2021. január 27., szerdaMa Angelika napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 295,00 Ft | CHF: 332,00 Ft
2021.01.27. Angelika Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 358,00 Ft | USD: 295,00 Ft | CHF: 332,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Agárdi Szilvia: 2020 a látóknak is a befelé élés éve volt

Hirdetés

Agárdi Szilvia: 2020 a látóknak is a befelé élés éve volt

Szakdolgozatában a megváltozott munkaképességűek, ezen belül is a látássérültek karrierlehetőségeit kutatta. Milyen munkaerőpiaci kilátásai vannak ma egy fogyatékossággal élőnek, ezen belül is egy látássérültnek?

Meglepő, hogy az említett téma itthon összességében mennyire feltáratlan terület. Akárcsak az, hogy Magyarországon milyen sokan nincsenek tisztában az integráció és a szegregáció fogalmával. Ugye, az utóbbi azt jelenti, amikor azonos problémával küzdő emberek együtt tanulnak, egy közösségben élnek. Az integráció, amelyben én is nevelkedtem, ennek pont az ellenkezője. Az integrációval szemben a szegregáció magában hordozza annak veszélyét, hogy a fogyatékkal élő személy a saját közegéből kikerülve azt tapasztalja, a többiek nem értik a problémáit. Ezért félő, hogy ettől hamis bűntudatot kezd érezni, magába fordul, így képtelen átvenni a társadalom ritmusát, emiatt még jobban elszigetelődik.

TRAL2352

Fotó: Trenka Attila / Index

Ezek szerint egy látássérült ma viszonylag nehezen tud elhelyezkedni?

Hirdetés

Igen, mert egyfelől a munkaadók nincsenek felkészülve, például nincs nagyítóprogram a számítógépeken, ahogy az épületek sincsenek akadálymentesítve, valamint a munkahelyi kollektíva sem fogadná jól az illetőt. Másrészt maga a látássérült személy sem mer kilépni a munkaerőpiacra, mert fél a kihívástól, pont a szegregált nevelődés miatt. Kijárja az iskoláit, jó esetben nagy nehezen leérettségizik, majd elmegy call centeresnek. Banálisan hangozhat, de közülük sokan már eleve azért esnek ki egy állásinterjún, mert kevésbé igényesek a megjelenésükre. Bemegy gyűrött pulóverben, zsíros hajjal, pedig tisztában kellene lennünk azzal, hogy a látók márpedig vizuálisak. Ennek ellenére én is megtanultam a ruhák anyaga alapján csinosan felöltözni, akárcsak kisminkelni magam, és figyelni arra, hogy szépen álljon a hajam. Nem azért, mert ez a legfontosabb dolog az életben, hanem, mert a világ vizuális. Én hiába nem vagyok az.

Ebben különösen nagy szerepe van a családi háttérnek, hiszen ab ovo nem a gyermek döntése, hogy melyik rendszerben fog tanulni, felnőni. Önt végül miért nem íratták be a vakok intézetébe a szülei?

Nyilván vannak családok, ahol a körülmények nem teszik lehetővé, hogy saját körben, speciálisan foglalkozzanak a gyermekkel, így rákényszerülnek, hogy intézetbe adják, ahol a kicsi megkapja a megfelelő támogatást. Miközben teljesen meg lehet érteni őket is, én mégis azt mondom, hogy nekem nagy szerencsém volt. Édesanyám egészen újszülöttkoromtól rengeteg fejlesztő játékot játszott velem, a szüleim külön is hordtak fejlesztésre, miközben mindig is úgy kezeltek, mint a három másik, látó testvéremet. Engem is ugyanúgy elvittek például szénabálát mászni, bungit építeni, a Balatonhoz fürdeni, stb. Az óvoda végével édesanyámat is sokan biztatták, hogy adjon be Budapestre a vakok intézetébe. Ő viszont nem szerette volna, ha ilyen fiatalon elszakadok a családtól, ami hatalmas törés lett volna mindenkinek.

Ezek után egyedüli vak kislányként mennyire ment zökkenőmentesen a beilleszkedés az általános iskolában?

Édesanyám rengeteget kilincselt, és – egy kivételtől eltekintve – mindenütt elutasították, mert effektíve fogalmuk sem volt, hogyan álljanak hozzám. Nem csoda, mert 2003-ban, amikor elsős lettem, még kevésbé, sőt egyáltalán nem volt divat az integráció. Az intézményt, ahol tanultam Reziben (egy kis Zala megyei község, Keszthelytől 8 kilométerre – H. A.), a gyógypedagógia szempontjából akkor nyilvánították kiemelt intézménnyé. Ez többek között azt jelentette, hogy a szakemberek, a pedagógusok folyamatosan jöttek hozzánk az ország minden tájáról tanulni, mi pedig nyílt órák keretein belül mutattuk be, hogyan lehet egy velem egy cipőben járó gyereket a többiekkel együtt tanítani, hogyan viszonyulnak hozzám az osztálytársaim, stb.

TRAL2264

Fotó: Trenka Attila / Index

És hogyan?

Például tesiórán én is futottam a többiekkel a Coopert-tesztet, egyszer látók közt meg is nyertem egy futóversenyt, ahogy rajzpályázatra is küldték be rajzomat. Az osztályfőnököm nagyon szépen elmagyarázta a többieknek, hogy a Szilvinek van ez a problémája, ami valójában nem is probléma, és ő ugyanolyan, mint ti. Csoportokban tanultunk, tanulópárokat alkottunk aszerint, hogy kinek mi az erőssége és a gyengesége.

Azóta mennyit fejlődött a rendszer? Az édesanyja ma mennyivel lenne könnyebb helyzetben?

Azóta legalább 180 fokos fordulat következett be. Mára számottevően több pedagógus áll készen a fogyatékossággal élő gyerekek fogadására, illetve maguk az intézmények is jóval több támogatásban részesülnek mind eszközök, mind a fejlesztések terén. Miközben a modern technológiának hála, egyre fejlettebbek a látássérültek tanulását segítő olvasóprogramok és társaik. Ahhoz képest, hogy annak idején én még ugyanolyan nyomtatott tankönyvet kaptam, mint az osztálytársaim. Legfeljebb olvasótévével olvastam a leckét, mert van egy kis maradványlátásom.

Ugorjunk az időben! Hogyan zajlott, mennyire volt küzdelmes az egyetemi élete?

A Metropolitan Egyetemen tanultam Budapesten, ahol szintén nagy szerencsém volt, mert mindig megkaptam a lehetőséget, hogy szóban feleljek a zh-kon és a vizsgákon. A nagyítóprogram felolvasta a jegyzeteket, én pedig memorizáltam ezeket. Emlékszem, amikor érettségiztem, az egyik középiskolai tanárom azt mondta, csak közgazdásznak ne menjek, tanuljak inkább pszichológusnak, vagy válasszam a zenei pályát és iratkozzak be a konzervatóriumba.

És ön csak azért is a gazdasági vonalat választotta, miközben sokan gondolnak egyet arról, hogy kizárólag mely szakmák valók egy látássérült, vak embernek?

Tény, hogy ezek után nem volt könnyű, különösen a statisztika, […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/gazdasag/2021/01/02/agardi_szilvia_zenesz/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A topklubok is szenvednek a járvány miatt

A topklubok is szenvednek a járvány miatt

Elképesztő károkat okozott a koronavírus-járvány a gazdaságban, és ez a labdarúgásra kiváltképp igaz. Leálltak a …