Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az emberek továbbra is meglehetősen paternalista szemlélettel közelítik meg a nyugdíjkérdést, s továbbra is az államtól várják el azt, hogy gondoskodjon az öregkor anyagi biztonságáról. Az OTP Bank Öngondoskodási Index idei felmérésében
10-ből 6 magyar továbbra is az államtól várja a megoldást. Az arány ugyanakkor az elmúlt évek során csökkent: 2018-ben még 78 (!) százalékon állt, sőt tavaly is az emberek 69 százaléka vélekedett úgy, hogy igenis állami feladat az időskor tisztességes anyagi hátterének a biztosítása.
Akár pezsgőt is bonthatnánk az öngondoskodási gondolat ilyen mértékű meghonosodását látva, ám a valóság ennél fájdalmasabb: az emberek saját tapasztalatai alapvetően befolyásolják a véleményüket. A megugró infláció utáni időszakban aligha lehet meglepő, hogy míg a 2023-as felmérésben a válaszadók 75, addig idén már 82 százalékuk vélekedett úgy, hogy nem lesz elég az államtól nyugdíjként kapott juttatás a tisztességes megélhetéshez.
Egyre tovább élünk
Ráadásul a számok is őket igazolják. Az állami nyugdíjat jelentő felosztó-kirovó rendszer a bismarcki modellre épül. Ám az alapmodell megalkotásakor, a XIX. század második felében egyértelműen lehetett arra alapozni, hogy a nyugdíjkorhatárt viszonylag kevesen élik meg – 1900-ban a születéskor várható időtartam Magyarországon a férfiak esetében 36,6, a nőknél 38,1 év volt –, így a nyugdíjkorhatárt elérők számára egyfajta jackpot volt az államtól kapott juttatás. Az évek előrehaladtával az ellátásra jogosultak aránya egyre komolyabban emelkedik. A születéskori várható élettartam a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 1996-ban lépte át a 70 évet, 2024-ben pedig ez az érték már 76,54 év. (A hölgyek életkori előnye 6–8 év – egy ma születő kislány 79,6 évvel számolhat, míg egy fiú 73,4 évet élhet majd a KSH adatai szerint.)
A statisztikák szerint az, aki megéli a nyugdíjkorhatárt, évről évre egyre több további évben reménykedhet – és egyre több éven keresztül várhatja a nyugdíjat.
A KSH adatsora szerint a 65 éves kort megélő férfiak átlagosan további 13,2, a nők 17,3 évvel számolhatnak. 1990-hez képest a férfiak nyugdíjban töltött átlagos időtartama 1,2, a hölgyeké 1,9 évvel hosszabbodott meg.
(A Covid hatása talán ebben az adatsorban látszik meg leginkább: 2020. elején Magyarországon egy 65 éves férfi még 13,9, egy nő 17,6 további évvel számolhatott.)
Az, hogy idősebb rokonaink tovább velünk vannak, jó hír, ám társadalmilag egyre komolyabb kihívást jelent. Főleg azért, mert eközben egyre kevesebb fiatal születik. Az úgynevezett öregedési index – ami azt mutatja, hogy a 14 évesnél fiatalabbak számához viszonyítva mennyi 65 év feletti él hazánkban – 2005 óta 100 százalék feletti értéket mutat, sőt 2022 óra óta 140 százalék felett van, ami azt jelenti, hogy 2024-ben 100, életét nemrég kezdő fiatalra 143 időskorú jut. De a 65 év felettiek arányát igazán a járulékfizető, úgynevezett aktív korúak arányában érdemes vizsgálni. Eszerint míg 2015-ben 100 aktív korú (18–65 éves) emberre 29 időskorú, 65 évnél idősebb személy jutott, addig 2030-ra 37–42 százalék lesz az idősek aránya, 2045-re a 60 százalék közelébe ér, 2060-ra pedig már a 70 százalékot ostromolja majd az időskorúak aránya az aktív korúakon belül – ebben a különböző felmérések egyetértenek.
Hihetetlen, de eddig jó világ volt
A felosztó-kirovó rendszer addig működőképes, amíg a befizetők és a járadékot kapók aránya nem borul meg. A fenti adatokból az látszik, hogy ezen a ponton már túl vagyunk. A számítások szerint jelenleg 3 aktív korú dolgozó befizetéseiből lehet finanszírozni egy nyugdíjas járulékát, ám az eltartottak és befizetők arányának borulása miatt 2050-re már 2 befizető járulékából kellene kigazdálkodni egy idős ellátását. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a befizetések arányában csökken a várható nyugdíj összege. Bár a kisnyugdíjasok számára ez meglepő lehet, de Magyarország a korábbi években igen bőkezűen bánt az időskorúakkal:
a nyugdíjba vonuláskor 2017-ben az utolsó fizetés közel kétharmadára rúgott a kézhez vett első nyugdíj értéke. (Az EU-átlag ekkoriban 57-58% volt.) A számítások szerint az elöregedő társadalomban a fenti mérték (az úgynevezett helyettesítési ráta) jelenleg 60 százalék körül mozog, de a 2030-as évekre 50 százalék közelébe csúszhat.
Ebben az is szerepet játszhat, hogy miközben erős reálbér-növekedéssel számol a kormányzat, a nyugdíjak esetében pusztán inflációkövetés van. Tegyük hozzá: a demográfiai adatok alapján ez is komoly eredmény. A korábbi számítások szerint a helyettesítési ráta a 2028-tól exponenciálisan megnövekedő nyugdíjba vonulók számának köszönhetően (ekkortól az úgynevezett Ratkó-unokák érik el a nyugdíjkorhatárt) komoly mértékben romolhat – van olyan számítás, hogy a 2040-es években nyugdíjba vonulók utolsó fizetésük harmadára számíthatnak majd csak az államtól.
A GKI napokban ismertetett vizsgálata szerint a nyugdíjrendszer 2024-ben még fenntartható: a társadalombiztosítási büdzsében tervezett 6019 milliárd forintos nyugdíjkiadással 6434 milliárd forintnyi nyugdíjra fordítható tb- és szochobevétel áll szemben. Azaz jelenleg a bevételek fedezik a nyugdíjkiadásokat, ám 2043-ra – ha nem nyúlunk hozzá a rendszerhez – 12 406 milliárd forint bevétellel szemben már 14 786 milliárd forint kiadás áll majd.
Nem nézünk előre
S itt kell visszatérnünk az írás elején ismertetett nyugdíjparadoxonhoz. Miközben tehát az emberek több mint 80 százaléka érzi úgy – a fenti számítások alapján helyesen –, hogy az államtól várható nyugdíj nem lesz elég, közel kétharmaduk továbbra is azt várja, hogy az állam segít rajta.
Az OTP felmérése szerint az emberek 43 százaléka továbbra sem foglalkozik az öngondoskodással, és saját bevallásuk szerint csak a megkérdezettek 38 százaléka készül az időskor anyagi biztonságának megteremtésére. Továbbra is magas, 18 százalék azok aránya, akik bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e nekikezdeniük bármilyen előtakarékosságnak.
Ami a korábbi felméréssel szemben komoly változásnak látszik, az az, hogy az emberek egyre nagyobb része legalább tervez valamit az állami nyugdíj kiegészítésére. Míg a korábbi évek felméréseiben a megkérdezettek harmada, 40 százaléka úgy nyilatkozott, hogy csak az állami nyugdíjra számíthat, még akkor is, ha tudja, hogy az aligha lesz elég a tisztes öregkorhoz, a 2024-es felmérésben a csak az állami nyugdíjra alapozók aránya mindössze 19 százalék volt.
Élethosszig munka?
Sajnos azonban nem a megtakarítás irányába mozdult el a többség: a válaszadók 46 […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!