Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A gazdaságstratégiai szakértő szerint a csúcstalálkozó méltatlanul kevés figyelmet kapott, pedig a benne rejlő üzenet a világ, benne Európa és Magyarország jövőjét is alapjaiban érinti.
György László úgy látja, a két fél ugyanazt az eseményt teljesen más politikai nyelven értelmezte: Washington üzleti és kereskedelmi eredményként akarta eladni, Peking viszont stratégiai korszaknyitásként keretezte.
Ez a kettősség nem véletlen – az Index korábbi elemzése szerint is feltűnő volt, hogy a két elnök kerülte az érzékeny témákat, miközben sikerről beszélt Donald Trump, valójában azonban keveset ért el Pekingben.
A docens értelmezésében Trump üzenetet küldött a farmereknek, az energiaiparnak, a repülőgépiparnak és a vállalati Amerikának: ez az amerikai politika logikája, vagyis üzletek, alkuk, számok és hazai célcsoportok.
Hszi Csin-ping ezzel szemben történelmi távlatokról, stratégiai elvekről és világrendformáló fogalmakról beszélt. Nem véletlen, hogy az amerikai 250 éves államiság mellé Kína 5000 éves civilizációs múltját állította – ez György László szerint nem protokolláris gesztus, hanem üzenet volt. A kínai vezető ezzel azt jelezte, hogy országa nem alkalmazkodó szereplőként, hanem civilizációs súlyú társpólusként kíván részt venni a következő korszak alakításában.
„Konstruktív stratégiai stabilitás” – a csapda elkerülése
A docens értékelése szerint a találkozó legfontosabb új fogalma a „konstruktív stratégiai stabilitás” volt, amellyel Hszi új keretet adott az amerikai–kínai viszonynak. Ennek lényege, hogy az együttműködés legyen az alap, a verseny maradjon korlátok között, a viták legyenek kezelhetők, a béke pedig kiszámítható.
György László szerint ez azért bír különös jelentőséggel, mert Hszi ezzel lényegében a Thuküdidész-csapdára adott választ. A Thuküdidész-csapda azt a történelmi logikát írja le, amikor egy felemelkedő hatalom és egy fennálló vezető hatalom versenye végül háborúba sodorja a világot.
„Magyarul: amikor az új nagyhatalom emelkedése félelmet kelt a régi vezető hatalomban, és a rivalizálás katonai konfliktussá válik” – magyarázta.
„Kína nem háborús pályára akarja vinni az amerikai–kínai versenyt, hanem szabályozott, korlátok közé szorított, hosszú távon kezelhető versenyrendszert akar.”
György László ezt óriási különbségnek nevezte: miközben Trump üzletekről beszélt, Hszi rendszerről; miközben Washington rövid távú politikai eredményeket keresett, Peking történelmi korszakot akart megnevezni. A kínai hivatalos olvasatot egyébként más elemzések is megerősítik, amelyek szerint a két fél „új vízióban” állapodott meg, amely a következő évekre adhat stratégiai iránymutatást.
Tajvan: nem invázióval, hanem türelemmel
A szakértő szerint ebben a keretben Tajvan kérdése megkerülhetetlen, hiszen a kínaiak számára a sziget nem mellékes regionális ügy, hanem a kínai–amerikai stratégiai stabilitás egyik központi feltétele.
György László úgy látja, hogy a szárazföldi Kína és Tajvan békés egyesítésének folyamata újabb mérföldkőhöz érkezett. A megközelítés markánsan szembemegy a közbeszédben uralkodó forgatókönyvekkel: miközben sokan évek óta inváziós háborúról beszélnek, a docens következetesen amellett érvel, hogy
„Kína nem feltétlenül katonai úton, hanem csendben, fokozatosan, gazdasági, politikai, társadalmi és stratégiai eszközökkel fogja Tajvant integrálni”.
„Nem zajjal, nem villámháborúval, hanem türelemmel, befolyással, idővel és rendszerépítéssel” – fogalmazott. Ez a felfogás szerinte pontosan illeszkedik Hszi történelmi gondolkodásához, hiszen az Egyesült Államok politikai ciklusokban gondolkodik, Kína viszont történelmi folyamatokban.
Az Index korábbi elemzése is jelezte, hogy Tajvan kérdése bármikor boríthatja a kényes egyensúlyt, miközben a kínai elnök az egyenrangú párbeszédet nevezte az egyetlen helyes útnak. A docens summázata szerint míg az Egyesült Államok üzleti csomagokat akar, Kína stratégiai pályákat rajzol; míg Washington belpolitikai célcsoportoknak üzen, Peking a következő világrend fogalmait vezeti be.
Európa: nem az asztalnál, hanem az étlapon
A legélesebb kérdés a szakértő szerint az, hol van Európa ebben a történetben – és a válasza lesújtó: többnyire nem az asztalnál, hanem az étlapon.
Rámutatott, hogy amikor Washington és Peking vámokról, ritkaföldfémekről, chipekről, energiaútvonalakról, technológiai korlátozásokról és Tajvanról tárgyal, annak közvetlen következményei vannak a német autóiparra, a közép-európai beszállítói láncokra, a magyar járműiparra, az akkumulátoriparra és az energiaintenzív vállalatokra is.
Ez a sebezhetőség nem új keletű: az Index gazdasági elemzése szerint
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!