Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A 21. század egyik legnagyobb előttünk tornyosuló kihívásáról, a demográfiai folyamatokról, pontosabban azok kedvezőtlen alakulásáról tartott kerekasztal-beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság (MK) demográfiai szakosztálya
Globális trendek és a beavatkozás szintjei címmel, melyben többek között a GDP-növekedés és a csökkenő termékenység összefüggéseiről értekeztek szakértők.
„A globális demográfiai folyamatok napjaink társadalmi–gazdasági rendszereinek egyik legmélyebb és legkevésbé kezelt kihívását jelentik” – adta meg az alaphangot Tóth I. János, filozófus, demográfus, a Szegedi Tudományegyetem habilitált docense, aki átfogó képet adott a világot átalakító népesedési trendekről. Rámutatott, hogy az emberiség hosszú növekedési korszaka véget érni látszik, és egy új korszak küszöbén állunk: az ajtón belépve a népességfogyás korszaka vár ránk. Ez a változás azonban nem csupán számszerű kérdés, hanem gyökeresen új helyzetet teremt társadalmi, gazdasági és civilizációs szinten is – jelezte.
1950 óta csökken a termékenységi ráta
A filozófus–demográfus két alapvető, egymással összefüggő globális demográfiai megatrendet azonosított. Az egyik a születéskor várható élettartam folyamatos és jelentős emelkedése, a másik a termékenységi arányszám – vagyis az egy nőre jutó gyermekek száma – világméretű csökkenése. Előbbi jelenség a modern orvostudománynak, a közegészségügy fejlődésének, valamint az életszínvonal általános emelkedésének köszönhető. Míg 1900-ban a globális várható élettartam alig haladta meg a 30–40 évet, mára ez az érték sok országban eléri, sőt meghaladja a 70–80 évet. Ezzel párhuzamosan azonban a termékenységi arányszám 1950 óta világszerte – de különösen a fejlett országokban – meredeken csökkenni kezdett, és mára sok régióban a népességszám fenntartásához szükséges 2,1-es szint alá esett.
Ezek a folyamatok természetesen nem mindenhol azonos ütemben és mértékben zajlanak. Míg Afrikában még mindig viszonylag magas, 4 körüli a termékenységi ráta, és a születéskor várható élettartam sok országban még csak most lépte át a 60 évet, addig Európa, Óceánia és Észak-Amerika társadalmai már hosszú évtizedek óta alacsony termékenységgel és magas életkilátásokkal élnek – amiből nem túl nehéz feladat visszafejteni az „öregedő Európa” jelenséget. Míg korábban csak a leggazdagabb országokban figyelhettük meg a népességfogyás jeleit, ma már a világ országainak több mint kétharmada – köztük olyan országokkal, mint India vagy Kína – olyan alacsony termékenységi mutatókat produkál, amelyek hosszú távon elkerülhetetlenné teszik a népességcsökkenést.
Tóth János felhívta a figyelmet az úgynevezett gazdasági demográfiai paradoxonra, mely szerint
minél magasabb egy ország jövedelmi szintje, annál alacsonyabb a termékenységi aránya.
Ez az ellentmondásosnak tűnő jelenség különösen élesen látszik az olyan fejlett országok esetében, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja a 40 ezer dollárt (14,6 millió forint), a termékenységi ráta mégis 1,5 alatt van. Ezzel szemben a legszegényebb afrikai régiókban, ahol az egy főre jutó GDP alig 1800 dollár (658 ezer forint), a termékenység meghaladja a 4-es szintet.
Ez a tendencia arra utal, hogy a gazdasági jólét, az oktatás, a városiasodás és a nők társadalmi szerepének változása olyan életformát alakít ki, amely nem kedvez a gyermekvállalásnak
– summázta a szakértő.
Magyarországon sem jó a helyzet
A hazai adatok sem festenek derűsebb képet. Magyarországon az elmúlt évtizedekben emelkedésnek indult a születéskor várható élettartam, különösen a rendszerváltást követően, de a Covid–19 járvány jelentősen visszavetette ezt a folyamatot. Ami a termelékenységet illeti, az arányszám 2020-ra elérte az 1,55-ös értéket, ám 2024-re visszaesett 1,38-ra. A nők átlagosan 28 évesen hozzák világra első gyermeküket, amely elmarad az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 30 éves átlagától, ám a trend világos: a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik, miközben a gyermektelen nők aránya növekszik. Japánban ez az arány már eléri a 28 százalékot, Magyarországon jelenleg 17 százalék, „ami aggasztó tendencia”. (Orbán Viktor 2023-as tusnádfürdői beszédében úgy fogalmazott a kedvezőtlen demográfiai folyamatokról: „Nagy bajban vagyunk, ezért a lehető legtöbb erőforrást kell a családtámogatások irányába csoportosítani”.)
Tóth János külön figyelmet szentelt annak a kérdésnek, hogyan alakul a népességváltozás a születési és halálozási adatok tükrében, különös tekintettel a korstruktúrára és a migrációs mozgásokra. Három területet különített el.
- Az első kategóriába tartozik Afrika, ahol bár csökken a termékenység, a fiatalos korstruktúra miatt a születésszám még mindig jóval meghaladja a halálozást, így a népesség növekedése továbbra is folytatódik – bár csökkenő ütemben.
- A második csoport példája India, ahol a termékenység 2 körül mozog, és a népességnövekedés lassul.
- A harmadik kategóriába sorolhatók a fejlett országok, ahol az alacsony termékenység és az idősödő társadalom miatt a születésszám már nem képes ellensúlyozni a halálozást, így a népességszám csökken.
Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben Kelet-Európa népessége drámai mértékben zsugorodik. A Balti országok esetében a jelenlegi trendek folytatódása esetén a népesség harmadára csökkenhet 2050-re, míg Bulgáriában akár az ötödére is visszaeshet. „A demográfiai hanyatlás nem pusztán egyéni döntések összessége, hanem komplex társadalmi, gazdasági és kulturális mintázatok eredménye. Ez nem sci-fi, hanem statisztikai realitás” – mondta a filozófus–demográfus. A kelet-európai régióban a népességfogyás nemcsak a termékenység csökkenésével, hanem az elvándorlással – főként a nyugat-európai országok irányába – is összefügg. Ezzel szemben Nyugat-Európában a népességszámot sok esetben kizárólag a bevándorlás képes stabilizálni.
GRÁF
A világ népessége valószínűleg már ebben az évszázadban eléri történelmi csúcspontját, majd csökkenni kezd. Egyes előrejelzések szerint ez már 2060 körül bekövetkezhet, míg mások a 2090-es évekre teszik ezt az áttörést. „Ez a fordulat alapjaiban változtatja meg az emberiség helyzetét: míg korábban a társadalompolitikák és a gazdasági rendszerek a növekedésre, a terjeszkedésre és az utánpótlásra épültek, a jövőben az alkalmazkodás, az erőforrások szűkülése és az időskori dominancia válhat meghatározóvá” – vetített előre nem túl üdítő képet Tóth János.
Magyarország számára különösen tanulságos lehet ez a globális folyamat. Az ország már 1981 óta a népességfogyás korszakában él. „Ez a hosszú tapasztalat, bár súlyos társadalmi következményekkel járt, lehetőséget is adhat arra, hogy hasznos tanácsokat és mintákat nyújtson más, most belépő országok számára. A népesedés kérdése ugyanis nemcsak statisztika, hanem morális, gazdasági és kulturális kihívás is. A népességfogyás nem feltétlenül katasztrófa, de csak akkor kezelhető, ha nyíltan beszélünk róla, megértjük az okait, és hosszú távon gondolkodunk a következményekről” – mondta Tóth János.
Csodaszer nincs, komplett megoldásra van szükség
Kérdés azonban, milyen megoldások, kezelési módok állnak rendelkezésre a demográfiai kihívásokra válaszul.
„A demográfiai válság komplex, sokrétű társadalmi probléma, amelyre nem adható egyszerű, egydimenziós válasz” – mondta Platthy Iván, a Horn-kormány Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkára (1995–1998).
„Nem pillanatnyi anomáliáról, hanem tartós, globálisan megfigyelhető folyamatról van szó. A fejlett országok – különösen az OECD-régiók – népessége csökken, miközben a fejlődő régiók, különösen Afrika, továbbra is erőteljes növekedést mutatnak. Ez átrendezi a világ civilizációs erőviszonyait, és egyes régiókat, kultúrákat le-, míg másokat felértékel” – mutatott rá Mádi László, közgazdász, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola főiskolai tanára.
A társadalmak többsége ugyan érzékeli a változást, mégsem kezeli válságként, hanem fokozatos, alkalmazkodik, ami a „megfőtt béka szindrómához” vezet.
Az individualizálódó, fogyasztóorientált kultúra háttérbe szorítja a családalapítás gondolatát, amit tovább súlyosbít, hogy a magasabb életszínvonal paradox módon inkább a gyermekvállalás ellen hat
– erősítette meg a közgazdász Tóth János fenti szavait.
Némiképp árnyalta a képet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezető közgazdasági szakértője. „Egyes országok válságként kezelik a népességcsökkenést. Dél-Korea például nemzeti vészhelyzetként deklarálta a termékenységi ráta drámai zuhanását, míg Japán már évtizedek óta küzd a problémával. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!