai és gazdasági környezet. (Nem mellesleg jelenlegi miniszteri pozíciójából értelemszerűen más perspektívából tekint a magyar gazdaságra.) A választások előtti időzítés, valamint a keményebb hangnem azt jelzi, a kormányzat ismét napirendre tűzheti a bankrendszer átalakításának kérdését. De mit jelentene ez a gyakorlatban? Valóban túl sok bank működik Magyarországon, és indokolt lehet az összeolvadások felgyorsítása?
Mi áll a magyar bankok kiugró jövedelmezősége mögött?
A témát kezdjük onnan, hogy az európai bankszektor kifejezetten erős évet zárt. Az Európai Bankhatóság adatai szerint az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség bankjai 2024-ben 10,5 százalékos sajáttőke-arányos megtérülést (ROE) értek el, ami 10 bázispontos javulást jelent 2023-hoz képest. A harmadik negyedévben ennél is magasabb, 11,1 százalékos szintet mértek. Az eszközarányos megtérülés (ROA) szintén emelkedett. A 2023-as 0,69 százalékról 0,73 százalékra nőtt, a harmadik negyedévben 0,76 százalékot tett ki.
Vagyis európai szinten a bankok jövedelmezősége stabil, sőt javuló pályán van. De a magyar számok ennél látványosabbak. A hazai bankszektor 2024 első fél évében 934 milliárd forint adózás utáni nyereséget ért el. Igaz, ebben jelentős szerepet játszottak a volatilis és egyszeri tételek. 2024 első fél évének végén a hazai bankszektor sajáttőke-arányos megtérülése 26 százalékon állt.
A képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a tisztított – vagyis a volatilis és egyszeri tételek nélküli – ROE már 2023 végén érhette el a csúcspontját, vagyis a legkiugróbb számok mögött részben átmeneti hatások álltak. Nemzetközi összehasonlításra leginkább a ROE-mutató alkalmas, mivel erről az Eurostat adatbázisában egységes módszertan alapján készült adatok érhetők el. A legfrissebb,
2024-re vonatkozó számok alapján a magyar bankok egyértelműen az élmezőnyben végeztek. Átlagos éves mutatójuk 19,4 százalék volt, ami az uniós mezőnyben a legmagasabb értéknek számított.
Tehát miközben a kormány a bankrendszer átalakításának szükségességéről beszél, a pénzintézetek jövedelmezősége európai szinten is kiemelkedő. Ha azonban néhány évet visszalépünk az időben, árnyaltabb képet kapunk. 2022-ben a hazai bankszektor sajáttőke-arányos megtérülése még 12,1 százalékon állt. Ez akkor a hatodik legmagasabb érték volt európai összevetésben.
A rangsor élén viszont jellemzően a régió bankjai szerepeltek, vagyis Közép- és Kelet-Európában tartósan magasabb profitabilitást tudtak elérni a pénzintézetek.
Az elmúlt évek kiugró mutatóinak azonban volt egy nagyon is kézzelfogható oka. A magas kamatkörnyezet a bankok számára kedvező környezetet teremt. Miközben a betétek után a legtöbb esetben nem kényszerülnek arányosan magasabb kamatot fizetni, a kihelyezett hitelek után jóval nagyobb kamatbevételhez jutnak. A kamatmarzs kitágult, ami automatikusan javítja a jövedelmezőségi mutatókat. Fontos látni, ez önmagában nem mondja meg, hogy a banki díjak magasak vagy alacsonyak. Azt viszont jelzi, a bankrendszer profittermelő képessége az elmúlt időszakban kifejezetten erős volt.
Ahogy arra Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója felhívta az Index figyelmét, a magyar ROE valóban szembetűnően magas a 2024-es EU/EGT-átlaghoz képest. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy a bankok „túl drágák” lennének. A jövedelmezőségi mutatók rövid távon kifejezetten ciklikusan viselkednek. Egy magas kamatkörnyezet, illetve a bevételi szerkezet sajátosságai könnyen megemelhetik a profitot. Magyarországon 2024-ben még a Magyar Nemzeti Bank kommunikációjában is megjelent, hogy
a rekordközeli profitszintek mögött nem kizárólag tartós, „vegytiszta” piaci folyamatok állnak, hanem olyan elemek is, amelyek hosszú távon nem feltétlenül fenntarthatók.
Képzeljünk el egy pékséget egy forgalmas belvárosi utcában. Ha hirtelen megnő a gyalogosforgalom – mondjuk, egy felújítás miatt ideiglenesen lezárnak egy másik utcát, és mindenki arra kerül –, a bevétele látványosan megugrik, de ebből önmagában még nem következik, hogy túlárazta volna a termékeit. Egyszerűen kedvezőbb környezetbe került. Tehát elsősorban azt fontos összegezni: a magas profit önmagában még nem egyenlő a túlzott árképzéssel – legfeljebb azt jelzi, hogy a bankszektor az elmúlt években erős hátszéllel haladt.
Így marad a kérdés: valóban túl drágán működik a magyar rendszer?
A bankszektor „ideális méretére” nincs egyszerű válasz. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza arról beszélt lapunknak, hogy nem létezik olyan képlet, amely megmondaná, hány bank lenne optimális egy adott országban. Nem pusztán a darabszám számít, hanem a piac szerkezete is. Hiába működik például egy országban száz bank, ha közülük az egyik 98 százalékos piaci részesedéssel bír. Ilyen helyzetben a magas banki szám mögött valójában erős koncentráció húzódik meg.
Ezért önmagában az nem sokat mond, hogy hány hitelintézet működik a gazdaságban – sokkal fontosabb kérdés, hogy közülük hány rendelkezik érdemi súllyal. Az érvek mindkét irányba mutatnak. A kevesebb bank mellett szól, hogy a fix költségek – például az informatikai rendszerek, a szabályozói megfelelés vagy a fiókhálózat fenntartása – több ügyfél között oszlanak meg. Így a bankok fajlagosan olcsóbban tudnak működni, ami elvileg hatékonysági előnyt jelenthet.
A több szereplő viszont nagyobb versenyt hozhat. A verseny pedig arra kényszeríti a bankokat, hogy alacsonyabb díjakkal, jobb szolgáltatásokkal és hatékonyabb működéssel tartsák meg az ügyfeleiket. A kérdés tehát nem pusztán az, hogy öt bank elég-e Magyarországon, hanem az is legalább ennyire fontos felvetés, hogy milyen szerkezetű, milyen versenyintenzitású piac alakulna ki egy esetleges konszolidáció után. És ezt erősítette meg Pásztor Szabolcs is:
A bankok számának nyomon követése alapvetően lényeges, de emellett érdemes kiemelni a piaci koncentráció fokát és az ügyfelek mobilitásának kérdését, mennyire könnyű ügyfelet szerezni vagy veszíteni, mennyire mobilisak az ügyfelek, mennyire erős a digitalizációs hajlam. Az Európai Központi Bank készít rendszeresen jelentéseket pénzügyi infrastruktúrák indikátorairól, és 2024-es adatok szerint az EU-ban a top 5 bank eszközaránya átlagosan 68,61 százalék volt. A mutató azonban országonként nagyon széles sávban szóródik.
Mindez megerősíti, hogy a koncentrációnak és a verseny fokának különösen nagy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!