Több mint egy éve annak, hogy Oroszország felállította nehéztüzérségét, és megtámadta Ukrajnát, ezzel a feje tetejére állította Európát, amely épphogy csak elkezdett feltámadni a koronavírus-járvány hatásai után. A háború több területen is kihívást okozott, egyik legnagyobb vesztesének pedig az energiaszektor tekinthető.
Az energiaexportőrök diktálták az árakat
2021-et megelőzően a földgáz megawattóránként 20 euróba került. A kedvező ár miatt a befektetők nem kutattak hazai lelőhelyek után, és az ismertekről sem termeltek ki. Így a földgázkitermelés 2021-re alig haladta meg a húsz évvel korábbi mennyiség egyhatod részét, miközben Európa energiájának háromnegyede továbbra is fosszilis tüzelőanyagokból származik.
Az európai országok jelentős része kiszolgáltatottá vált: az energiaválság alatt energiaexportőrök diktálták az árakat, miközben az európai tagállamok egymásra licitáltak. „2021 végére korábban elképzelhetetlen, megawattóránként 60 euró felett zárta az évet a földgáz ára, míg 2022. márciusra eljutottunk a 125, augusztus végére pedig a 338 euróig” – fogalmazott Litkei Máté az Indexnek, aki kiemelte:
a földgáz árváltozását leképezte a villamos energia ára, a jelenleg is érvényben lévő uniós rendelet értelmében az ár képzésében az időjárásfüggő megújuló energiatermelőket kiegyensúlyozó földgázüzemű erőművek költségtényezője a meghatározó.
Az energia árának piacra gyakorolt hatása kettős, közvetlenül és közvetve is felhajtja a fogyasztói árakat. A megnövekedett energiaár magasabb költséget eredményez, ami a termékek árába beépülve inflációfelhajtó hatású, és rontja a versenyképességet is. Az egyes energiaintenzív ágazatok esetében, mint amilyen a műtrágyagyártás, vegyipar, valamint az üveggyártás, a termelést ilyen árszint mellett már nem érte meg tartani.
Ezért átmenetileg felfüggesztették a termelést, vagy ahogy a BASF, a legnagyobb európai vegyipari konszern példája mutatja, a magas energiaköltségek elől menekülve a vállalat véglegesen leépíti európai üzemeit, és áthelyezi a működését az Egyesült Államokba. A gyárbezárások rövid távú hatását sokan pozitívan értékelték, hiszen Európa túlélte az energiaválság első évét, ezzel viszont más stratégiai területen lett kiszolgáltatott, az amerikai és ázsiai exportőröknek.

2022-ben a szigorú intézkedéseknek és az enyhe télnek köszönhetően több mint 20 százaléknyi földgázt sikerült megtakarítani, Európa-szerte rekordalacsony volt az üzemanyag-fogyasztás, eközben már 2022 első három negyedévében 2 százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. A szakpolitikai célkitűzésekben és a retorikában továbbra is hangsúlyos maradt a klímavédelem, de a válság hatására az országok sorra kezdték beüzemelni a szénerőműveiket
– mutatott rá Litkei Máté, aki hozzátette, a német kormány elsők között döntött úgy, továbbra is szénerőművek fogják adni az ország energiatermelésének gerincét annak érdekében, hogy csökkentsék az Oroszországtól való függőséget, még akkor is, ha korábban ígéretet tettek arra, hogy befejezik a működtetésüket.
Ugyanakkor a németekéhez hasonló döntés született többek között Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, Dániában, Hollandiában, Görögországban, Romániában és Magyarországon is. A lakosságnál pedig az látható, hogy felértékelődtek az alternatív fűtési megoldások, a korszerűek mellett „sajnos” a szilárd tüzelés is, vagyis nőtt a szén és a tűzifa szerepe.
Az energiaipar trilemmája
Litkei Máté szerint prioritásnak kell lennie a megfizethető, biztonságos és környezetbarát energia biztosításának a lakosság és a vállalkozások számára egyaránt. Ezeknek kellene egyszerre megfelelnie az európai energiaiparnak, ezt nevezzük az energiaipar trilemmájának – erről
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!