Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Aki sokat költ, sose gazdag.” Így érvel Honoré de Balzac, francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike Az ateista miséje című művében. Ezzel nyilvánvalóan arra utal, hogy aki a jövedelmét feléli és láthatóan sokat fogyaszt, az ugyan egy ideig jó életszínvonalon él, később azonban a saját jövőbeli lehetőségeit szűkítheti be. Arról már nem is beszélve, ha hitelfelvétel eredményeként történik a jelenbeli fogyasztás. Nemzetgazdaságok esetében is hasonlóan lehet mindez.
Tudvalevő, hogy az összgazdasági kibocsátás (Y) a fogyasztás (C), a beruházás (I), a kormányzati vásárlás (G), és a külkereskedelmi mérleg eredményeként (EX-IM) áll elő, melyet a következő képlet szemléltet:
Y = C + I + G + (EX – IM)
A formulából talán az adódik, hogy a kibocsátás az egész, a korábban említett tényezők pedig mint részek jelennek meg. Előfordulhat-e azonban, hogy valamelyik rész nagyobb értéket képvisel, mint az egész? A fogyasztás esetében biztosan. Ilyen esetben a fogyasztás és a kibocsátás (C/Y) mutatója 100 százalék felett van, mindez azt jelenti, hogy a fogyasztás nagysága meghaladja a nemzeti jövedelmet.
Ez leginkább úgy lehetséges, ha a beruházás, a kormányzati vásárlás és a külkereskedelmi mérleg tényezői közül legalább az egyik, vagy éppen mindegyik negatív. Tehát az egyik eset az, amikor a nemzetgazdaságban nincs beruházás, nincs kormányzati vásárlás és a külkereskedelmi mérleg is negatív.
Ezen a ponton felmerül az a kérdés, hogy vannak-e olyan országok, ahol 100 százalék, vagy annak közelében mozog a fogyasztás és a kibocsátás hányadosa. Kérdésként felmerül még az is, hogy ezek magas, vagy éppen alacsony jövedelmű országok. A Világbank adatbázisa a Final consumption expenditure (% GDP), tehát a végső fogyasztási kiadások arányát mutatja a GDP százalékában. Ha leegyszerűsítően gondolkodnánk, akkor azzal érvelnénk, hogy a listát a leggazdagabb országok vezetik, ugyanis ahol nagy a jólét, ott sokat is fogyasztanak. Ezzel szemben a lista első szelete így néz ki:
Ezen országok között egyetlen magas jövedelmű gazdaságot sem találunk ellenben sérülékeny, polgárháború szélén és háborúban állót annál inkább. Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk el, hogy az a nemzetgazdaság, amelyik magas fogyasztás/kibocsátás mutatót produkál semmi esetre sem tartozhat a magas fejlettségűek közé, legalábbis tartósan biztosan nem. Igaz azonban, hogy ha alacsony a fogyasztás és a kibocsátás aránya, akkor feltétlenül fejlett az adott gazdaság? Erről tanúskodik a második ábra:
Az ábrán látható országok között találjuk Mongóliát, Angolát, Gabont, Norvégiát, Luxemburgot, Írországot, de Máltát is. Rendkívül vegyes a kép, ugyanis az országok között vannak alacsony, közepes, de még magas jövedelműek is. Az azonban sokatmondó, hogy a legversenyképesebbek közé tartozó Írország, vagy éppen Szingapúr éppen a legszerényebb fogyasztási rátával rendelkezik.
Európában ugyancsak színes a kép, melyet az alábbi térkép mutat be:
Ebből az derül ki, hogy a háborúban álló Ukrajnában 100 százalék felett mozog a mutató, míg a legkedvezőbb értéket Írország (39,4 százalék) adja. A színezésből nehéz bármiféle mintázatot kiolvasni, az azonban kirajzolódik, hogy a balkáni országokban jellemzően magasabb a fogyasztás/kibocsátás mutatója. Magyarország sajátos szigetként emelkedik ki, ugyanis mindegyik szomszédos országnál alacsonyabb rátát produkál a 69,5 százalékos mutatójával, mellyel a régión belül csak Csehország tud versenyre kelni (66,0 százalék). A magyar és a román viszonylatban pedig majdnem pontosan 10 százalékos különbség jelentkezik.
További érdekesség, hogy ebben az időszakban mely országok formálódtak át leginkább a fogyasztás intenzitása szempontjából. 2000 és 2023 között a mutató számos ország esetében szinte alig változott, viszont Írország esetében 36 százalékkal csökkent a fogyasztás szerepe a kibocsátásban, míg Finnország esetében 15 százalékkal növekedett. Magyarországon 8 százalékos csökkenés következett be, ami a végső fogyasztás GDP-arányos mutatójának enyhe korrekciójaként értelmezhető.
Romániában ugyanilyen korrekció ment végbe, csak ott magasabb szintről indult a mutató. Lengyelország és Csehország is hasonló mértékben korrigált, a V4-es régióban egyedül Szlovákia mutatója emelkedett meg nagyjából 5 százalékkal.
Érdemes lehet a ma már Európai Unióba tartozó országokat sorrendbe állítani és megvizsgálni, hogy a szélesebb körű adatközélés (1995) elindulása óta milyen változások történtek és ebben milyen volt Magyarország átalakulása.
1995-ben Luxemburg mutatója volt a legalacsonyabb (60,1 százalék), míg ezután Csehország és Írország következett. A legmagasabb fogyasztási mutatókat pedig Horvátország, Lettország, Litvánia, Görögország és Portugália és Románia produkálták nyolcvan, sőt Horvátország esetében 90 százalék közeli mutatókkal. A déli és a keleti periféria tehát magas rátákkal képviseltette magát az országok között. Az országok között Magyarország a nagyjából 77 százalékos mutatójával „középtájon” helyezkedett el Szlovákia és Szlovénia között. Mindez, ahogyan már látni fogjuk a későbbiekben megváltozott.
Az ezredfordulóra igazából minimális változások történtek, ugyanis továbbra is Luxemburg vezette a listát, ezután viszont Írország, Finnország, Csehország és Hollandia következett. A leginkább fogyasztásközpontú országok azonosak maradtak: Litvánia, Bulgária, Románia, Görögország, Horvátország és Lettország.
Magyarország maradt ugyan „középen”, de egy enyhe lefelé […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/gazdasag/geocompass/2024/08/27/fogyasztas-koltes-gazdasagi-novekedes-gdp-vasarlas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!