Barna Zsolt többek között arról beszélt lapunknak adott interjújában, hogy
- Szerepet játszik-e az állami hátszél az MBH kiváló teljesítményében?
- Van-e vita a kormánnyal?
- Minek köszönhetően jöttek fel a piacvezető OTP Bank mellé?
- Fáj a bankadó, mégsem fogalmaz meg kritikákat a kormánnyal szemben.
- Változott-e Mészáros Lőrinc szerepe az MBH Bank életében?
- Kell-e félni a neobankoktól és a digitális valutáktól?
- Milyennek látja a gazdasági kilátásokat, és az milyen hatással lehet a bankok működésére?
- Miért tartja szükségesnek a bankfiókok fenntartását?
- Van-e a csőben akvizíciós lehetőség?
- Hogyan készülnek a tőzsdére lépésre?
- Drága-e a bankolás?
Nagyon sok minden történt a bankjuk, a bankrendszer körül. Például az, hogy valóban elindult a verseny a hazai piacvezető bank pozíciójáért. Igaz, az olvasóknak alighanem mindig az a legérdekesebb, ami közvetlenül érinti a pénztárcájukat. A jövő évtől több okból, de a tranzakciós díjak emelkedése miatt is általános lakossági díjemelés várható. Hogyan érinti ez az MBH ügyfeleit?
A bankszektor számos módon járul hozzá a – nagy részben külső körülményekre visszavezethető – gazdasági nehézségek kezeléséhez, illetve a növekedés beindításához. És ennek csak egy kis része az, ami az ügyfeleknél csapódik le. Ehhez a tortához pedig mi járulunk hozzá a legjelentősebb szelettel. Azonban az a két fontos trend, amelyet említett, nagyon is összefügg, meggyőződésem, hogy az egyre élesebb piaci verseny miatt az ügyfelek is jól járnak, mert az alapvető díjak nem növekednek.
Ez jó hír az ügyfeleknek. Pedig sokan nem hitték el, hogy megcsinálják, és 2024-re összeáll egy olyan csoport, amely már az OTP-t is kihívhatja…
Ez így van. Korábban magasan, 30 százalék körüli piaci részesedése volt a piacvezető OTP-nek, míg idén a harmadik negyedévben az MBH hozta el a teljes új ügyfélállomány 30 százalékát, a piaci részesedésünk pedig már 24–25 százalékon áll. De mindezzel nemcsak a piacvezetőt, hanem a kisebb, például külföldi hátterű bankokat is megleptük. Rendszeresen szkeptikus véleményekkel szembesültünk, amelyek szerint túl ambiciózus növekedési terveket és piaci részesedést céloztunk meg, de a kiváló stratégia és a sok munka azonnal meghozta a gyümölcsét, az élet és a gazdasági eredmények egyértelműen minket igazoltak.
Azonban kétségtelen, hogy az ügyfelek jelentik a középpontot. Az értük zajló intenzív verseny a banki szolgáltatások költségeinek csökkenéséhez vezetnek – a trendek ezt világosan igazolják. Megjelenésünkkel, vagy, ha szerénytelenebben fogalmazunk, berobbanásunkkal jól látható, hogy mind a lakossági, mind a vállalati ügyfelek banki költségei csökkennek, és ez már a különböző termékek kamatain is mérhető.
Hogy az államra is kitérjünk, a gazdaságpolitikai célok egyértelműek: a nagybankok közötti verseny fokozása, ami olcsóbb és kedvezőbb bankolást eredményez. Ez a verseny olyan, mint egy szoros maratoni futás – minden résztvevő a célvonalhoz közeledve igyekszik gyorsítani. De a győztes végső soron az ügyfél, aki kedvezőbb feltételeket kap.
Örülünk, hogy elégedett, de Varga Mihály pénzügyminiszter a 2025-ös költségvetés-tervezet ismertetése során olyan nagyon ezt nem jutalmazta, hiszen kitért arra, milyen különadókat vezet ki jövőre a kormány, de nem rémlik, hogy a bankadót említette volna.
Nem ez volt egykor a bankok megállapodása a gazdaságpolitikával, de nagyjából ezt már sejtettük az év közepén, így a bejelentés nem okozott nagy meglepetést. Éppen a napokban számoltam ki, hogy összesen 215–220 milliárd forint adót fizet az MBH Csoport egy év alatt az államnak.
Hatalmas összeg, nehéz is felfogni.
Nehéz bizony, én is ezt gondolom…
Ennek ellenére mégsem szokott éles kritikát megfogalmazni a kormányzattal szemben.
Számunkra a gazdaság egészének stabilitása az elsődleges. Egyszerűen fogalmazva: ha az emberek és a vállalatok nem rendelkeznek elegendő pénzügyi mozgástérrel, akkor az alaptevékenységünkkel sem leszünk képesek megfelelő bevételt termelni. Egy ilyen méretű szervezet élén számomra kulcsfontosságú, hogy jól működjön a gazdaság, hiszen végső soron mindannyian ebből profitálunk.
Ilyen nagy globális, külső ellenszélben a magyar gazdaságnak nagy szüksége van arra, hogy belső erőforrásaival ellensúlyozza a visszahúzó erőket, és jövőre felgyorsuljon a növekedés. Növekedés tekintetében egyelőre magunkra maradtunk. Ez a helyzet olyan, mint egy hajó a viharos tengeren: a külső szelek ellen a belső motor ereje nyújthat biztosítékot, hogy ne csak túléljük a vihart, hanem előnyös pozícióba érjünk a csendesebb vizeken.
Ha lesz növekedés, akkor bármennyi adót elvisel?
Egyáltalán nem ezt mondtam. De ha ki tudjuk gazdálkodni a különadót, akkor azt csendben megtesszük. A tulajdonosok türelmesek, elégedettek a mostani eredményekkel, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ha nem vonnának el ekkora mértékben forrásokat, az akvizíciós és egyéb törekvéseink jobban teljesülnének. Jelenleg azonban a társadalmi, illetve gazdaságpolitikai érdek mást diktál, és ez így számunkra elfogadható.
Állami hátszél? Ugyan már!
Tényleg nem szokták kritizálni az állami lépéseket, sőt tovább megyek, szinte napra pontosan ugyanakkor kezdték el mondani, hogy lakhatási válság van Magyarországon, mint az állam. Pedig korábban az MBH elemzői ezt nem jelezték.
Az egybeesésről legfeljebb az elemzőinket, a szakértőinket kérdezhetik, akik teljes mértékben függetlenül végzik a munkájukat. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a gazdasági közbeszédnek mindannyian részei vagyunk, a gazdaságpolitika, a sajtó és a különböző intézmények elemzői is. Természetes, hogy megpróbálunk egymásra reagálni. Minden szereplő elemi érdeke, hogy valódi, égető kérdésekkel, aktualitásokkal foglalkozzon.
Hozzátenném, hogy ennek nálunk van egy üzleti lába is: a miénk a legnagyobb lakásmegtakarítási és lakásfinanszírozási hálózat az országban. Természetes, hogy vizsgáljuk a lakhatás kérdéskörét, különösen a fiatalok otthonteremtése vonatkozásában.
Akkor egy kicsit egyértelműbben kérdezzük: azzal, hogy a magyar állam is tulajdonos az MBH Bankban, a kommunikációt is össze kell hangolni a kormányzattal?
Úgy látszik, ez is egy örökzöld téma; nem először kapom meg a kérdést, hogy milyen befolyással van az állam a bankra. Csak ugyanazt tudom elmondani, amit korábban is: az imént említett, a gazdaság stabilitásával kapcsolatos célok támogatásában valóban segíthet, hogy a bank mögött hazai, sőt állami tulajdon van. Ezen túlmutatóan azonban egyszerűen nem úgy működünk, ahogy azt kívülről néha elképzelik, hanem pont úgy, mint bármelyik tőzsdei nagyvállalat: a hajót a menedzsment kormányozza, teljesen függetlenül, a legjobb tudása szerint.
Az elemzők pedig ezen belül is egy külön kategória – bárki, aki dolgozott már valaha együtt gazdasági elemzővel, pontosan tudja, hogy egy dolgot nagyon nem tűrnek: ha valaki bele akar szólni a munkájuk szakmai részébe.
Pont a múlt héten vált meg az állam egy 10 százalékos részvénycsomagtól a bankban. Azt akarja mondani, hogy e mögé se lássunk semmi különösebbet?
Mindenki úgy értelmezi a piaci információkat, ahogy szeretné. De akit ez most meglepett, az eddig nem figyelt. Az eredeti cél, hogy legyen egy magyar ésszel és szívvel gondolkodó, mérete miatt meghatározó és nemzetközi összehasonlításban is hatékonyan működő bank, amely valódi versenyt generál a piacon, mára teljesült. Ezt a feladatot végrehajtottuk.
Ettől az állam kisebbségi tulajdonosként velünk marad, és továbbra is támogatja stratégiánk megvalósítását. Mi pedig továbbra is oroszlánrészt vállalunk a gazdaságélénkítő programok megvalósításában, hitelezzük a fiatalokat, a családokat és vállalkozásokat, és a magunk – egyébként egyáltalán nem elhanyagolható – eszközeivel hozzájárulunk a gazdasági növekedéshez. Ezt eddig sem azért tettük, mert bárki pisztolyt tartott volna a fejünkhöz, hanem mert szerintünk így helyes, és az üzleti érdekünk is ezt diktálja.
Tehát akkor nincs állami hátszél?
Mondják meg nekem, hogy milyen állami hátszélről beszélnek?
Önök szerint az állami hátszél, hogy az MBH-ban van állami tulajdon, de ennek ellenére mi fizetjük a legtöbb adót a szektorból?
Mégis, hogy jön össze ez a két információ önnél? Ez inkább egy hazai ellenszélnek tekinthető.
Némi előnyt sem élveznek ezáltal?
Ha meglenne ez az előny, akkor miért nem tudom azt elérni, hogy legalább ne mi fizessük a legtöbbet az államkasszába, hanem mondjuk súlyarányosan történjen a különadó kivetése? Amennyiben tényleg oda tudok menni a nemzetgazdasági miniszterhez vagy a pénzügyminiszterhez, és elmondom nekik, hogy mit szeretnék, úgy az miért nem tükröződik a valóságban, hol van ennek az eredménye?
Na, de a számaik és a terveik valóban impozánsnak tűnnek. Ez sem az állami hátszélnek köszönhető?
A piac által kínált lehetőségekből merítünk, a hazai gazdaság fújja a mi hátszelünket. Nincsenek állami dotációk – épp ellenkezőleg –, és a dinamikusan növekvő lakossági ügyfélállományt sem az állam küldi hozzánk. Lehet itt Mészáros Lőrinc bankjaként hivatkozni ránk, ha emlékszik, a múlt évben sem tértem ki ez elől, de – bármilyen hihetetlennek is hangzik – az ügyfelek nem ez alapján választanak pénzügyi szolgáltatót, hanem a kedvező díjak, illetve egyre inkább a szolgáltatási színvonal miatt. A versenytársaink egyébként a fúzió előtt azt gondolták, hogy ők majd az innen távozó ügyfelekből fognak üzletet építeni – hát ennek épp az ellenkezője lett igaz. Működött a piaci logika, és kiválóan működött a stratégiánk: megvalósult a mesterterv, úgy tudtuk megvalósítani a három bankos integrációt, hogy közben nagymértékben növelni tudtuk a piaci részesedéseinket. Erre nemzetközileg se nagyon van példa a benchmarkokat nézve. Ráadásul az elért volumenek már jócskán meghaladják a korábbi tagbankok összesített eredményét is.
Tavaly azt mondta, Mészáros Lőrinc nem szól bele a bank dolgaiba. Ez idén is így van?
Alkalmanként van lehetőségem találkozni vele, de ez nem befolyásolja a bank működését. Sem szakmai, sem stratégiai kérdésekben nem avatkozik bele a bank életébe, viszont a tulajdonosi szerepkör minden aspektusát betölti. Az MBH Bank irányítását egy tapasztalt, független, professzionális menedzsment végzi, amely az ügyfelek minél szélesebb körű és magasabb színvonalú kiszolgálására, az üzleti célok elérésére, a tulajdonosi érték növelésére fókuszál. Ez egy ideális együttműködés, az eredmények is ezt bizonyítják. És ha szükséges, ezt minden évben megerősítem – akár többször is.
Remélem, azért nem azt gondolja, hogy az nem érdekes, hogy kik egy nagybank tulajdonosai?
Természetesen a tulajdonos kiléte, nemzetisége, szándékai minden gazdasági szervezetnél lényegesek. A tőkének van nemzetisége, és általában ez határozza meg a viselkedését: például hogy átad-e tudást a magyar vállalatoknak, finanszírozza-e a hazai kis- és középvállalkozásokat, válsághelyzetben a magyar gazdaság, esetleg inkább a külföldi központ mögé áll be, és persze a nemzetgazdaságból viszi, vagy oda hozza a profitot.
Ami a tulajdonosi hátterünket illeti, arról minden nyilvánosan elérhető. De mondok egy példát arra, miért nincs alapja ezeknek a vádaknak. Készülünk a tőzsdei szereplésünk intenzitásának növelésére, amihez amellett, hogy számos szigorú szakmai követelménynek kell megfelelni, azt is biztosítani kell, hogy az MBH egy független piaci, szakmai menedzsment irányítása alatt álljon, mindenféle befolyás nélkül. Szerencsére a piacon a szakmai befektetők is látják, hogy ez így van.
Szeretném majd még a tőzsdéről kérdezni, de még egy pillanatra az államról. Ha nincs állami hátszél, akkor miért nem fogalmaz meg olyan kritikákat a kormánnyal szemben, mint más bankvezérek, például arról, hogy „olyan adókat kapnak a nyakunkba, amiket más nem”?
Talán azért, mert én nem a „más bankvezér” vagyok, és a vezetői stílusunk, valamint a karakterünk is eltér. Én nem a szenzációhajhász nyilatkozatokban, hanem a csendben végzett kemény munkában hiszek, és számomra a gazdaság egésze az, ami igazán számít.
Az idei évre egyértelmű célként tűztük ki azt, amit ön is említett: hogy a bankszektorban domináns OTP mellé egy erős kihívót állítsunk. A számok alapján ez már valósággá vált.
Látom, hogy Csányi Sándor és az OTP is elfogadta, hogy a magyar piacon utolértük őket valamennyi szegmensben – sőt számos területen már meg is előzzük őket.
Akkor ezt azt jelenti, hogy az MBH és OTP fej-fej mellett haladnak?
Az, hogy felértünk a korábban a piacot domináló OTP mellé, versenyt gerjeszt, ami hozzájárul ahhoz, hogy olcsóbban lehessen bankolni Magyarországon. Mára valós verseny zajlik az ügyfelekért, mind szolgáltatási, mind árazási oldalon, aminek köszönhetően jobb termékek születnek. Mára nemcsak hazai többségi tulajdonú lett a gazdaságot olajozó bankszektor, de a hatékonysága is növekszik, mert a hazai főszereplők versenyben állnak egymással.
Fogalmazhatunk úgy, hogy azért nem kritizálja a kormányt, mert inkább az OTP-re figyel?
A kettő között nincs szoros összefüggés. A bulváros megfogalmazások helyett maradnék a szakmai érveknél. Azzal, hogy a lakossági piacon a fiókhálózat mellett olyan ügynökhálózattal rendelkezünk, amely mindenhova odaér, és amelynek köszönhetően versenyképes, értékes ajánlatokat tudunk adni, el tudjuk érni, hogy az emberek minket választanak. És persze az árazás így kedvezőbb is lesz, mint korábban volt. És ez a verseny mindenkinek fáj.
Fontos változás volt a csoport portfóliójában a Fundamenta, amelyben 90 százalék fölé nő az MBH részesedése egy közelmúltbeli bejelentés szerint. Miért tartotta fontosnak a tulajdonhányad növelését?
Eredetileg diverzifikáltabb tulajdonosi struktúrát szerettünk volna fenntartani, de a társtulajdonosok úgy döntöttek, megválnak kisebbségi részesedésüktől. Amit sajnálok, mert a termékeik színesítették a Fundamenta portfólióját. Tehát nem mi viselkedtünk kisgömböcként, még mielőtt bárki az erőfölényünket kezdené firtatni.
Ugyanakkor, ha már így alakult, természetesen éltünk a lehetőséggel, hiszen a részesedés növelése jól illeszkedik hosszú távú céljainkhoz.
Lesznek még ilyen felvásárlási lehetőségek?
Véleményem szerint a hazai bankpiac konszolidálódni fog, és 5–6 szereplő marad, ami még versenyképesebb bankszektort eredményez majd. Ami a külföldi terjeszkedést illeti, ott is megvannak a célországok. Ezeket az akvizíciós feladatokat egy professzionális csapat irányítja, amely releváns nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik, így biztosítva a hosszú távú sikereket.
Konkrét országok megnevezését ne várják, de fontos, hogy csak olyan bankot akvirálunk, amely az adott ország bankszektorának öt legjelentősebb szereplője között található. Biztonságos és jól működő piacokat célzunk meg. Tapasztalatom szerint akkor kell vásárolni, ha az adott bankot nagyobb gond nélkül be tudjuk integrálni saját folyamatainkba. Ezzel egyébként a hazai gazdaság profitegyenlegét, pénzügyi egyensúlyainkat is javíthatjuk.
És akkor ugorjunk vissza a tőzsdére, hiszen az aktívabb tőzsdei jelenlét is segítheti a terjeszkedést. Hol tartanak?
Ezzel kapcsolatban két dolgot ígértem a legelső alkalommal, amikor a stratégiánk kidolgozása utána leültünk a sajtóval beszélgetni. Az egyik, hogy 2024 végére IPO-képesek leszünk (IPO: Initial Public Offering = elsődleges nyilvános tőzsdei kibocsátás – a szerk.), és valóban, már idén felkészültünk arra, hogy ezt meglépjük. Hatékonyság és működés szempontjából egyaránt.
A másik ígéret pedig az volt, hogy 2025-ben már a tranzakció megvalósítása is reális lesz. Annyit elárulhatok ezen a ponton, hogy ezek sem csak üres szavak voltak. Egyelőre a lehetőség megteremtésén dolgozunk, a mozgásteret szélesíti a múltheti sajátrészvény-vásárlás is.
Szeretném a tulajdonosainkat meggyőzni, hiszen alapvető érdekünk, hogy erősödjön a tőzsdei jelenlétünk, részben pont a külföldi akvizíciós lehetőségek miatt. Ha sikerül, miénk lehet az évtized legnagyobb tőzsdei sztorija Magyarországon. Tovább megyek, régiós szinten is jelentős sikertörténetté válhat, ami növelheti az egész ország vonzerejét a befektetők számára.
Vagyis fontos Önnek a tőzsdei lét megtöltése valódi tartalommal, lesznek érdeklődő befektetők?
Igen, sőt határozottan kijelenthetem, hogy már most is nagyon erős az érdeklődés a külföldi intézmények részéről.
Meglátjuk, hogy ez össze fog-e jönni. Mit ígért a tulajdonosoknak? Milyen éve lesz az MBH-nak 2025-ben?
A vitorláink már jó irányban állnak, és arra számítunk, hogy jövőre a szelek is kedvezőbbek lesznek a gazdasági környezetünkben.
2025 minden idők legmagasabb jelzálog-hitelezési szintjét hozhatja el, a megtakarítási piacon mintegy 3000 milliárd forint fog megmozdulni, az agráriumban pedig rekordösszegű, 1500 milliárd forintos beruházási támogatási program indult el – ezekből természetesen mi is szeretnénk profitálni.
Persze hátra még nem dőlhetünk, most jön a legnagyobb informatikai migrációs lépésünk, integráljuk a Takarékbank több mint kétmillió ügyfelét. Ahogy hámozzuk le a rétegeket a régi rendszereinkről, úgy lesznek egyre inkább láthatók az új fejlesztéseink. Élesedik például az első valóban online fogyasztásihitel-termékünk, elérjük, hogy teljesen online is kiváló lehetőségeket kínáljunk ügyfeleink számára. Ez jelenleg Magyarország legnagyobb technológiai projektje.
Még mindig az integráció, azt hittük, azzal már megvannak.
Az informatikai feladatoknak soha sincs vége. Egyébként aszerint az ütemterv szerint haladunk előre, amit három éve megfogalmaztunk. Ha egy nagyobb lépést kiemelhetek, 2026 első negyedévében tényleg nagyot ugorhatunk, elindulhat az új, egységes és úttörőnek tekinthető applikációnk.
Vita mindig van, de a bankárok kultúremberek
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!