Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Hao előadását egy személyes történettel indította. 2023-ban Nairobiba utazott, hogy találkozzon Alexszel, egy fiatalemberrel, aki egy Sama nevű kiszervező cégnek dolgozott, és új projektre kapott felkérést – csak épp azt nem mondták meg neki, ki a megrendelő. Mint kiderült, a ChatGPT-t is fejlesztő OpenAI volt az.
A cégnek akkoriban még nem voltak fogyasztói termékei, csak a GPT-3 modellt árulta vállalatoknak, de már készült a tömeges piacra lépésre. Ehhez biztosítania kellett, hogy a chatbot ne köpjön gyűlölködő, rasszista tartalmat a felhasználókra.
Alex és kollégái így nem klasszikus tartalommoderálást végeztek: az internet legsötétebb bugyrait és az OpenAI saját maga által generált, szándékosan szörnyű szövegeit kellett címkézniük – gyűlöletbeszéd, erőszakos vagy szexuális tartalom, gyermekek bántalmazását ábrázoló anyagok. Munkájuk lett az alapja annak a tartalomszűrőnek, amely végül lehetővé tette a ChatGPT világhódítását.
Hao megkérdezte Alextől, mire gondolt, amikor esténként hazaért a nyolcórányi gyilkosságok, késelések és önsértés címkézése után. A férfi azt válaszolta, hogy mentális állapota nagyon rossz volt, rémálmok gyötörték, és nem mert egyedül lefeküdni, mert sikoltozva ébredt. Ezt a munkát óránként pár dollárért végezte. Hao szerint Alex sorsa „nem anomália, hanem a Szilícium-völgy AI-fejlesztési megközelítésének kiszámítható következménye”.
Négy párhuzam a gyarmatbirodalmakkal
A szerző szerint az olyan cégek, mint az OpenAI, nem egyszerűen termékeket és szolgáltatásokat kínáló vállalatok – új típusú birodalmak. Az újságírónő azt is elárulta, miért használja ezt az erős kifejezést. Négy párhuzamot vont a régi gyarmatbirodalmakkal.
- Először is, ezek a cégek olyan erőforrásokra teszik rá a kezüket, amelyek nem az övéik – egyének adataira, művészek, írók és alkotók szellemi tulajdonára.
- Másodszor, óriási mennyiségű munkaerőt zsákmányolnak ki, beleértve Alexhez hasonló dolgozókat, akik a fejlesztésben vesznek részt, de keveset látnak a megtermelt értékből, valamint azokat is, akiket később a technológia automatizálása szorít ki munkahelyükről.
- Harmadszor, monopolizálják a tudás termelését: a világ AI-kutatóinak nagy részét magukhoz vonzzák, és kontrollálják, mit szabad publikálniuk. „Képzeljük el, ha a világ klímakutatóinak nagy részét fosszilis energiacégek finanszíroznák – akkor sem kapnánk tiszta képet a klímaválságról” – vont párhuzamot Hao.
- Negyedszer pedig erkölcsi és egzisztenciális küldetéssel igazolják tevékenységüket: ők a „jó birodalom”, amely civilizációs misszióval indul, hogy elhozza a haladást és a modernitást az emberiségnek.
A skálázás kényszerképzete
Hao szerint a kritika lényege a skála. Egyetlen AI-rendszer betanításához használt adathalmazok mérete és a felhasznált számítási kapacitás – a „compute” – exponenciálisan robbant fel. Az OpenAI 2019 és 2023 között több mint tízezerszeresére növelte GPT-modelljeit: tízezerszer több adat, tízezerszer több számítási erőforrás.
Miért hajszolják ezt a vállalatok? Részben a profit, részben az ideológia hajtja őket. A piaci verseny logikája szerint a skálázás egyszerűbb, mint új módszereket kitalálni. Sarah Hooker, a kanadai Cohere AI-cég korábbi kutatási alelnöke egyszer azt mondta a szerzőnek: könnyebb azt mondani, hogy dobjunk a problémára még több számítási kapacitást, mint új megközelítést tervezni.
Emellett az iparág meghatározó alakjai abban hisznek, hogy a méret növelése elvezet az úgynevezett általános mesterséges intelligenciához (AGI), amely példátlan jólétet hoz majd. Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója egy blogbejegyzésében ezt így foglalta össze: a következő évtizedekben olyan közös prosperitást érhetünk el, amely ma elképzelhetetlennek tűnik – és az út fő hajtóereje az lesz, hogy „az AI a skálázással egyre jobb lesz”.
A skálázási kényszer azonban súlyos árat követel.
A tanítóadatok bekebelezése érdekében az OpenAI drasztikusan lazított minőségi standardjain és a szerzői jogokhoz való hozzáállásán is. Az adatvédelem sérelme, a szellemi tulajdon eróziója, a függőséget építő közösségi média mintázatának továbbvitele mind a skálázás következménye. Mint írtuk korábban az Indexen, Altman szerint az ideális AI az lenne, amely egy ember egész életét memorizálja.
Amikor diplomások is címkéznek
Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a kenyai munkások szenvednek az iparágtól. Egy LinkedIn-jelentés szerint az adatcímkézés időközben az Egyesült Államokban a negyedik leggyorsabban növekvő foglalkozássá vált – ma már frissdiplomások, PhD-fokozattal rendelkezők és különböző szektorokból elbocsátott szakemberek végzik, gyakran azután, hogy saját cégük AI-ra hivatkozva küldte el őket.
Hao egy közelmúltbeli vizsgálatához interjút készített Daron Acemogluval, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) Nobel-díjas közgazdászával is.
A professzor szerint ha ez az ördögi kör a logikai végpontjáig fut, példátlan egyenlőtlenséghez vezethet: néhány vállalat kezében koncentrálódik a munka nagy része, miközben a dolgozók jelentős hányadát teljesen kiszorítják az értelmes munkából.
Más kutatások szerint a generatív AI elsőként az ügyfélszolgálatos és adminisztratív munkahelyekre lehet veszélyes.
Vízhiányos területeken az adatközpontok
A számítási kapacitás agresszív skálázása soha nem látott infrastrukturális kihívásokat hozott. Korábban néhány vagy néhány tucat chipen tanítottak modelleket – ma a szuperszámítógépek tíz- és százezres chipparkjai dolgoznak rajtuk.
Hao példája a Meta első, 2011-es adatközpontját szembeállította a vállalat épülő louisianai AI-létesítményével, amely közel négyszázszor nagyobb az előbbinél, és a tervek szerint Manhattan területének egyötödét fogja kitenni. A Meta végül akár 5 gigawatt teljesítményt is felhasználhat, ami több mint háromszorosa Milánó tavalyi csúcsfogyasztásának.
A McKinsey egy konzervatív forgatókönyve szerint az adatközpontok hamarosan annyi energiát igényelhetnek, mint Olaszország tavalyi áramtermelésének két és félszerese; gyorsulási forgatókönyv esetén pedig akár ennek hétszeresét.
A Bloomberg tavalyi vizsgálata azt mutatta ki, hogy az új adatközpontok kétharmada vízhiányos területekre települ – ez Európában is így van. Észak-Spanyolországban az Amazon egy éve azt kérte a helyi hatóságoktól, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2026/05/20/ai-week-milano-2026-karen-hao-gyarmatbirodalom-openai/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!