Végleg hazatért Magyarország egyik elfeledett hőse

Május 21-én, a magyar honvédelem napján tartották Wulff Olaf Richárd vezérfőkapitány, a 20. századi magyar haditengerészet és folyami hadihajózás története meghatározó alakjának és feleségének, Losonczy Edinának újratemetését a Fiumei úti sírkert 52-es hősi parcellájában.

Az eseményen a Magyar Honvédség apraja-nagyja megjelent, többek között ott volt Böröndi Gábor vezérkari főnök, Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Manfred Hans dandártábornok, Ausztria Magyarországra akkreditált attaséja, és felszólalt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, valamint Ferdinand von Herold Duarte, Wulff dédunokája, Costa Rica tiszteletbeli magyarországi attaséja.

18

Galéria: Végleg hazatért Magyarország egyik elfeledett hőseFotó: Tövissi Bence / Index

Hőstettek

Szalay-Bobrovniczky Kristóf azzal kezdte beszédét, hogy halálának hetvenedik évfordulója alkalmából térhetnek haza Wulff Olaf Richárdnak, a  dunai harcok hősének maradványai, aki a Magyar Királyi Folyamőrség megszervezője és első parancsnoka is volt egyben. 

A rendszerváltoztatás története az újratemetések sorozata. A szabadság első fájdalmas kötelessége a kommunista diktatúra által elűzött vagy meggyilkolt emberekkel és a végképp eltörlésre ítélt múlttal való találkozás lehetősége

– fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy három és fél évtized telt el, de még mindig temetünk, és sokan vannak még odakint. Kiemelte, hogy minden hős hazatérése nagy öröm a nemzet számára, hiszen végtisztességet adhatnak a hősöknek, így köszönet jár mindenkinek, aki segített hazahozni a vezérfőkapitány és felesége maradványait. 

Ezután egy kis életrajz következett Wulff 1877-es budapesti születésétől egészen 1955-ös Costa Rica-i haláláig. A norvég származású Wulff Olaf megjárta haditengerészként a világtengereket, majd tiszteletre méltó beosztást kapott a Dunán, a „haza védelmében”, de a nagy háború mindent átírt – mondta a tárcavezető. 

Wulff azonban minden misszióját sikerrel teljesítette, „egész hadjáratokat megfordító tettek kísérték pályáját”. Két alkalommal is kulcsszerepet játszott Belgrád bevételénél, folyamátkelést akadályozott meg a Száván, áttört az Al-Dunán, majd a Fekete-tengeren átkelve a Dnyeperen és a Dnyeszteren teljesített szolgálatot. Hajóraját hazahozta épségben, és sosem győzték le. 

A 9 milliós hadsereg tisztikarából mindössze 131-en vehették át ezt az elismerést.