Mi is az az árfolyamrendszer?
Az árfolyamrendszer egy adott ország monetáris szervének (jegybankjának, vagyis idehaza az MNB-nek) devizapolitikáját írja le, vagyis azt, hogy az adott nemzeti valuta külföldi devizákkal szembeni árfolyama milyen elvek szerint alakul. Többfajta árfolyamrendszer létezik a világgazdaságban, csak a legfontosabbakat említve: fix (más néven rögzített), lebegő (más néven rugalmas) és köztes rendszerek (pl. irányított lebegtetés, csúszó leértékelés).
Rögzített árfolyam
Ebben az árfolyamrendszerben az országok hozzákötik a nemzeti valuta árfolyamát más termékhez (pl. arany), külföldi deviza árfolyamához vagy esetleg több külföldi devizából álló „kosárhoz”. A monetáris politika ezzel egyetemben kötelezi magát, hogy a célként meghatározott, rögzített árfolyamszinten tartja a nemzeti valuta értékét: célzottan eladja, illetve veszi saját valutáját külföldiért cserébe az árfolyamcél elérése érdekében.
Ezzel stabilitást tudnak vinni az ország pénzügyi rendszerébe és a teljes nemzetgazdaságba. Ez a stabil rendszer kiküszöböli az az árfolyammozgásból eredő bizonytalanságot, mellyel az exportőröknek, importőröknek és külföldi befektetőknek kell szembenézniük. Ezt a rendszert használó országok általában olyan – leginkább fejlett – országok devizájához kötik árfolyamukat, akikkel vagy szoros kereskedelmi kapcsolatban vannak, vagy akik meghatározó szereplői a nemzetközi kereskedelemnek.
Az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején – egészen az első világháborúig – az ún. aranystandard rendszer működött a világgazdaságban, ahol a fizetőeszközök értékét és fedezetét az arany, illetve a jegybanki aranytartalék adta. Hasonló rendszer a tartalékvaluta-rendszer, ahol arany helyett egy adott devizához kötik a nemzeti valuta árfolyamát. További történelmi példa a második világháború utáni ún. Bretton Woods-i rendszer (egészen az 1970-es évekig), melynek keretében a résztvevő szövetséges államok az amerikai dollárhoz rögzítették valutájuk árfolyamát, mely pedig az aranyhoz volt fixálva. Az eurózóna kezdete is jó példa, vagyis az ERM működése (European Exchange Rate Mechanism, 1979.). Az ebben résztvevő európai országok egymás valutáihoz rögzítették árfolyamukat, megengedve az adott sávban történő elmozdulásokat az árfolyamnál. Jelenkori példa Bulgária, ahol több évtizede ún. valutatanácsi rendszer működik. Ezt az 1990-es évek hiperinflációs válsága után vezették be az országban, mely szerint a bolgár nemzeti valutát, a levát az euróhoz rögzítették (az ország 2020 óta az eurózóna előszobájának számító ERM-II-ben rögzített árfolyamot használ). További jelenkori példák (a 2019-es IMF-jelentés alapján):
- adott szinten rögzített árfolyamrendszert használó országok: Bosznia-Hercegovina, Dánia stb. (euróhoz kötve), Hong Kong, Irak, Jordánia, Libanon, Katar, Szaúd-Arábia stb. (dollárhoz rögzítve), Lesotho, Namíbia (dél-afrikai randhoz fixálva). További országok itt tekinthetők meg;
- több olyan ország is van, amely rögzített árfolyamot tart fenn, de nem egyetlen valuta, hanem egy valutakosár esetében: Fidzsi, Kuvait, Marokkó, Líbia;
- nem fix árfolyamon, hanem egy sávban rögzítik az árfolyamot: Kína, Szingapúr, Vietnám.
Az irányított árfolyam-lebegtetési rendszer köztes megoldást jelent a fix és rugalmas árfolyamrendszerek között. Ebben az esetben az adott jegybank többször jelzi az elérni kívánt árfolyamot a piaci szereplőknek, akik ezt követően devizapiaci ügyletekkel a kívánt cél felé terelik az árfolyamot. Tehát megjelenik benne a piaci kereslet-kínálat mechanizmusa, de intézményi szabályozással. Ez a rendszer jellemzi a kínai központi bankot (Bank of China), melyet emiatt értek már kritikák, miszerint mesterségesen tartanak fenn alulértékelt árfolyamot, hogy ezzel a kínai exportot segítsék.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/geocompass/2023/07/20/valuta-arfolyam-forint-inflacio/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!