Az Egyesült Államok két világrendnek is vezető hatalma volt a második világháború után: a hidegháború kétpólusú rendszerében, valamint a Szovjetunió fölbomlása utáni neoliberális rendben, amelyben ő volt az egyetlen szuperhatalom. Utóbbinak egyébként a legnagyobb ellentmondása, hogy az azt vezető amerikaiakkal szemben Kína lett a legnagyobb nyertese.
Nem szabad viszont elfelejteni azt, hogy a függés az ellátási láncok kevésbé produktív részeinek egyre nagyobb mértékű kiszervezésével kölcsönössé vált a centrum és a félperiféria között mind Európában, mind azon kívül. Ezért történhetett meg az, hogy a nagy lélekszámú, olcsó munkaerőt kínáló országok, elsősorban Kína, de mellette még India, Brazília vagy a második generációs délkelet-ázsiai kistigrisek fontos tényezővé váltak, ezáltal pedig megbomlott az USA egyeduralma, és a 2010-es évektől már multipoláris világról kellett beszélnünk.
Például ha egy vállalat a tengerentúlon teremt munkahelyeket – ahol mindez olcsóbb –, akkor a neoliberális gazdasági gondolkodás szerint a foglalkoztatottsági veszteséget meghaladja a fogyasztói előnyök mértéke.
Izmus, izmus, hitvallás
Ennek az ideológiának az egyik alappillére az is, hogy a politikusoknak nem kell figyelembe venni a földrajzot sem, és a nem szabályozott tőkepiacok, valamint a kereskedelmi vámok csökkentésével a pénz oda áramlik, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Az amerikai adminisztráció ezen alapelvektől vezérelve hozta létre az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt (NAFTA), vagy fogadta el Kína felvételét a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) azon kívül, hogy az amerikai gyártók termelésének tengerentúlra való kiszervezését is lehetővé tette.
A szabadpiacon alapuló globalizmus ugyanakkor a sokszor államoknál is nagyobb érdekérvényesítő erővel rendelkező multinacionális vállalatok érdeke is.
Egyfajta keresztes hadjárat, amely az új amerikai hitvallást terjeszti a világon.
Az amerikai termékek az amerikai jóságot szimbolizálják, és az amerikai értékrendet, a neoliberalizmusba csomagolt liberalizmust promótálják – írja a Foreign Affairs nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szaklap.
Bizonyos intézkedésekkel e politikák eredményei rendkívül előnyösek voltak: különösen az amerikai fogyasztók élvezték az olcsó külföldi gyártás gyümölcseit, miközben emberek milliárdjai kerültek ki a szegénységből, különösen a fejlődő országokban. Ahogy a feltörekvő piacok csatlakoztak a szabadpiaci rendszerhez, a világszintű egyenlőtlenségek csökkentek, és új globális középosztály született. Az, hogy politikailag mennyire volt szabad, országonként eltért.
A neoliberális politika óriási egyenlőtlenségeket is teremtett az országokon belül, és néha destabilizáló tőkeáramláshoz vezetett közöttük. A pénz sokkal gyorsabban tud áramlani, mint az áruk vagy az emberek, ami kockázatos pénzügyi spekulációhoz vezet.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2023/01/31/makrogazdasag-globalizmus-neoliberalizmus/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!