Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A napokban számoltunk be a Fogd a kezem című dokumentumfilmről, amelyet a készítők – Labovszky Tamara korábbi szociális munkás, gyermekvédelmi szakember és Simo Lakatos Barna rendező – azzal a szándékkal készítettek és turnéztatják egy különleges előadás keretében másfél éve, hogy megmutassák a magyar gyermekvédelem helyzetét, hiányosságait, kihívásait. Ahogy arról Labovszkyék beszámoltak, nem „nyomorpornó” volt a cél, és ahogy megélhettük ezt a különleges előadást, a végeredmény sem az lett. Annál valami sokkal egyedibb, de sokkal erősebb is.
A vetítés és kerekasztal-beszélgetés előtt volt alkalmunk leülni egy kicsit beszélgetni Labovszky Tamarával, Simo Lakatos Barnával és a budapesti előadás speciális vendégével, Molnár Lászlóval, aki korábban 23 évig vezette a TEGYESZ-t, vagyis a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot. A téma nem változott természetesen, a hazai szociális ágazat helyzete – amelyért többször is tüntettek 2025-ben a dolgozók –, a helyzetért felelősséget nem vállaló felelősök és az áldozatok, vagyis a gyermekek kapták a fókuszt.
Kiállásért kirúgás
Labovszky Tamara azzal kezdte, hogy szociális munkásként 18 évet húzott le a tapolcai gyermekvédelemben, és elmondása szerint már 2016-ban, amikor a Balogh Zoltán, Czibere Károly és Nyitrai Zsolt hármas az „utolsót rúgta a gyermekvédelmen”, már akkor látta, hogy „ez egy olyan lejtő, amelyen nincs megállás”. Ekkor mindenki hülyének nézte elmondása szerint, és ezért egy időre fel is hagyott a hivatásával – „láttam, hogy itt tragédia lesz, és én már így nem tudok a gyermek szemébe nézni” –, viszont nem sokkal később mégis visszament.
Elmondása szerint a szakma először a kegyelmi ügynél (2024 elején) érezte azt, hogy végre lehetőségük van kommunikálni a rendszer helyzetéről, és ez olyan széles közönséghez ér el, amekkorához eddig soha nem sikerült. Viszont vélemény szerint ezt „nagyon hamar átkeretezték a pedofíliára”, holott a pedofília egy pszichiátriai betegség, míg a gyermekvédelemben dolgozók szimplán a „hatalmukkal visszaélő, bántalmazó »szakemberek«” – fogalmazott. Ezt a különbséget nagyon fontosnak tartja hangsúlyozni, hiszen ezt nagyon kevesen mondják ki.
Az egész gyermekvédelmi rendszert kell átlátni, amelyben a hosszú ideje fennálló bántalmazó légkörnek nemcsak a gyermekek, hanem a szakemberek is áldozataivá váltak – ez ugyanakkor természetesen nem mentesíti őket a felelősség alól
– fogalmazott Labovszky, aki érezte, hogy ebben ő felelősséget akar vállalni. Épp ezért állt fel és emelte fel a hangját az ügyben.
Megkeresett filmeseket, különböző szakembereket, és mindenki teljesen ingyen vállalt szerepet a Fogd a kezem című dokumentumfilm elkészítésében. Elmondása szerint mindössze két kikötése volt Simo Lakatos Barna rendező felé, mégpedig az, hogy „olyan gyereket nem kérdezünk fel, akinek nagyon súlyos a traumája, hiszen nem traumatizálunk újra, és semmiféleképpen nem nyomorpornót csinálunk, mert ez a gyerek gyerek marad holnap is” – mondta, hozzátéve, hogy nagyon haragszik, amikor a tévében vagy az interneten újraéletik a gyerekekkel a legnagyobb traumáikat.
Elmondta: olyan eseteket is nyilvánosságra tudnának hozni, amelyek „hetekig uralnák a médiát”, de nem ez a céljuk, mert attól nem kerülnének közelebb a megoldáshoz, hiszen ezek egyedi ügyek. Inkább a rendszerszintű problémákra próbálják felhívni a figyelmet: azokra a helyzetekre, amikor például érkezik egy bejelentés vagy jelzés, ám az a rendszeren belül valahol elakad, és végül nem történik semmi. Szerinte ha a jelzőrendszerek, valamint a strukturális és kommunikációs mechanizmusok megfelelően működnének, akkor nem fordulhatnának elő azok az esetek sem, amelyek ma már ismertté váltak.
A dokumentumfilmet pedig azért nem engedték ki a kezükből és azért tartanak minden vetítés után egy beszélgetést is, hogy az embereket még közelebb tudják hozni a problémákhoz, még mélyebb betekintést nyújthassanak az általuk tapasztaltakba és még jobban hangsúlyozhassák, hogy társadalmi felelősségvállalásra van szükség ahhoz, hogy ezt a rendszert fejleszteni lehessen egy olyan élhető színvonalig, amelyet a gyerekek megérdemelnek.
Labovszky Tamara elmondta, nagyon sokan keresték a film elkészülte után a szakmából, és szinte mindenki hasonló történeteket mondott és hasonló állapotokról tudott beszámolni. Ám hiába jelezte ezt, mindenhol falakba ütközött. Viszont a sajtófigyelem, ami a film miatt Labovszkyra irányult, felkeltette munkáltatója figyelmét is, amelynek az lett a vége,
hogy szenteste mondták fel a munkaviszonyát 2025-ben, elmondása szerint teljesen jogszerűtlenül.
„Sajnos ez igaz”
A szakember arról is beszélt, hogy a gyermekvédelmi rendszer határozatok alapján működik: ezek döntik el, hogy egy gyermeket kiemelnek-e a családjából, máshová helyezik-e át, vagy nevelőszülőhöz kerül-e. A határozatokat a gyámhivatal vagy a kormányhivatal hozza meg, vagyis végső soron ezek az intézmények döntenek a gyermekek sorsáról, miközben a szakemberek feladatait is meghatározzák – sokszor úgy, hogy nincs valós rálátásuk az adott helyzetre. Állítása szerint az elmúlt tíz évben ezek a döntések gyakran úgy születtek meg, hogy „hogyan lehet még eltakarni a rendszer bűneit”.
Sajnos ez igaz
– szúrta közbe Molnár László.
Labovszky arról is beszélt, hogy volt három olyan gyermek, akiket 13 hónapig nem sikerült kiemelni a bántalmazó környezetből férőhelyhiány miatt, hiába jelezték a felső vezetésnek – ő ekkor járási vezetőként dolgozott – és hiába szenvedett egyikük tartós sérülést. Majd ezután bement hozzájuk a megyei gyámhivatal vezetője és felszólította a dolgozókat, hogy ne terjesszék, hogy férőhelyhiány van a megyében, mert ez nem igaz. Mire visszakérdezett, hogy akkor ezeket a gyermekeket miért nem lehetett elhelyezni, erre a válasz annyi volt, hogy „majd lesz nekik is hely”.
Molnár László annyival egészítette ki a történetet, hogy ez rendszerszinten működik így, nemcsak Veszprém megyében. Ha pedig mégis beutalnak egy gyereket, akkor nem kerül a megfelelő helyre, mert „nincs megfelelő hely”. A nevelőotthon átmeneti, a nevelőszülő csak átmeneti megoldás, a gyerek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!