Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az energiapiacok már hónapok óta feszesek, a kínálati oldal szűkössége folyamatosan ott lappangott a háttérben. Ebbe a törékeny helyzetbe érkezett meg az iráni konfliktus, és gyakorlatilag azonnal tovább rontotta helyzetet. Az olajárak emelkedése nem elszigetelt piaci jelenség, hanem olyan láncreakciót indít el, amely végigfut a gazdaság minden szintjén. A vállalatok költségeitől kezdve a fogyasztói árakon át egészen a jegybanki döntésekig mindenhol megjelenik.
Nem véletlen, hogy a bizonytalanság mára mindennapi tapasztalattá vált a piacokon – a befektetők, kereskedők és döntéshozók egyszerre próbálnak alkalmazkodni egy gyorsan változó, nehezen kiszámítható környezethez. Ezt a kiindulópontot rontotta tovább, hogy szerdán a brent olaj árfolyama 120 dollár közelébe ugrott, miután Donald Trump amerikai elnök visszautasította az iráni béketervet, és világossá tette, a tengeri blokád addig fennmarad, amíg Irán nem hátrál ki az atomprogramjából.
A piac ezt nem politikai üzenetként értelmezte, hanem egy elhúzódó konfliktus egyértelmű jelzéseként, és ennek megfelelően árazott. A helyzet súlyát jól mutatja, hogy a mostani árszintekhez hasonlót legutóbb a 2022-es energiaválság idején láttunk, amikor az orosz–ukrán háború és az azt követő szankciók felforgatták a piacot. Így a kínálati problémák önmagukban is feszes közeget alakítottak ki, aztán az iráni konfliktus rámutatott arra, hogy a probléma fokozható, egyetlen kritikus földrajzi szűk keresztmetszetnél. Ez a pont pedig nem más, mint a Hormuzi-szoros.
Kínálati sokk, eszköztelen gazdaságpolitika
Ezek a tényezők nemcsak az árakat hajtják fel, hanem a következő időszak teljes makrogazdasági pályáját is meghatározhatják. Hiszen első ránézésre két fontos megállapítás rajzolódik ki. Egyrészt a probléma egyértelműen a kínálati oldalon gyökerezik – már 2022 óta. Nem keresleti túlfűtöttség hajtja az árakat, hanem az, hogy a rendszer egyszerűen nem jut elegendő nyersanyaghoz. Ez egy alapvetően más típusú helyzet, mint amit a klasszikus gazdasági ciklusok során megszoktunk.
És ebből következik a második – és a piaci szereplők szerint kifejezetten kellemetlen – felismerés. A megszokott gazdaságpolitikai eszköztár most feltűnően kevésnek bizonyul. A kamatszintek emelése, illetve azok magasan tartása vagy a költségvetési beavatkozások nem tudják megnyitni a lezárt szállítási útvonalakat, és nem képesek új hordókat „varázsolni” a piacra egyik napról a másikra. Ez azt is jelenti, hogy az inflációs kérdések valódi forrását ezek az eszközök egyszerűen nem érik el.
Jó példa erre az üzemanyagárak kezelése. A hatósági, védett árak ideig-óráig tompíthatják a sokkot, de a háttérben meghúzódó kínálati hiányt, ami hajtja az árakat nem oldják meg – legfeljebb eltolják vagy más csatornákon hozzák felszínre. Így alakul ki az a sajátos helyzet, amiről egyre többet beszélnek a piacon: a probléma nem a makrogazdaságokban keletkezett, mégis ott csapódik le teljes erővel. A döntéshozók egy olyan terepen kénytelenek reagálni, ahol a mozgásterük szűkebb a megszokottnál – és ahol minden beavatkozás inkább tűzoltásnak tűnik, mint valódi megoldásnak.
Debreczeni Csabával, az MBH Befektetési Bank vezető részvényelemzőjével beszélgettünk, és elsőként azt emelte ki, hogy a piacon most már alig van vita arról, mi mozgatja az olajat – a kérdés inkább az, hogy meddig. „Nem nagy titok, hogy a mostani turbulencia a Hormuzi-szoroshoz köthető” – fogalmazott, utalva arra a kritikus pontra, ahol jelenleg az egész piac idegrendszere fut össze. A valódi kérdés szerinte már nem az ok, hanem az időtáv: mennyire maradhat velünk ez a magas árszint?
A látszólagos nyugalomtól az árrobbanásig: így árazták be ezt a piacok
Debreczeni Csaba szerint a mostani helyzet egyértelműen az iráni konfliktus következménye, de érdemes egy lépést hátrébb lépni, hogy lássuk az előzményeket. Az olaj ára hosszú ideig egy viszonylag nyugodt, 60–75 dolláros sávban mozgott, ami – a mostani energiapiachoz mérten – már-már stabilnak számított. De ez a nyugalom csak látszólagos volt. „Már 2025 végén elkezdett épülni egyfajta prémium az árakba” – magyarázta. Decembertől 2026 elejéig az olaj ára 60 dollárról 75 dollárig emelkedett, ami nagyjából 20 százalékos növekedésnek fele meg. Ekkor azonban még nem az iráni konfliktus dominált, hanem a globális gazdasági háttér, különösen az Egyesült Államok meglepően erős növekedése tartotta magasan a keresleti várakozásokat.
És bár a politikai zaj folyamatosan jelen volt, a piac egy ideig képes volt ezen túllépni. A fordulópontot végül az iráni háború kitörése hozta el, március elején az árak kilőttek, és néhány nap alatt 100 dollár fölé emelkedtek. „Ami igazán beszédes, hogy azóta sem tudott megnyugodni a piac” – tette hozzá. Az árak tartósan 100 dollár felett ragadtak. Ebben a helyzetben már nem az amerikai típusú olaj (WTI), hanem a globális referenciának számító brent jegyzése adja a tisztább képet.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!