Hirben.hu Hírben jók vagyunk! - A Tisza Párt több száz oldalas, nem a nyilvánosság előtt készült gazdasági tervezete radikális baloldali fordulatot vázol fel, amely az állam szerepének drasztikus kiterjesztésére és az újraelosztás erősítésére épül.
- A dokumentum a jelenlegi közteherviselési rendszer teljes átírását javasolja: jelentős adó- és járulékemelésekkel teremtene elő évente 1300 milliárd forint többletbevételt.
- A progresszív SZJA-kulcsok bevezetése, a családi kedvezmények megvágása és a vagyonadó bevezetése széles társadalmi rétegek nettó jövedelmét csökkentené.
- A vagyonokra, a tőkejövedelmekre, a vállalkozásokra és a fogyasztási cikkekre kivetett új terhek új adófilozófia alapjait jelölik ki, miközben a TB-rendszert is privatizálnák.
- A program egészében olyan gazdaságpolitikai modellt rajzol fel, amely a szociális szempontokat a versenyképesség elé helyezi, jelentős kockázatokat vállalva a magyar gazdaság fenntarthatósága szempontjából.
Az Index birtokába került a Tisza Párt eddigi legfontosabb gazdasági anyaga: a „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című tervezete. A párt nyilvánosan eddig csak vázlatokat mutatott a gazdaságpolitikai elképzeléseiről, a birtokunkba jutott dokumentum azonban már egészen más súlycsoport. Több száz oldalnyi anyagról van szó, amelynek fejezeteit rendre több aláírás hitelesíti.
A párt szakpolitikai tanulmánygyűjteményként hivatkozik rá, bár a birtokunkba jutott dokumentumot legalább négy-öt ember – több helyen is – szignózta. Két, egymástól független forrásunk szerint azonban maga a terv elsősorban Dálnoki Áron, a Tisza gazdasági munkacsoport vezetőjének felelősségi körébe tartozott.
A tervezet egy átfogó szakmai dosszié: minden gazdasági területet külön kontextusba helyez, részletesen feltérképezi a problémákat, majd konkrét megoldási javaslatokkal zárja a fejezeteket. Láthatóan nem spóroltak az erőforrással – a dokumentum mélysége és részletezettsége arra utal, hogy a Tisza Párt nagyon is komolyan gondolja, milyen irányba tenné sínre a magyar gazdaságot a következő évtizedben.
A dokumentum másik fontos rétege, hogy a Tisza gazdaságpolitikai alapállása egyértelműen baloldali, szociális irányokon nyugszik.
Bár a Tisza Párt által felrajzolt jövőkép határozottan a társadalmi egyenlőségre és a szociális jogok megerősítésére épít, a dokumentum a baloldali gazdaságpolitikák klasszikus kockázatait is magában hordozza. A tervezett erős állami szerepvállalás ugyan hangsúlyozza a közjó fontosságát, de könnyen a versenyképesség rovására mehet, különösen akkor, ha a piaci ösztönzők háttérbe szorulnak.
A Tisza Párt radikálisan balra húzná a közteherviselést
A program több ponton is az újraelosztást helyezi a gazdasági növekedés elé, miközben kevés szó esik arról, hogy a megnövekedett szociális kiadásokat milyen fenntartható forrásokból teremtenék elő. A túlzott központi tervezés ráadásul már történelmileg is gyakran vezetett bürokratikus túlműködéshez és gyengébb hatékonysághoz. A Tisza-tervezetben még nem látszik világosan, hogy az ambiciózus egyenlőségpolitika miként illeszkedne a magyar gazdasági környezetbe. De talán érdemesebb rögtön vázolni a részleteket.
A Tisza Párt gazdasági terve nem finomhangol, hanem gyökerestül forgatná fel a jelenlegi közteherviselési rendszert. A program szerint az államnak évente legalább 1300 milliárd forinttal több bevételre lenne szüksége – és ezt nem növekedésből, hanem kőkemény megszorításokból, adó- és járulékemelésekből szedné össze. A dokumentum tehát nem rejtőzködik: az adóterhek széles körű, rendszerszintű átrendezését írja elő.
A reformcsomag tengelye a progresszív szja drasztikus emelése, amelyet a program a teljes gazdaságpolitikai váltás első számú eszközének tekint. E köré épülnek azok a strukturális lépések, amelyek együtt már teljesen új adófilozófia alapjait rajzolják ki. A tervezet több olyan intézkedést is tartalmaz, amely alapjaiban írná át a magyar adórendszer eddig ismert logikáját:
- a családi és társasági adókedvezmények teljes eltörlése vagy radikális visszavágása,
- a társasági és tőkejövedelmek progresszív adóztatása, amely a magán- és vállalati befektetésekre is új terheket rakna,
- 32 százalékra emelt, európai összevetésben is extrém magas általános forgalmi adó, kiegészítve az alkoholra és dohányra kivetett új különadókkal,
- valamint új, szolidaritási elvre épülő nyugdíj- és egészségügyi járulékrendszer, amely több ponton a jelenlegi befizetési struktúrák teljes újragondolását igényelné.
A csomag így együtt nem csupán költségvetési korrekciónak tűnik, hanem ideológiai irányváltásnak, amelyben a redisztribúció és az állami szerepvállalás látványosan felértékelődik, miközben jelentős többletterhek kerülnének a lakosságra és a vállalkozásokra egyaránt. Ez pedig kérdéseket vet fel arról, hogy a Tisza Párt által kijelölt pálya mennyire lenne fenntartható – és főleg, hogy ki fizetné meg ennek az árát.
A Tisza Párt adórendszerre szabott reformja a mindennapok szintjén is érezhető lenne: a progresszív szja bevezetésével gyakorlatilag minden átlagkereső zsebébe mélyebben nyúlna az állam. A tervezet két új kulcsot vezetne be: 22 százalékos adót fizetnének azok, akik bruttó 416 ezer forint felett keresnek – szeptemberben a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 687 100 forint volt, tehát ez az intézkedés egy átlag, de még a bruttó mediánkeresetből (568 700 forint) élőket is érintené.
A bruttó 1,25 millió felett keresők esetében pedig már 33 százalékra ugrik az adókulcs. Számításaink szerint ez azt jelenti, a jelenlegi magyar átlagkeresetűeknek éves szinten akár több százezer forinttal is többet kellene befizetniük.
Tehát a Tisza gazdaságpolitikai csomagjának ez a része nem pusztán a legtehetősebbeket célozza, széles társadalmi rétegek nettó fizetését érintené közvetlenül.
A Tisza Párt által körvonalazott gazdasági terv egyik legérzékenyebb pontja a családi adókedvezmények megnyirbálása. A dokumentum szerint a középső jövedelmi sávban 30, a felsőben pedig már 50 százalékos vágást hajtanának végre – ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család minden egyes gyermek után harmadával kevesebb adókedvezményt tudna érvényesíteni.
A Tisza-terv legkeményebb adóemelései
A Tisza programtervezete radikálisan nyúlna bele a magyar kisvállalkozók mindennapjaiba: teljesen eltörölnék az ekhót. A kedvezményes adózást biztosító ekho kivezetésével több tízezer kreatív ipari szereplő, újságíró, művész és sportszakember kerülne át az átalány- vagy tételes adózás szigorúbb rendszerébe. A KATA pedig csak egy szűk kör – diákok és nyugdíjasok – számára lenne elérhető.
A program ennél is tovább megy: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyakorlatilag teljesen átvenné a bérszámfejtést a munkáltatóktól, és mindenkire kiterjesztenék a kötelező, valós idejű ellenőrzést biztosító Digitális Munkavállalói Kártyát (DMK). Ez a rendszer a leírás alapján úgy működne, mint egy digitális kapuőr: folyamatosan figyelné a munkavégzés és a jövedelmek minden részletét.
A Tisza reformcsomagjának legmeglepőbb és legvitatottabb eleme a vagyonokra kivetendő, évi 6,5 százalékos különadó bevezetése lenne – ráadásul nemcsak a luxusingatlanokra, hanem autókra és különböző nagyobb értékű ingóságokra is. Az adóhatóság minden ingatlan és nagyobb ingóságra kiterjedő teljes vagyonfelmérést hajtana végre.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!