Áttörésként értékelték többen, amikor az ENSZ-tagállamok megállapodtak a nemzetközi szervezet égisze alatt létrehozandó globális karbonpiac felállításáról a COP29-en, a bakui klímacsúcs első napján. Támogatói szerint ezzel a kibocsátás-kereskedelem aranyszabályát sikerült lefektetni, ami révén milliárdos nagyságrendű források szabadulhatnak fel a fejlődő világ számára kibocsátás-csökkentő projektekre.
A rendszer lényege, hogyha a gazdagabb országok gazdasági szereplői szegényebb országokban kibocsátást csökkentő projekteket finanszíroznak, akkor kreditekhez jutnak, amivel papíron csökkenthetik saját kibocsátásukat. Ezáltal a remények szerint érdekeltek lesznek abban, hogy olyan területeken is beruházzanak, ahol másképp nemigen lehetne előrelépni a kibocsátás elleni küzdelemben.
A rendszer kialakítása már korábban is felmerült, de elakadt a hitelesség kérdésén, illetve azon, hogy miként lehet bebiztosítani, hogy az így finanszírozott projektek valós kibocsátás-csökkentés érjenek el, és hogy ezt hogyan ellenőrizzék.
A küldöttek következő feladata az lesz, hogy a kétoldalú kredit-kereskedelem keretrendszerét is elfogadják. Becslések szerint a vevők és az eladók hatékony összekötésével éves szinten 250 milliárd dollárral csökkenhetnek a nemzeti klímavállalások teljesítésének költségei.
A klímavédelemért küzdő civilek mégis fanyalognak: nehezményezik, hogy egy háttéralkuval rúgták be az eseményt – ami nem éppen az átláthatóságot jelzi –, másrészt úgy látják, továbbra is sok a kétség az új szabályok körül – derül ki a Bloomberg tudósításából.
Pedig ezekkel az intézkedésekkel kellene minél előbb visszafogni a káros gázok kibocsátását, hogy egyáltalán esély legyen arra, hogy csökkenjen a különbség, ami az országok 2030-ra szóló vállalásai és a Párizsi megállapodásban lefektetett célok között jelenleg látható.
A Climate Action Tracker legfrissebb jelentése szerint 2021 óta nem történt előrelépés a területen, és ha nem történik drasztikus változás, a jelenleg érvényben lévő intézkedések kevesek lesznek ahhoz, hogy sikerüljön 1,5 fokon tartani a globális felmelegedés mértékét. A Climate Action Tracker adatait nézve igencsak fájhat a fejünk:
- már a jelenlegi optimista forgatókönyv szerint is csak az 1,9 fokos hőmérséklet-emelkedést lehet jó eséllyel tartani,
- ám az eddig tett vállalások teljesítése esetén már 2,1 fokos,
- ha csak a 2030-as célokat sikerül teljesíteni, akkor 2,6,
- ha pedig csupán a jelenleg érvényes kibocsátás-csökkentő intézkedésekre hagyatkozunk, 2,7 fokos lehet a felmelegedés 2100-ra.
Ezek azonban csak medián becslések, a legutolsó esetben akár 2,5 és 2,9 fok között is lehet a szórás, magyarán nem fogjuk tudni elkerülni a klímaváltozás legsúlyosabb hatásait. Pedig már a mostani szélsőséges időjárási jelenségek is több mint elégnek tűnnek: elég csak az utóbbi napok spanyolországi özönvizeire vagy közelebb az idei súlyosan aszályos nyárra, majd a nálunk is komoly árvizet okozó Boris ciklonra gondolni.
CO2-csúcs
Hiába döntöget rekordokat a megújuló energiatermelés és az e-járművek fejlesztése, hiába fektetnek kétszer akkora összeget a tiszta energiába, mint a fosszilisba, és növekszik gyorsan a tiszta gyártási kapacitás, a fosszilis tüzelőanyag-támogatások minden korábbinál magasabban állnak: 2021-22 között megnégyszereződött az ezek használatát meghosszabbító projektekbe áramló pénzmennyiség – jegyzik meg a jelentésben.
Nem csoda hát, hogy idén vélhetően minden korábbi rekordot megdönt a káros gázok kibocsátása: a várható 37,4 milliárd tonnás érték 0,8 százalékkal magasabb a tavalyinál, derül ki a Global Carbon Project friss jelentéséből.
Ráadásul a fenti értékhez még nem is számolták hozzá a Föld használatából – például erdők kiirtása – eredő további 4,2 milliárd tonnányi levegőbe kerülő szén-dioxidot. A Exeteri Egyetem kutatóinak vezetésével évente összeállított jelentésben összeszedték, miként nőtt az egyes tüzelőanyagokból származó kibocsátás (zárójelben arányuk a globális kibocsátásban):
- szén: 0,2 (41)
- olaj: 0,9 (32)
- gáz: 2,4 (21) százalékkal magasabb, mint tavaly.
Az országokat nézve pedig miközben
- az EU (amely globális kibocsátás 7 százalékát adja) 3,8 százalékkal csökkenti kibocsátását,
- az USA (32%) várhatóan 0,6 százalékkal ereszt kevesebb szén-dioxidot a légkörbe,
- India (8%) 4,6 százalékkal többet,
- Kína (32%) 0,2 százalékkal többet.
- A világ maradék részén (38%) 1,1 százalékkal nőhet a kibocsátás.
Mindezzel a légkörben jelen lévő szén-dioxid mennyisége immár 52 százalékkal haladja meg az iparosodás előtti szintet idén.
A kutatók azt is megállapították, hogy már évek óta túllépjük a 1,5 fokos felmelegedés tartásához szükséges elméleti éves kibocsátási limitet, és a jelenlegi kibocsátási szinttel számolva
50 százalék az esélye annak, hogy a felmelegedés mértéke hat éven belül meghaladja a 1,5 fokot.
Kérdés, sikerül-e érdemi eredményre jutni a klímacsúcson amely sorozatban a harmadik, amit egy autokrata államban, és a sorozatban a második, amit egy olajállamban tartanak. A résztvevők között pedig jó 70 százalékkal több fosszilis lobbista van (1773 fő), mint ahány küldöttet a leginkább klímaérzékeny országok delegáltak (1033 fő) – hívta fel a figyelmet a Magyar Természetjárók Szövetsége, amelynek munkatársa maga is részt vett a bakui tárgyalások helyszínén szervezett ezzel kapcsolatos demonstráción.
A Kick Big Polluters Out (KBPO) koalíció jelentése szerint
- a fosszilis lobbisták létszáma – Azerbajdzsánt (2229 fő), Brazíliát (1914 fő) és Törökországot (1862 fő) kivételével – minden egyéb résztvevő állam delegációját meghaladja,
- több ország saját hivatalos küldöttségében is helyet kaptak, így Japán (Sumitomo), Kanada (Suncor, Tourmaline), az Egyesült Királyság és Olaszország (Eni, Enel), de
- bizonyos szakmai szövetségekben, például a Nemzetközi Kibocsátáskereskedelmi Szövetségben is ott voltak.
A KBPO a fosszilis tüzelőanyag-ipar túlzott jelenlétének tudja be, hogy évek óta nem történt érdemi előrelépés a klímacsúcsokon. Farkas Dorka, az MTVSZ munkatársa szerint évek óta hiába sürgetik az ENSZ-t, hogy világos összeférhetetlenségi szabályokat vezessen be, és biztosítsa, hogy a valódi éghajlati igazságosságot szolgálják a klímatárgyalások. Az AFP az Oil Change International aktivistáját idézte, David Tong csak annyit mondott:
Olyan, mintha a dohányipari lobbisták lepnének el egy tüdőrákról szóló konferenciát.