Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az energiapiac ritkán reagál olyan gyorsan és idegesen, mint amikor a geopolitika belép a grafikonok képleteibe. Az iráni háború kitörése után pontosan ez történt, néhány nap alatt megmozdultak az olaj-, a földgáz-, a deviza- és a nemesfémpiacok, miközben a világgazdaság szereplői próbálják felmérni, milyen mély és tartós lehet a sokk. Ami most kibontakozik, az messze több egy egyszerű nyersanyagdrágulásnál – a konfliktus egyszerre érinti az energiaszállítás útvonalait, a pénzügyi piacokat és az államok gazdaságpolitikai mozgásterét.
A figyelem középpontjába szinte azonnal a Hormuzi-szoros került, amely a globális energiarendszer egyik legkritikusabb pontja. Ezen a keskeny tengeri folyosón normál körülmények között naponta mintegy 20 millió hordó olaj és olajtermék halad át, így minden bizonytalanság azonnal begyűrűzik az árakba. Nem véletlen, hogy a piacok első reakcióját a félelem uralta – erről beszélt az Indexnek Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója is.
A hatása is szinte azonnali volt, a Bruegel adatai szerint a konfliktus első napjaiban az olaj ára mintegy 8 százalékkal emelkedett, az európai gázár pedig 20 százalékkal ugrott meg. De voltak azonban ennél élesebb kilengések is a piacokon. A kereskedés során többször is hirtelen megugrottak az árak, ami jól mutatja, mennyire ideges a globális energiapiac. Csütörtökön újabb lélektani határt lépett át az olaj, az ázsiai piacok nyitásakor az irányadó északi-tengeri Brent hordónkénti ára ismét elérte a 100 dolláros szintet.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) történetének legnagyobb összehangolt készletfelszabadításáról döntött, összesen 400 millió hordónyi stratégiai olajat dobva a piacra, hogy enyhítse az ellátási zavarokat. A kérdés azonban az, hogy mindez csupán egy átmeneti piaci reakció-e, vagy egy olyan energiapiaci és gazdasági válság kezdete, amely hosszabb időre átrajzolhatja a globális erőviszonyokat.
Nem az olaj fogy el, hanem a biztonság
Az olajpiac mostani mozgásait az teszi igazán különlegessé, hogy a kereskedők már nem csupán a tényleges kínálat alakulását figyelik. Tehát a piac nemcsak azt árazza, mennyi olaj áll rendelkezésre, hanem azt is, hogy biztonságosan el lehet-e szállítani, biztosíthatók-e a tankerhajók, és mekkora geopolitikai kockázatot hordoz maga az ellátás. Az iráni kitermelés esetleges kiesése önmagában is komoly tényező, viszont legalább ennyire számítanak a tengeri útvonalak biztonságával, a tankerforgalommal és az energetikai infrastruktúra sérülékenységével kapcsolatos félelmek.
Éppen ezért a háború hatása az árakra nem lineáris. Egy katonai incidensről vagy diplomáciai fejleményről szóló bejelentés akár órákon belül is jelentős árkilengéseket válthat ki az olaj- és gázpiacokon. Ebben a feszült környezetben külön figyelmet kapott az Egyesült Államok egyik friss lépése is. Washington ugyanis nem általános szankciófeloldást hirdetett az orosz olaj egy részére, hanem szűk és időleges kivételt engedélyezett. Az amerikai pénzügyminisztériumhoz tartozó OFAC 2026. március 5-én kiadott General License 133 engedélye lehetővé teszi, hogy a már addig megrakott, orosz eredetű nyersolaj és olajtermék India irányába április elejéig kirakodható és értékesíthető legyen.
„Ez éles kontrasztban áll azzal a korábbi amerikai megközelítéssel, amely még az orosz energiahordozók vásárlásának visszaszorítását tekintette elsődleges célnak” – magyarázta az Indexnek Pásztor Szabolcs, aki szerint ez a fejlemény azért fontos, mert megmutatja, hogy a háborús energiapiaci környezetben a geopolitika és a piacstabilizálás logikája időlegesen felülírhatja a korábbi szankciós doktrínákat.
A részleges amerikai lazítás nem azt jelenti, hogy Washington feladta volna az orosz energiaszankciós rendszert. Hanem azt, hogy az iráni konfliktus által okozott globális olajpiaci zavarokra rendkívüli eszközökkel is hajlandó reagálni.
Ez a lépés Európa számára is jelzésértékű, még akkor is, ha az Európai Unió jelenleg továbbra is az orosz energiafüggőség leépítését tekinti stratégiai célnak. Ahogy arra az Oeconomus kutatási igazgatója is felhívta a figyelmet, az európai gazdaság szempontjából a földgáz legalább olyan fontos, mint az olaj. Európa ma már sokkal inkább a globális LNG-piactól függ, mint néhány évvel ezelőtt. Mivel a Hormuzi-szoroson a globális LNG-kereskedelem jelentős része is áthalad, a konfliktus nemcsak az olajárat emelte meg, hanem az európai földgázpiacot is azonnal megrázta.
Mint azt már írtuk, a holland TTF-jegyzés – amely az európai gázár egyik legfontosabb irányadó mutatója – a harcok első napjaiban egyetlen reggelen mintegy 20 százalékkal ugrott meg, és azóta is a háború előtti szint felett mozog. De ez különösen rossz időzítés Európa számára. A kontinens ugyanis éppen a következő téli szezon előtti tárolófeltöltési időszak küszöbén kapta ezt az energiapiaci sokkot. Ilyenkor a kereskedők és az államok már megkezdik a gáztárolók feltöltését, hogy a hideg hónapokban biztosított legyen az ellátás.
Ha azonban az árak már ebben a szakaszban magas szinten ragadnak, az nemcsak a beszerzési költségeket növeli meg, hanem a következő tél energiaáraira és végső soron az inflációra is nyomást gyakorolhat. Az probléma nem elsősorban az, hogy fizikailag eltűnik-e az energia, hanem az, hogy tartósan drágábbá és bizonytalanabbá válik. „Ez gyengíti az ipari versenyképességet, rontja a növekedési kilátásokat, és nehezebb helyzetbe hozza a jegybankokat is, amelyeknek egyszerre kellene kezelniük az inflációs nyomást és a gazdasági lassulást. Amikor a magasabb energiaár, a gyengébb ipari teljesítmény és az óvatosabb a monetáris politika. Ez valójában egy enyhén stagflációs európai környezet leírása” – mondta Pásztor Szabolcs.
Három csatornán érkezik a sokk a magyar gazdaságba
A pénzügyi piacok reakciója szintén azt mutatja, a befektetők komoly geopolitikai kockázatként értékelik a helyzetet. A konfliktus kirobbanása után látványosan megnőtt a kereslet a menekülőeszközök iránt, erősödni kezdett az arany és az amerikai dollár is. Ilyen időszakokban a befektetők rendszerint a hagyományosan biztonságosnak tartott eszközök felé fordulnak, hogy mérsékeljék portfóliójuk kockázatát.
A piaci beszámolók szerint a dollár ismét visszanyerte klasszikus menedékdeviza-szerepét, miközben az arany iránti keresletet a geopolitikai bizonytalanság és az inflációs félelmek is táplálják. Ez a pénzpiaci mozgás azonban az energiapiacon túl is érezhető következményekkel járhat. Ugyanis azok az országok, amelyek nagymértékben energiaimporttól függnek, különösen érzékenyek az árfolyamváltozásokra. Ha a dollár erősödik, miközben az olaj és a gáz ára is emelkedik, az a helyi valutában számolt energiaárakat még tovább növeli – vagyis a geopolitikai sokk a devizapiacon keresztül is erősítheti az energiadrágulás hatását.
Pásztor Szabolcs szerint Magyarország pontosan ilyen ország. A hazai gazdaságot az iráni háború nem közvetlen iráni importkitettségen keresztül éri el, hanem három áttételes csatornán,
- az olaj és az üzemanyagok világpiaci drágulásán,
- az európai gáz- és áramárak emelkedésén,
- valamint a forint sérülékenységén keresztül.
Ez a hármas hatás teszi a magyar gazdaságot különösen sebezhetővé. A drágább energia emeli a vállalati költségeket, rontja a külső egyensúlyt, az árfolyamgyengülés pedig tovább növeli az importált inflációt. Ráadásul a globális energiapiaci feszültségek Magyarországon egy külön, régiós problémával találkoznak: a Barátság kőolajvezeték körüli bizonytalansággal. A közel-keleti konfliktus tehát egy olyan pillanatban érte el a magyar gazdaságot, amikor az ország olajellátása már eleve érzékeny helyzetben volt az orosz irányú szállítások körüli kockázatok miatt.
Az Európai Bizottság már február 26-án jelezte, hogy jelenleg nem alakult ki azonnali ellátási válság, de a helyzet korántsem tekinthető teljesen stabilnak. Brüsszel szerint Magyarország és Szlovákia részben már a stratégiai vészhelyzeti készletekhez nyúlt, részben pedig az alternatív szállítási útvonalakat – mindenekelőtt az Adria kőolajvezetéket – használja nagyobb mértékben az ellátás biztosítására. Pásztor Szabolcs szerint ez azt jelenti, hogy
a globális energiapiaci sokk nem egy nyugodt, kiegyensúlyozott ellátási helyzetben érte el Magyarországot, hanem egy már eleve sérülékeny tranzit- és importstruktúrában. Ilyen körülmények között pedig minden újabb nemzetközi ármozgás vagy logisztikai zavar gyorsabban és erősebben gyűrűzhet be a hazai energiapiacra.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!