Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Amiket érdemes tudni a magyar szánkóbeszerzésről egy havas januári reggelen, körülbelül a következők.
Először is: nyolc óra előtt kell ott lenned. Pontosan nyolc órakor már késő vagy. Ez a fajta precizitás általában csak űrrepülésekhez és pakisztáni vonatmenetrendekhez szükséges.
Másodszor: szükséged van beépített emberekre. Valakire, aki tudja. Valakire, aki kapcsolatokkal rendelkezik. Valakire, aki olyan információkhoz tud jutni, amelyeket a hétköznapi halandók általában csak akkor tudnak meg, amikor már teljesen irrelevánssá váltak.
Harmadszor: ha már ott vagy, ne habozz. A habozás a gyengék sportja. A habozás azoknak van, akik gyerekkori traumákkal akarnak gazdagodni üres polcok előtt állva.
Egy olvasónk számolt be arról, hogy nagyapja reggel nyolckor az Auchan szánkóosztályánál állt. Ő nem habozott. Azért tudta, hogy ott kell lennie nyitásra, mert egy ismerőse szólt neki, hogy szállítmány érkezik. A férfi megérkezett. Vett egy szánkót. Harmincezer forintért.
Az olvasónk beszámolt arról is, hogy aki 15 perccel később érkezett, az megtapasztalhatta az emberi érzést, amit „túl késő” néven ismerünk, és amely általában azzal jár, hogy üres polcok előtt állsz, miközben gyereked hangosan, sírva közli: ő bizony csúszni akar. Most. Azonnal. Másképp nem lesz belőle rendesen megkeseredett felnőtt.
Magyarországon egyetlen havas nap is elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a szánkó-vadkapitalizmus.
A magyar szánkó-vadkapitalizmus
A Facebook-csoportok – ezek az emberiség által létrehozott csodálatos terek, ahol bárki bármit mondhat, és a többiek kommentelhetnek rá – most a szánkóhiány epicentrumává váltak.
Valaki ezt írta:
Mind meghalunk!!!! Elfogyott a boltokban a szánkó!!!!
Négy felkiáltójel. Négy.
Ez azért fontos, mert a felkiáltójelek száma általában fordítottan arányos a tényállítás valóságtartalmával, de egyenesen arányos a posztoló pánikszintjével. Négy felkiáltójel azt jelenti, hogy a helyzet valóban súlyos. Vagy legalábbis annak érződik, ami a Facebook-csoportokban körülbelül ugyanaz.
A posztoló azzal folytatta, hogy érzékeltesse a szánkóhiány drámaiságát, hosszan ecsetelte, hogy mennyi boltot járt már be, és hogy a gyerekek mennyire csalódottak lesznek, és hogy ez így nem mehet tovább. Mert ugye a négy felkiáltójel önmagában nem volt elég. Kellett mellé egy kis narratíva is. Egy kis kontextus. Valami, ami igazán átadja: itt most baj van. Nagy baj. Az a fajta baj, amitől civilizációk omlanak össze.
Ekkor érkeztek meg a vállalkozók.
A vállalkozók – ezek az emberiség azon tagjai, akik egy válsághelyzetet látva nem sírnak, nem pánikolnak, nem írnak Facebook-posztokat négy felkiáltójellel, hanem észreveszik a piaci rést, és azonnal belépnek.
Kérésre készítünk szánkót egy-két órán belül. Háttámlával is!
Egy-két óra. Ez kevesebb idő, mint amennyi alatt egy átlagos ember eldönti, mit rendeljen pizzának. De ezek nem átlagos emberek. Ezek vállalkozók. Magyar vállalkozók. Azok a fajta emberek, akik tudják, hogy az idő pénz, a szánkó pedig most nagyon sok pénz.
A sima szánkó húszezer forint. A prémium – háttámlával – huszonháromezer. A háttámla háromezer forintot ér. Ez fontos információ, ha valaha is el akarsz indítani egy szánkógyártó vállalkozást. A háttámla a márka. A háttámla az, ami megkülönböztet téged a versenytársaktól. A háttámla az, amitől a szülő úgy érzi: ő bizony jó szülő, mert prémium szánkót vett.
Ezután jöttek a felvásárlók.
Szánkófelvásárlás a nap bármely szakában! Típustól és kortól függetlenül! Műszaki hibás, lejárt okmányos, rozsdás, futóműhibás is lehet.
Ez a hirdetés pontosan úgy hangzik, mintha valaki autót akarna venni. Vagy talán vesét. De nem szánkót.
A szánkó innentől kezdve nem játék volt. Befektetés. Pénzügyi termék. Olyan, amivel kereskedni lehet. Olyan, aminek van piaci értéke, amely a kereslet-kínálat törvényei szerint változik. Adam Smith valószínűleg büszke lenne. Vagy megrémülne. Nehéz megmondani.
Aztán valaki – egy igazi zseni, aki valószínűleg már évek óta olvassa a startupokról szóló cikkeket – rájött valamire.
Ha nincs elég szánkó, de van kereslet, akkor miért ne forgassuk a meglévőket?
Óránként kétezer forint.
Ez zseniális. Ez olyan zseniális, hogy valószínűleg a Szilícium-völgyben már szabadalmaztatták volna. Ez a sharing economy. Ez az Uber. Ez az Airbnb. Csak szánkóval. És hóval. És magyar leleménnyel.
Számoljunk. Egy szánkó napi tíz-tizenkét órát lehet kint. Ez húsz-huszonnégyezer forint bevétel. Naponta. Egyetlen szánkóból. A beruházás megtérülése egy nap (ha az egy-két óra alatt elkészülő szánkóval számolunk). Utána minden profit. Ez jobb, mint a bitcoin. Ez jobb, mint az arany. Ez jobb, mint bármi, amit valaha a tőzsdén lehetett látni.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!