Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 2025. június közepén több hazai településen is egymást követték a vízvezeték csőtörések. Az ok legtöbbször azonos: elöregedett ivóvízhálózat, amely nem bírja tovább a terhelést. A sajtóbeszámolók szerint a kormány 2024-től új finanszírozási modellt vezetett be, amelyből több pénz jut ugyan a rekonstrukciókra, de ez is messze elmarad attól, ami a teljes hálózat felújításához szükséges lenne.
Emellett a klasszikus megoldás – a csövek cseréje – nemcsak drága, hanem rendkívül időigényes is. Így egyre több szakember és szolgáltató keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel pontosabban és hatékonyabban lokalizálhatni lehet a hálózatban a kritikus területeket.
A vízvezetékek föld alatti törése mellett szintén égető és megoldandó probléma a hálózatokban tapasztalható szivárgás, ami szintén az elöregedett vezetékeknek köszönhető.
Ezt az anomáliát talán még nehezebb kiszűrni a rendszerből, hiszen akár hosszú hónapokig vagy akár évekig is elfolyhat a vezetékekből a víz, anélkül hogy különösebben problémát okozna.
A csőtörések fő oka: elöregedett hálózat
Magyarországon a víziközmű-hálózat jelentős része 40–60 éves, vagyis elérte, sőt túllépte a tervezett élettartamát – mondta az Indexnek Horváth Erika, környezetvédelmi mérnök. A Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) adatai szerint Magyarországon az ivóvíz-hálózat átlagos életkora 45 év felett van, de bizonyos térségekben (pl. Észak-Kelet Magyarország) ez 60 év is lehet.
Az anyagfáradás, az elavult csőanyagok – például az öntöttvas, eternit vagy acél – és a nyomásingadozások együttesen okozzák a sorozatos csőtöréseket.
A probléma nem mindenhol egyforma súlyosságú. Különösen érintettek azok a térségek, ahol régi, kiterjedt hálózatok látják el a szétosztott településeket. Ilyen például Budapest agglomerációja (Szentendre, Göd, Vecsés, Gyál), Északkelet-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék), valamint az Alföld keleti részei. Borsodban például a rendszer jelentős része „kockázatos vagy kiemelten kockázatos” állapotban van, és az elmúlt évtizedben megduplázódott a csőtörések száma.
Tarthatatlan állapotok, elszivárgó víz és milliárdok
Az országos ivóvíz-veszteség 25–30 százalék, de egyes régiókban eléri a 40–50 százalékot. Ez évente több százmillió köbméter víz elvesztését jelenti – és több tízmilliárd forintos bevételkiesést az önkormányzati és állami vízszolgáltatóknak. A víz eltűnik a föld alatt, miközben a hálózat fenntartása egyre több forrást emészt fel.
A MaVíz adatai szerint a hálózatok 80–86 százaléka mára kockázatos műszaki állapotú. A szolgáltatók szinte kizárólag tűzoltásként, hibaelhárításra dolgoznak. Naponta átlagosan 250 csőtörést kell javítani országszerte, miközben a rendszeres, tervezett karbantartásra szinte nincs kapacitás.
Kijelenthető, hogy a hazai vízhálózat jelenlegi állapota valóban súlyos és hosszú távon nem fenntartható, mivel a problémák (csőtörések, szivárgások, minőségi gondok) üteme meghaladja a megoldásukra tett erőfeszítéseket
– húzta alá Horváth Erika.
A csőhálózat állapota nemcsak pénzügyi és műszaki kérdés, hanem közegészségügyi is. A nyomásingadozások miatt szennyeződések juthatnak a vízbe, főként vidéki területeken. Gyakori jelenség az időszakos zavarosság, elszíneződés vagy kellemetlen íz, sőt határérték feletti vas- és mangánszint is előfordulhat.
Mi lenne a megoldás, és kinek a feladata?
A szakmai konszenzus szerint évi 200–250 milliárd forintos felújítási keretre lenne szükség, legalább évi 2 százalékos rekonstrukciós rátával. Ez évente 1000–1200 kilométer csővezeték cseréjét jelentené. Jelenleg azonban ez az arány 0,5 százalék alatt van – vagyis a meghibásodások száma exponenciálisan nőni fog, ha nem történik érdemi beavatkozás.
Nemcsak mennyiségi, hanem célzott felújításokra lenne szükség, elsősorban ott, ahol […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!